Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megigézett pillantás -- az én vált. 64 - 73

2011.04.28

http://www.youtube.com/watch?v=hioUnHcOIL0

64. rész

 

- Nem mesélsz magadról? Azon kívül, hogy brillírozol az egyetemen nem tudok rólad semmit. - vigyorogva ült le a kanapéra.
- Ezt honnan tudod? - kérdeztem, miközben lehuppantam mellé, de az eszem már azon járt, hogy kiszámoljam, mennyi idő kell Eddienek ahhoz, hogy ideérjen.
- Rita – tudod, akivel együtt dolgoztatok valami cikken – áradozott rólad.
- Megdugtad? - tettem fel hirtelen a kérdést, amitől az angol feje kis híján belebukott a pohárba.
- Közöd? Számoljak be mindenkiről, akivel dolgom volt az elmúlt egy év során? - gúnyolódott.
- Sokan voltak? - Nem tudom, miért csináltam, talán fel akartam dühíteni. Valakin le kellett vezetnem a mérgemet.
- Nem értem, mi a célod ezzel. - sóhajtott. Szemmel láthatóan fáradt volt, de én ezzel nem törődtem, az ölébe másztam és ringatózni kezdtem. - Nem akarsz beszélgetni? Érdekel, mi van veled. - vonta fel a szemöldökét.
- Beszélgetni a barátnőimmel szoktam. - hűtöttem le. - Te másra kellesz. - haraptam a nyakába, és még erőteljesebben vonaglottam rajta.
- Megváltoztál. - morogta, de éreztem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Lecsúsztam a lábai elé, és újra kihámoztam a farmerből. - Mi olyan sietős? - Megadóan ránéztem.
- Lehetek őszinte?
- Naná.
- Eddie megírta, hogy nemsokára itt lesz. Nincs időm beszélgetni. Majd máskor.
- Kérdezhetek valamit? - kapott fel, és a hátamra fektetett az ágyon, miközben rám feküdt.
- Naná. - utánoztam.
- Ha találkoztok ma, vele is...
- Szexelek? Biztosan. - Láttam a döbbentet az arcán. Biztosra vettem, hogy a válaszán gondolkodik, de megelőztem. - Egy hete nem láttam, és valld be, hogy felizgat, hogy utánad már csak a második lehet. - néztem rá vágyakozóan.
- Lehet, hogy tetszik ez az új stílus. - vigyorgott, miközben lejjebb csúszott, és kényeztetni kezdett. Két óra múlva a portánál voltam, éppen a kulcsomat kértem el, mikor egy ismerős hang szólalt meg mögöttem.
- Merre jártál?
- Eddie. Szia. - hebegtem. - Csak sétáltam.
- Értem. - Még mindig elég durcásnak tűnt. Puszi nélkül érkezett, és miután felmentünk a szobába sem lett hiányérzete emiatt. Jobbnak láttam, ha hagyom puffogni, elszaladtam zuhanyozni. A tükör előtt állva vettem észre, hogy Chrisnek sikerült kiszívni a vállamat. Átkozódtam egy sort, majd bekentem alapozóval, ami egy kicsit javított a helyzeten. Eddie az ágyon feküdt és fő vetélytársammal a laptopjával volt elfoglalva.
- Ezért jöttél? Dolgozni? - rivalltam rá.
- Mi a bajod? - morgott vissza, de fel sem nézett.
- Te. Minek jöttél ide, ha csak a melóval tudsz foglalkozni?
- Mit akarsz? Mit csináljak? - csukta le a laptop tetejét, és kiábrándultan nézett rám. - Mostanában olyan vagy, mint egy hisztérika.
Idegesen húztam szét a függönyöket, és kimentem a teraszra rágyújtani. Gyorsan elszívtam, majdnem megfagytam.
- Ki nem állhatom, ha bagószagod van. - morgott Irvine megint rám a monitor mögül.
- Én meg ki nem állhatom, ha whisky szagod van. - replikáztam vissza, és hangosan becsaptam a fürdőajtót magam után. Persze ott is elszívtam egy cigit, majd dühömben beálltam újra a zuhany alá. Mikor kijöttem a szobából, még mindig kedvenc játékszerével volt elfoglalva. Dühösen csaptam át a takarót az ágyon, és befeküdtem a helyemre. Reakciója csak a lemondó sóhajtás volt. Kapcsolgatni kezdtem a falra szerelt LCD tévét, míg végül megálltam egy pornócsatornánál.
- Éppen a lányomnak írok egy emailt. Kellemes háttérzaj ehhez, mondhatom.
- De prűd lett valaki. - gúnyolódtam. Dühösen összecsukta a masinát, és az éjjeli szekrényre dobta.
- Oké. Hallgatlak, mi a bajod?
- Semmi. Csak nem értem, minek kellett ehhez pazarolni a kerozint? Iderepülsz, hogy ezzel a szarral legyél elfoglalva. - Nagyot sóhajtva letelepedett mellém. Szótlanul néztük a műsort.
- Miért nem mondod meg, hogy mi a bajod?- Kikapcsoltam a Tv-t, felé fordultam, és szó szerint rámásztam.
- Nem unod még? - szólt rám, de nem volt ellenére, amit csináltam.
- Mit?
- Hogy minden problémát besöpörsz az ágy alá. Szex-szel nem lehet megoldani mindent.
- Túl keveset találkozunk ahhoz, hogy még beszélgessünk is. - vetettem oda félvállról, mire ő dühösen megfordított, és maga alá gyűrt. - Ez tetszik. - vigyorogtam.
- Tudod, hogy szeretlek. - suttogta rekedten. Imádtam, mikor elvesztette a fejét. Vonaglani kezdtem alatta, miközben újra és újra végigcsókolta minden porcikám. Egy óra szerelmeskedés után kifulladva feküdtem a karjaiban. - Tudom, hogy nem akarsz beszélgetni. - hangja hűvös volt, egy kicsit sem csengett szerelmesen. - Ennek ellenére szépen elmesélhetnéd, hogy ki szívta ki a nyakadat. - Mivel nem válaszoltam, még jobban feldühítette magát. Szinte lelökött magáról, és kiugrott az ágyból. - Ha nem szólalsz meg, esküszöm itt befejeztük az egészet. - kiabálta.
- Higgadj le! - feküdtem fáradtan a hátamra.
- Mi van? - ordított. - Mi a franc van veled? Akkora szád van, de ilyenkor meg hallgatsz, mint a sír.
- Mit akarsz tudni? - térdeltem fel az ágyon vele szemben.
- Mikor?
- Ma.
- Kivel?
- Chris. - Ez volt az a pont, ahol elvesztette a kontrollt, és ordítani kezdett.
- Jó volt?
- Igen.
- Mekkora egy kurva vagy. - sziszegte a képembe, mire pofon vágtam. Arra viszont nem számítottam, hogy ezt vissza is kapom. Ettől a reakciótól ő is meglepődött, de pár perccel később a ruháival a kezében dühösen a fürdőbe vágtatott. Habár hallottam, hogy lezuhanyozott, mikor kijött sem volt higgadtabb. Csapkodva pakolta össze a bőröndjét, én csak néztem az ágyon.
- Éjjel fél kettő van, hova akarsz menni?
- Téged az ne érdekeljen! - ordította, miközben az egyik széket a sarokba vágta, mert útban volt neki.
- Eddie. - szóltam rá. - Kidobnak a szállodából, ha széttöröd a berendezést. - álltam fel, hogy a helyére tegyem, amit szétszórt.
- Leszarom. - kiabált. - Mindenki ezt tenné, ha a barátnőjéről kiderülne, hogy egy ribanc. - közeledett felém, a szemén láttam, hogy megint nem volt ura önmagának. - De ennek vége! Soha többé nem akarom, hogy az utamba kerülj! Sajnálom ezt a másfél évet, amit rád pazaroltam.
- Mert marha sok áldozatot kellett értem hozni. - kiabáltam vissza. - Kicsim ide megyünk, holnap meg oda megyünk. Ezt vedd fel, meg azt vedd fel. Mi vagyok én? - utánoztam.
- Jaj, mert belehaltál. - szólt vissza. - Ez még nem ok arra, hogy a szeretőddel végigkeféld a délutánt, aztán meg bemásszál az én ágyamba. Jézusom! - öklözött a falba. - Két férfival pár óra alatt. Ha megkérnéd az árát, soha nem kellene dolgoznod. - üvöltötte, mire újra pofon vágtam, de utána erősen megszorította a kezem.
- Engedj el!
- Még egyszer ne merészelj hozzám nyúlni, mert megbánod. - suttogta. - Soha életemben nem csalódtam még ekkorát senkiben.
- Akkor kvittek vagyunk. - löktem meg. - Menj! Ne is lássalak! Itt a kurva laptopod. -vágtam bele a táskájába, miközben már a könnyeimet töröltem az arcomról. Az ajtóból még visszanézett, majd jó hangosan becsapta maga után. Pár percig némán álltam a szoba közepén majd sírva az ágyra dobtam magam. Vége! Ezt soha nem tudom helyrehozni, és még csak nem is tudom, hogy miért tettem.

65. rész

 

Másnap reggel a sírástól feldagadt szemekkel mentem haza, mivel minél előbb szabadulni akartam abból a házból, amihez Eddie emléke kötött, szélsebesen hozzáláttam az oxfordi projekt megvalósításához. Egy kisebb vagyont költöttem, mire feladtam a cuccaimat Angliába. Néhány héttel később beköltöztem az újonnan bérelt lakásomba, és éppen az egyetem felé taxiztam, mikor csörgött a mobilom.
- Hello. Vacsora nálam? - Chris hangja vidám volt.
- Nem tudom. Ez most nem a legjobb alkalom. Éppen csak megérkeztem, időm sem volt kicsomagolni, ma pedig már este nyolcig előadásaim vannak.
- Ugyan már! Majd nálam lazítasz. - el tudtam képzelni, hogy vigyorog közben.
- Lazítás? Veled?
- Megmasszírozlak, aztán az sem baj, ha szexbe torkollik az egész. - nevetett fel hangosan. - Most mennem kell.
Az egyetemen meglepődve tapasztaltam, hogy az osztrákok jóval előrébb tartanak a tanrendben, így szinte ezt a félévet végig lóghatom. Ez feldobott. Féltem, hogy nehéz lesz az átállás, de erre a kellemes fordulatra nem számítottam. Este kilenc körül értem Hornerhez, a biztonság kedvéért vittem magammal egy váltás ruhát, és mindenféle apró kelléket, arra az esetre, ha reggelig maradok.
- Ide is költözöl? - nézett Chris vidáman a csomagomra. - Gyere a konyhába! Ettél valamit?
- Egész nap semmit. - Akkor vettem csak észre, hogy mennyire éhes vagyok. Még soha nem láttam az angolt főzni, de otthonosan mozgott a konyhában, így bizalommal kóstoltam meg a főztjét.
Vacsora után kéjesen nyújtóztam el a kanapén, miközben Chris hozzálátott a beígért masszázshoz. Ahogy megjósolta nem bírtam sokáig a tétlenséget, és vad szexbe fordult át a kényeztetés.
- Itt alszol? - kérdezte félig aludva.
- Képtelen vagyok hazamenni. - morogtam vissza. - Nem baj?
- Nem, de reggel ötkor kelek. - adott puszit a vállamra, hozzám bújt és egy perccel később már aludt is.
Az Oxfordban töltött első heteim hasonlóképpen teltek. Jószerivel nála laktam, Chris minden nap korán reggel indult a gyárba, ami körülbelül egy óra kocsikázásra volt a házától, én pedig minden este átmentem hozzá. Mivel nem sokára kezdődnek a tesztek, majd a futamok, ez valószínűleg meg fog változni. A kapcsolatunk csak annyiból állt, hogy szeretkeztünk és ettünk. Néha elmentünk egy-egy programra, de semmi több. Nem ígértünk semmit a másiknak és ez így volt tiszta játék. A teszt előtti este szokatlanul ideges volt, nem sokat beszélgettünk, én pedig tanácstalan voltam, hogy faggassam-e vagy sem.
- Gond van? - vetettem oda két falat között.
- Az van! Mindig van. - dobta a tányérját a mosogatóba. - Azt hittem ez a két barom majd megbékél, de nem. Ők nem erről híresek. Alig várom, mikor ütik ki újra egymást.
- Hadd találjam ki Mark és Sebi.
- Ki más? Ráadásul Sebi nem is edzett az elmúlt hetekben, illetve nem annyit, mint kellett volna.
- Pedig én azt hittem, hogy ő tökéletes. - mostam el a tányérokat.
- Én is. Tommi jó gyerek, de nem tud hatni rá. Kettejük közül Sebi a főnök, és ha ő azt mondja, hogy inkább mást csináljanak, akkor Tommi belemegy.
- Gyere ide! - ültem le mögé, és masszírozni kezdtem a vállát. Egy idő után felnevetett, és hátradőlt.
- Így kezdődött minden. Emlékszel? Szingapúrban.
- Nosztalgiázol?
- Aha. Egyébként még nem is kérdeztem, hogy mi történt Eddievel. Persze meg akartam, csak nem hiszem, hogy szívesen beszélnél róla.
- Én sem kérdeztem, mi történt a pároddal. És tényleg nem akarok róla beszélni.
- Csak címszavakban, jó?
- Minek?
- Csak. Mert én vagyok a férfi, és különben nem kapod meg ma azt, amit szeretnél.
- Honnan veszed, hogy szeretném? - cukkoltam.
- Mert ugyanolyan nimfomániás vagy, mint én. - vigyorgott. - Szóval? Ott tartok, hogy visszamentél a hotelba.
- Aztán ugyanolyan bunkó, nemtörődöm volt, mint hónapok óta. Durciztam, szexszeltünk, és mivel szíveskedtél kiszívni a nyakamat, kidőlt a bili. Ordítoztunk egy sort, felpofoztuk egymást, majd elhúzott.
- Felpofoztátok egymást? - nézett rám elhűlve. - Eddie felpofozott?
- Aha. Miután lekurvázott és leribancozott. Pár nappal később elküldte Simont a titkárát, vagy csicskását a cuccaiért.
- Hiányzik? - dőlt vissza.
- Rosszul esne, ha azt mondanám, hogy igen?
- Igen, de nem is számítottam másra.
- És ti? Hogy sikerült elrontani?
- Mikor hazamentem Bécsből megkaptam a számlát a hotelből, amire az volt írva, hogy két főre. Persze ezt már nem tűrték szó nélkül, és szinte azonnal vége lett. De előtte le lettél informálva, szóval óvakodj. - vigyorgott.
- Meddig voltatok együtt?
- Öt évig.
- És nem is akartad kimagyarázni magad?
- Próbáltam ,de sok energiát nem feccöltem bele. Élvezem az egyedül illetve most már a nem annyira egyedüllétet. - fordult felém.
A tesztek viszonylag hamar elteltek és a Red Bull persze jó esélyekkel nézett ismét az évad elé. A vizsgáim javát letettem, és az órarendemet elnézve a második szemeszter sem tűnt túl nehéznek. Őszintén szólva kezdtem unatkozni, és azon gondolkodtam, hogy munka után kellene néznem. Eddig is dolgoztam ugyan amolyan mellékállásban, volt egy-két kliensem, akiknek edzéstervet írtam. És volt egy fiatal tehetséges német srác, aki alig töltötte be a tizenötöt, akit menedzseltem, de vele még nem volt sok feladat. Mivel csak az angol bajnokságban versenyzett, így utazni sem kellett. Annyi volt a dolgom, hogy ha valami új szponzor kellett, vagy egy kis hírverés, akkor bevetettem magam. Így voltak bevételeim, és megtakarított pénzem, de hiányzott a kihívás. Chris mintha megérezte volna éppen a megfelelő pillanatban rukkolt elő a tervével.
- Arra gondoltam, hogy lenne-e kedved kipróbálni magad személyi edzőként?
- Sebi mellett? Neki ott van Tommi.
- Már mondtam, mi a gondom a finnel. Jó gyerek, és Seb ragaszkodik hozzá, de nem elég határozott. Nekem olyan valaki kell, aki meg neki ellentmondani, és elkapja a grabancát, ha kell. És nem csak mellé kell, hanem Marknak is kell egy új edző.
- Mi van a régivel?
- Átment az ausztrál kézilabda válogatotthoz.
- Nem tudom, ez túl nagy feladat.
- Azt mondta, hogy...
- Igen, tudom, mit mondtam. Ekkora fába mégsem akartam vágni a fejszémet. És nem vet rám jó fényt, hogy a Red Bull főnök a szeretőm...
- Na egy valamit most tisztázzunk. Ha nálam dolgozol, senki nem tudhatja meg, hogy mi van köztünk.
- Ezt értem. De szerinted ezt meddig sikerül majd titkolni?
- Amíg be tudod fogni a szádat. - nézett rám komolyan, most láthattam, hogy milyen ő valójában, mikor főnököt játszik. Egy valamit imádtam benne, hogy nála mindig tiszta, világos szabályok voltak. Nekem pedig soha eszembe sem jutott, hogy ezeket megszegjem. Volt valami tekintélyparancsoló benne, ami arra késztette az embert, hogy azt tegye, amit mond.
- Szóval melózom, és ha van rá lehetőség hancúrozhatok a főnökkel.
- Csak ha jól viselkedsz. - kezdett cukkolni.
- Ezt élvezed ugye? - kacérkodtam.
- Ne tagadd, hogy te is! - húzott magához. - Imádod, ha valaki uralkodik rajtad.
- Az ágyban, de nem az életem felett. - toltam el magamtól, bár csípőnk még mindig összeért.
- Ezt fejtsd ki!
- Nem fejtem.
- Akkor majd én lefordítom. Ms. Eördöghnek kedve szottyant félrelépni. Felizgatja a tudat, hogy miközben a szeretője a főnöke, ő titokban megnézi a forma 1-es kínálatot.
- Imádom, hogy olyan okos vagy. - doromboltam az ölében.
- Rendben. Azzal kavarsz, akivel akarsz. Viszont, ha csak egy viszonyod is kiderül, legyen az a miék, repülsz, mint a szél. Áll az alku? - kérdezte, mire a sliccéhez tettem a kezem.
- Ha jól érzem áll, mint a cövek. - nevettünk fel mindketten.
- Imádom, amikor olyan perverz vagy.
Pár nappal később már Milton Keynes felé autókáztam, hogy felvegyem a munkát. Én lettem a csapat személyi edzője, emellett Tommi kis főnöke. A feladatom az volt, hogy a pilóták edzését, megfelelő táplálkozását, pihenését felügyeljem, irányítsam. Chris-szel külön érkeztünk, nehogy már az első napon lebukjunk. A kapun belépve Mark kedves, de egy kicsit gúnyos képével találtam szembe magam.
- Álmaim netovábbja. - üdvözölt.
- Ugyan édes, te Karolnak jobban örültél volna. - gúnyolódtam.
- Én neked is örülök. Hogy kerültél te ide?
- A hivatalos verziót kéred? - kacsintottam rá.
- Azt tartogasd a többieknek. Engem a szaftos részletek érdekelnek.
- Mondjuk úgy, hogy jól fekszem a főnöknél. - nagy nevetésben törünk ki.
- Már tudom, mit eszik rajtad Eddie. - puszilt meg.
- Ő már semmit.
- Beszélhetnénk? - tört ki az irodából Horner. - Négyszemközt. - nézett jelentőségteljesen Markra.
- Mit akarsz? - kérdeztem mérgesen miközben beráncigált az irodába.
- Megegyeztünk valamiben. - nézett rám dühösen.
- Csak vicceltünk. Mark régi...
- Nem érdekel. - emelte fel a hangját. - Tőlem meg is döntheted, de csináld titokban! Erről beszéltem. Senki nem tudhatja meg, hogy...
- ...a szeretőd vagyok. Nyugi, nem kell félni. - Ez a Chris idegesítőbb volt, mint, akit ismertem.
- Ez nem rólad szól és nem is rólam. Nem akarom, hogy a Red Bullról az jusson az eszébe valakinek, hogy ha jól fekszik a főnöknél, akkor elérhet valamit.
- De én...
- Ez a csapat az életem! - intett le. - Ott voltam, mikor még szart sem ért, és rengeteg melóm van benne. Nem engedem még neked sem, hogy ezt egy kicsit is tönkretedd.
- Bocs. - hajtottam le a fejem. Most értettem meg, hogy Chrisnek soha nem lesz semmi és senki ennyire fontos, mint a csapat. - Ne haragudj!
- Tudod, hogy odavagyok érted, de lelkiismeret-furdalás nélkül kirúglak, akár az első munkanapodon, ha ezt nem veszed figyelembe. - csókolt meg. - Értve vagyok?
- Ne haragudj! - Tiszteltem az odaadásáért, tiszteltem a munkájáért. Ebből a pár mondatból többet tanultam róla, mint ismeretségünk évei alatt.


 

66. rész


Mivel a Bahreinben rendezendő nagydíj az országban dúló káosz miatt elmaradt, rengeteg időm lett, hogy megismerkedjek az új helyzettel. A gyárban tombolt a munka, Christ alig láttam. A fiúk közül Mark volt a könnyebb falat, ő legalább hallgatott rám, és pontosan megcsinált mindent, amit kértem. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. A kemény diót Seb és barátja Tommi jelentette számomra, akik szinte szövetkeztek ellenem. Tommit még csak megértettem, az ő presztízse sérült azáltal, hogy én odakerültem, de Sebi ellenségeskedése rejtély volt számomra. Elhatároztam, hogy a reggeli edzésen tiszteletemet teszem. Ilyenkor – pár nappal az utolsó, barcelonai teszt előtt – mindenki a gyárba volt vezényelve. A fiúknak számos feladata volt, amit még el kellett intézni, így a fizikai felkészülések is itt történtek.
- Na megjött. - morgott a finn Vettel fölött, aki éppen fekve nyomott ki az előírtnál jóval nagyobb súlyt.
- Igen, megjöttem. - válaszoltam természetes hangon. - Megtudhatnám, miért nem az előírt terv szerint mentek? - néztem rá futólag a mellettük fekvő papírlapra. Egyik sem válaszolt. - Ez jóval több mint amennyit előírtam. - mutattam a súlyokra. Még mindig semmi választ nem kaptam. Sebi kifulladva ült fel.
- Nem kell új edző, elégedett vagyok a régivel.
- Nem vagyok új, csak más. Tommi az edződ, mint eddig is. De neki nem fogadsz szót, és rád hagy dolgokat, mint például ezt is. - intettem a fejemmel megint a súlyok felé. - A nyakadra kell edzeni, nem kell Schwarzenegger.
- Évek óta én edzem Sebet, és...- lépett elém a finn.
- ...és szépen összehaverkodtál vele, ahelyett hogy irányítanád. Az egészségével játszol. - vettem fel a harcállást.
- Soha nem ártanék neki.
- Direkt nem is. Felelőtlen vagy.
- Jól csinálja, amit csinál. - lépett közénk a kis kakas is. - Nem kellesz ide. - lökött meg.
- Mi folyik itt? - harsant Chris hangja. Senki nem válaszolt, pár perc múlva mindketten kihúztak a teremből, ott maradtam Hornerrel. - Gond van vele? - nézett rám.
- Majd megoldom.
- Remélem, mert nem szívesen avatkozom közbe. - húzta el a száját. - Didi beszélni akar veled. Gyere a tárgyalóba!
A hatalmas tárgyalóban terpeszkedett Dietrich Mateschitz a csapat tulajdonosa. A 67 éves osztrák milliárdos kemény munkával érte el azt, aminek két hete én is a részese lettem.
- Üdv minálunk! Még nem is tudtunk beszélni. - állt fel, hogy üdvözöljön. - Gondoltam, mielőtt elkezdődik ez a taposómalom essünk túl rajta.
- Hello. Essünk. - ültem le fáradtan.
- Máris ilyen elcsigázott vagy. Mi lesz később? - kacsintott. -
- Hát egyszerűbb lenne egy óvodában. - mosolyogtam rá.
- Pedig éppen most akartam még több terhet rakni rád.
- Márpedig?
- A Toro Rossonál is kellene egy irányítás. Megvannak az emberek, de nem ártana egy kis friss energia.
- Hát nem hiszem, hogy ez jó ötlet. A személyi trénerek nem nagyon szeretik ha kioktatják őket.
- Gond van a finnel, mi? - vigyorgott, mint aki számított erre a válaszra. - Őszinte leszek. Parmakoski jó fiú, de gyenge mint a harmat. Ezért vagy te itt. Mikor beleegyeztem, hogy te legyél az emberünk nem tudtam rólad semmit. Utánad érdeklődtem az egyetemen, és olvastam néhány cikkedet. Meggyőző volt, de a leginkább mégis az izgatta a fantáziámat, hogy ha valaki el tudta kapni Eddie Irvine grabancát, az nem lehet egy anyámasszony katonája. - nevetett hangosan. Ettől az érvtől köpni nyelni nem tudtam.
- Ez nem túl nagy dicséret. - morogtam. Zavaromban körülnéztem, és meglepődve tapasztaltam, hogy Chris eltűnt a szobából.
- Ne vedd magadra! - vigasztalt az osztrák. - Tegnapelőtt együtt pókereztünk, és azt vettem észre, hogy majd megdöglik utánad. Nem is tudtam, hogy szakítottatok.
- Hmm. - összeszorított szájjal hallgattam az öreget, de már szívem szerint kint lettem volna.
- Na jó, szóval elég szűkszavú volt, de azért mondott néhány dolgot. Chrisszel is tisztáztam, hogy nem szeretem, ha átbasznak. - váltott kioktató stílusra. - Eddie mesélte, hogy Hornerrel szarvaztad fel, és nem először. Ez a magánügyetek, és annak is kell maradnia. Világos? - A meglepettségtől csak bólogattam, mint egy engedelmes kiskutya. - Helyes. Tudnod kell, hogy Irvine ott lesz az idény nyitón a Red Bull vendégeként. Kéretik nem balhézni, mert sejtheted, hogy nem őt fogom kidobni. - Egyik ámulatból a másikba estem. - A te dolgod, hogy a pilótáink, és itt mind a négyre gondolok, plusz a tesztpilóták, felkészüljenek fizikailag a versenyekre. Hogy ezt hogyan éred el nem érdekel, de mivel háttérmunkát végzel, elvárom a diszkréciót. Röviden ennyi, habár nem leszek ott mindenhol, de ha bármi problémád akad, segítek, amiben tudok. Tommival pedig sürgősen találd meg a hangot, mert ugye nem titok, hogy Vettelre építjük a csapatot. Ugye nem kell tovább mondanom?
- Értem. - csodáltam, hogy egy hang is kijött a számon.
- Persze, hogy érted. Okos lány vagy te. - állt fel, miközben felrántott engem is a székből, majd megölelt. - Isten hozott a Red Bullnál. Érezd magad jól. - ütögette meg a hátamat, majd eltűnt, mint egy rossz álom. Sokkot kaptam, visszarogytam a székbe, és még vagy egy órán keresztül rágódtam a szavain. Régóta nem voltam ennyire tanácstalan, ott abban a percben lemondtam a karrieremről. Nem volt erőm felvenni a kesztyűt. Szomorúan indultam a kocsimhoz, az út felénél már nem láttam a könnyeimtől. Berezeltem rendesen.
Otthon néhány óra önsajnálat után a düh vett rajtam erőt, és hát kin vezetheti le az ember a feszültséget, ha nem az exén. Kétszer kinyomta a telefonját, de végül belemorgott.
- Mit akarsz? Nincs sok beszélnivalónk.
- Csak meg akartam köszönni, hogy eláztattál a főnököm előtt. Nagyon rendes tőled. - ordítottam bele a kagylóba.
- Miről beszélsz? Nem érdekelnek a dolgaid, semmi közöm már hozzád.
- Szerintem sincs, de minek kell rossz híremet kelteni?
- Azt magadnak csináltad szivi. - gúnyolódott.
- Minek kellett Dietrichet felvilágosítani arról, ami köztünk volt? Nem tudsz kussolni kártyázás közben? - Erre egy kicsit elhallgatott, de aztán ugyanolyan pökhendi stílusban folytatta.
- Tudod, mit? Menj a szeretődhöz, ő majd megvéd. Ne rinyálj a fülembe! Nem érdekel a nyomorod! - azzal lecsapta a kagylót.
Mi tagadás ez a beszélgetés sem tett jót nekem. Fogtam magam, felvettem egy melegítőt, felkaptam a kosárlabdámat, és kivágtattam az udvarra. Órákon át dobáltam, míg rám nem sötétedett. Kimerülten guggoltam le, mert már nem bírtak el a lábaim. Végigpörgettem az elmúlt néhány évemet, és erőt vett rajtam a sírás. Talán nem kellett volna otthagyni a csapatot, soha nem kellett volna idejönnöm, és elfogadni ezt az állást. A nagyravágyásom fog egyszer a sírba tenni. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, és megcsörgettem Karolt, hogy mint már olyan sokszor, most is kaparjon össze.

 

67. rész


Március hetedikén, hétfőn este indultunk útnak Barcelonába az utolsó tesztre. Az elmúlt pár napban szinte csak Markkal foglalkoztam, aki jól haladt. A tavalyi válltörése után szépen helyrejött, és újra terhelhető. Komótosan húztam magam a magángép felé, nagyon nem volt kedvem felszállni. Még csak néhány ember volt a fedélzeten, a pilóták hiányoztak. A felszállásnál Chris a fülembe súgott.
- Miért nem jöttél át este? Hívtalak, de fel sem vetted.
- Kosaraztam hátul az udvarban, aztán meg csomagoltam, és lefeküdtem. - magyarázkodtam.
- És kivel? - kapott el, mire felé fordultam.
- Egyedül, de ha jól látom, nem bánkódtál sokáig. - nyomtam az ujjamat a nyakán vöröslő foltra.
- Na ja. Nekem is vannak szükségleteim. - morogta.
- Jó, csak akkor ne kérjél számon engem! - suttogtam mérgesen, majd bevágódtam a helyemre.

Teljes hangerőre tekertem a lejátszómat, és bömbölt a fülembe a Led Zeppelin. Azt sem vettem észre, hogy mikor telt meg a gép, és azt sem, hogy mikor indultunk el. Az út felénél Mark vágódott mellém.
- Mi a baj? - nézett rám együtt érzően.
- Semmi. Minden. - Mire elnevette magát.
- Ne add fel! Én örülök, hogy itt vagy.
- Miért?
- Mert jobb edzés közben egy feszes női feneket bámulni. Rám jó hatással van. - kacsintott, majd visszaült a helyére.
- Már azt hittem, hogy valami szakmai sikert is elértem. - morogtam magam elé. Fáradtan dőltem hátra, végignéztem az utasokon. Ez egy jól összeszokott csapat. Mindenki el van mindenkivel. Tommi is parolázik a fejeseknél. Egyre elkeserítőbb a helyzetem. Kínomban
inkább elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki nem túl kellemesen megrázza a vállamat. Az egyik mérnök volt, a nevét mindig elfelejtem. Mikor ijedten felugrottam összevigyorgott a többiekkel, és elindultak kifelé. Még egyszer visszanéztek, újabb röhögés, van egy olyan érzésem én vagyok a bohóc a csapatban.
Mire elfoglaltam a szobám nyűgösebb voltam, mint eddig. Már csak abban reménykedtem, hogy a holnapi nap más lesz. Nem tudtam pontosan, mit reméltem, de egy kis sikerélmény nem jött volna rosszul. Átnéztem a terveket, amiknek eddig nem sok hasznát vettem, majd lefeküdtem. Éjfél előtt jött egy SMS. „Ma sem számíthatok a szolgálataidra? Kár.” Chrisnek sikerült annyira feldühítenie, hogy gondolkodás nélkül csörtettem végig a folyosón azzal a szándékkal, hogy megtépem. Dühösen tépte fel az ajtót, majd berángatott a szobába.
- Úgy közlekedsz, mint a Jurrasic Park. Az egész folyosót fel akarod verni? - suttogott.
- Nekem ne küldözgess ilyen üzeneteket, mert... - befogta a számat.
- Ne kiabálj! Nem kell mindenkinek tudnia, hogy itt vagy.
- Te hülye vagy! - fordultam az ajtó felé, hogy indulok.
- Most nem maradsz?
- Nem. Hívj fel egy kurvát!
- Egy másikat? - kérdezte gúnyosan, mire meglendült a kezem, de szorosan a hátam mögé fogta, és magához húzott. - Ne balhézz! - csókolt meg.
- Egy paranoiás faszkalap vagy! - veszekedtem.
- Jó. Jó. - hátrált velem az ágy felé. Lefektetett, majd a kezeimet lefogva durván nekem esett. Mivel bennem is volt düh, így hamar fölé kerekedtem. - Kiengeded a gőzt? Jó, ez tetszik. - vigyorgott.
- Dögölj meg! - szitkozódtam, de végül beadtam a derekam.
Pár óra alvás után ébresztgetni kezdett.
- Ideje lenne visszamenni a szobádba! - duruzsolt. - Lassan ébredeznek, és utána már nem tudsz feltűnés nélkül kimenni innen.
- Jól van. - kaptam fel a vizet. Megalázó volt a helyzet, de ebbe már ezalatt a néhány nap alatt belerázódtam. Szó nélkül felöltöztem, és visszamentem a szobámba. Némi elégtételt éreztem, hogy Mark éppen akkor ment ki a szobájából, és látta, hogy honnan hová tartok.
- Jó reggelt. - köszönt rám.
- Valakinek biztosan az. - morogtam.
Becsaptam az ajtót, amin szinte azonnal kopogtattak. Webber volt az.
- Mi a baj?
- Semmi. Hova mész te kora hajnalban?
- Futni. Ilyenkor még zavartalanul körbemehetek a pályán. Nem jössz? Rád is rád fér egy kis kocogás, ahogy elnézem. - Nem célozgatott, nem kérdezett, és ezt a jelen helyzetben nagyon értékeltem.
- Miért ne!
Gyorsan felöltöztem,majd a pálya felé vettük az irányt, ő vezetett, én zenét kerestem a rádióban. Végül rátaláltam arra, ami a hangulatomhoz a legjobban illett.
http://www.youtube.com/watch?v=w9TGj2jrJk8&NR=1
- Azért ugye nem leszel öngyilkos? - kérdezte, miközben szigorúan nézett rám.
- Nem is olyan rossz ötlet. Nem hiányoznék senkinek. - néztem ki az ablakon.
- Beszélhetsz róla, ha akarsz. Faggatni nem foglak.
- Együtt vagytok még Annel? - váltottam témát.
- Hé ez nem ér! - nevetett fel. - Az én nyomorom, ne vigasztaljon! - Ezen jót nevettünk, mire odaértünk a pályára. Igaza volt, még kihalt volt minden. A motorhomeok elkészültek, még mindenki aludt, vagy halkan végezte a dolgát. Beléptetőkapuk még nem voltak, így gond nélkül bementünk. Mark szólt néhány embernek, hogy korai edzést tartunk, és elkezdtük róni a köröket. Nem beszéltünk, csak az egyenletes légzésünkre figyeltünk. Számításaim szerint körülbelül húsz kilométert tehettünk meg.
- Álljunk le! - szóltam. - Ennyi elég lesz, ne fáraszd ki magad!
- Igenis! - szalutált, majd nyújtani kezdett. - Jóban vagytok még Karollal?
- Tudtam, hogy elérkezünk ehhez a témához. - nevettem. - Igen, bár már baromi régen láttam. Beust is. Miért?
- Csak úgy. - rántotta meg a vállát, de elnevette magát. - Most Vitalyval jár, tudtad?
- Persze, és nagyon jól néznek ki együtt, úgyhogy...- fenyegettem meg.
- Nem akarok már semmit. Persze, ha ő akarná. - játszott el a gondolattal, mire viccesen fejbecsaptam. - Jól van, na. Van akit nem lehet könnyen elfelejteni.
- Kit nem lehet elfelejteni? - érkezett mellénk egy szakállas talpig pirosba öltözött emberke. Felnéztem rá, és Alonsoval találtam szembe magam, alig ismertem meg.
- Valakit. - üdvözölte barátját. - Bemutatom...
- Igen, hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. - nyújtott kezet.
- Én is. Honnan hallottál.... - kérdeztem, de elharaptam a mondat végét, mert eszembe jutott a válasz.
- Tavaly már találkoztunk Sziciliában Eddie jachtján. - Mark aranyosan mutogatott a hátam mögött, hogy a spanyol hanyagolja a témát, amit persze jól láttam.
- Igen már emlékszem. - válaszoltam. - Köszi, de nem kell. - simogattam meg az ausztrál karját, célozva ezzel arra, hogy nem kell megvédenie. A sorsát senki nem kerülheti el. Mikor elvállaltam ezt a munkát, azt nem gondoltam végig, hogy itt már ismernek néhányan teljesen más minőségemben. Nevén nevezve, úgy mint Eddie Irvine éppen aktuális macáját. - Ha nem gond, akkor én még futok egy kicsit. Szép napot! - Meg sem várva a választ faképnél hagytam őket. A futás, bár túlzásba vittem, jót tett. Kitisztult a fejem, és végre magam mögött tudtam az önsajnálatot. Mark pihenőjében lezuhanyoztam, majd a magammal hozott edzésterveket tanulmányoztam, és felvérteztem magam az első igazi munkanapomra. Egy fokkal határozottabbnak éreztem magam, és alig vártam, hogy Sebi és Tommi végre tiszteletüket tegyék.

 

68.rész


Hét óra körül kezdődött a zsongás, egyre többen lettünk és egyre hangosabbak. Bementem a motorhomeba reggelizni, ahol Chris dühös, Sebi és Tommi lenéző, a többiek lesajnáló nézésével találtam szembe magam. Egyetlen ember volt, aki mosolygott rám, az Sebi apukája, Nobert volt. Így mellé ültem le.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Szép jó reggelt.
- Hogyhogy nem a fiáéknál ül?
- Őszintén? - hajolt közelebb. - Untatnak. - kuncogott. Hangosan felnevettem, mire sikerült magamra vonni a kis német figyelmét. Élveztem a hatást.
- Én is lehetek őszinte? - hajoltam az öreghez. - Engem meg utálnak. - nevettem, de a férfi ezt már nem tartotta viccesnek. Dühösen felállt, és a fiához lépett. Szívem szerint elsüllyedtem volna, hogy lőhetek korán reggel így mellé. Egy falat sem ment le a torkomon. Az öreg nem jött vissza az asztalhoz, így bús magányomban üldögéltem. Mikor azt hittem ennél már nem lehet rosszabb, megérkezett kedvenc osztrákom, aki fennhangon üdvözölt.
- Hello szép kislány!
- Hello Berger! Mi járatban? - vettem halkabbra magam, de ez rá nem volt hatással, ugyanúgy harsogott tovább.
- Ausztráliában tartunk egy kis bemutatót, és most lesz majd üléspróba. Eddie nem mondta? - forgatta a fejét körbe. Dühösen lerántottam magam mellé, és feltett szándékom volt, hogy megütöm.
- Vedd már halkabbra magad! Hetek óta azon dolgozom, hogy szürke kisegér legyek, de most mindenki minket néz.
- Ha szürke kis egér akarsz lenni, akkor cseréltesd ki a fejed és az alakod. - kacsintott rám, szerencsére már halkabban beszélt. - Hol van Eddie?
- Nem tudom, nem beszéltél vele?
- De és azt mondta, hogy szórakoztassalak, ha ő késne. - olyan értetlen képet vágtam, hogy megijedt. - Most mi van?
- Mi már nem vagyunk együtt Gerhard. Nem tudom, miért mondta ezt neked, valószínűleg mert már megunta mindenhol azt hangoztatni, hogy mekkora ringyó vagyok. - magyaráztam. Ez hatott, az osztrák elképedt, meg sem szólalt.
- Talált süllyedt. Okos lány,igaz? - ült le a mellettem lévő székre lovaglóülésben. Kaján vigyorral az arcán nézett rám, meg tudtam volna ölni. - Vigyázz mielőtt kiakadsz, mert kirúgnak, ha balhézol.
- Rohadj meg! - sziszegtem, fel akartam állni, de nem engedte a lábával, hogy kitoljam a székem.
- Maradj csak! Olyan régen beszéltünk. - gúnyolódott.
- Eddie! Menjünk! - suttogott Gerhard. - Gyere! Nem kell a balhé!
- Nem, itt kényelmes. Megreggelizünk. - segítséget várva néztem Chrisre, de ő meg sem mozdult, holott jól látta a jelenetet. Majd megölt a szemével, félt a botránytól. - A szeretődre ne nézz, ő nem fog kiállni érted! Soha nem tette, és nem is fogja. - súgta a fülembe. - Nem érsz neki annyit! - A könnyeimet nyeltem, Gerhard volt az egyetlen, aki próbálta ezt a vadbarmot jobb belátásra bírni, de nem volt elég hatásos.
- Engedj ki!
- Hogyan? - kérdezett vissza anélkül, hogy felnézett volna az étlapból.
- Vedd el a kurva lábadat, hogy kihúzhassam a széket. - fordultam felé, de még mindig halkan beszéltem.
- Egy kicsit hangosabban. - bohóckodott.
- Ki akarsz rúgatni? - néztem rá hitetlenkedve, mire ő jéghideg tekintettel nézett vissza rám.
- Igen.
- Bocs, Eddie. - érkezett meg Mark az asztalhoz. - Hello Gerhard. Elvinném Monicát, mert megbeszélés lesz. - húzta ki a székemet.
- Na ne mondd, Webber! - nézett rá Eddie gúnyosan, miközben felállt.
- Mi van az ausztrál máris beakasztott? Mit szól ehhez Chris? - hajolt le, hogy a fülembe suttogjon.
- Elég volt! - állt fel Berger is, és a kelleténél egy kicsit hangosabban szólt barátjára. Néhányan felénk néztek, de én már nem sokat láttam a könnyeimtől.
- Eddie. - terelte Mark arrébb az írt, hogy fel tudjak állni. Amint felálltam, a hátamat fogva tuszkolt ki az ajtón. Nem érdekelt hova visz, csak embert nem akartam látni egyet sem. Nehéz volt
lélegeznem, meg kellett állnom, de még úgy sem kaptam elég levegőt. Úgy éreztem megfulladok, tépni kezdtem a felsőm cipzárját.
- Hé! Hé! Nyugi! - hallottam messziről Mark hangját. - Gyere ide! - terelt be egy ajtón.
- Nem...ka...kapok...leve – ziháltam.
- Nyugi! Nyugodj meg! Vedd lassabban a levegőt és lélegezz az orrodon át! Figyelj rám! Csináld, amit mondok! - kiabált.
- Nem....nem....
- Tudom, tudom. - simogatta a hátam. - Minden rendben lesz. Lassan lélegezz! - ringatott egy ideig, amitől jobban éreztem magam. Mikor végre helyreállt a légzésem, előtörtek a könnyeim.
- Jössz egy parti pókerra? - rontott be az ajtón a spanyol a reggeli szerelésében, de hamar látta, hogy alkalmatlan pillanatban zavart. - Bocs. - szabadkozott. - Baj van? - nézett rám.
- Velem? Mindig! - gúnyolódtam. - Köszi most már megleszek. - néztem Markra. - Menj nyugodtan! Nem lesz semmi gond! Majd elkerülöm. - nyugtatgattam, és gyorsan leléptem. Fáradtan az ajtónak dőltem kívülről, így még hallhattam, hogy odabent miről beszélnek.
- Mi történt vele?
- Eddie kicsinálta. Pontosan nem tudom, de szakítottak. Valami miatt Irvine ki van rá rúgva.
- Hát persze, mert felszarvazta a főnököddel. - röhögött Alonso. - Reggel hallottam De la Rosától.
- Mindegy nem tartozik rám, de Eddie kurva szemét volt.
- Na ja. Szóval egy parti?
- Jöhet.
Úgy éreztem eleget hallottam, így tovább álltam. Bementem a szobámba, legépeltem a felmondó levelem, átküldtem Didinek e-mailben, és kimentem elveszni a tömegben. Nem volt értelme dolgozni, hiszen úgysem hallgatott rám senki. Mark már edzett, Sebi nem fog rám hallgatni, most meg pláne nem, hogy az apja leadta a drótot neki. A két Toro Rosso-sal még nem is találkoztam, de már nincs értelme. Elindultam, mint egy egyszerű turista nézelődni a pálya körül.

 

 

69. rész


Mikor visszaértem a motorhomehoz, már lement az első edzés, Mark lett az leső Sebi nem tudom hányadik lett, de nem is érdekelt. A folyosón igyekeztem a pihenőszobám felé, mikor Didi és Eddie beszélgetésébe botlottam.
- Teljesen ki akarod csinálni? - kérdezte az osztrák idegesen.
- Nem.
- Akkor mi volt ezzel a célod? - fogalmam sincs ki adta le neki a drótot, azt sem tudtam, hogy itt lesz Barcelonában.
- Vissza akarom kapni. - motyogta Eddie.
- Hát ennek elég szarul kezdtél neki. - összegezte Mateschitz a dolgot, majd útjukra indultak.
Örültem az eredménynek, majd miután gratuláltam Webbernek, visszaindultam a szállodába. Erre a napra nem terveztem mást, így egy kis frissülés után elindultam, hogy feltérképezzem a várost. Ha már itt vagyok ideje körülnézni, megint turistát játszottam. Este betértem egy gyorsétterembe, majd egyensen a szobám felé vettem az irányt, és készülődtem az alváshoz, mikor kopogtattak.
- Szia. - Eddie állt az ajtóban. Ha nem hallgatom ki a beszélgetésüket, biztosan rácsapom az ajtót, de így volt egy kis remény a számomra. - Bemehetek?
- Nem akarok veszekedni. Felfogtam, hogy utálsz. - mondtam, miután belépett.
- Nem utállak. Elvetettem a sulykot, Didi is lecseszett amiatt, hogy felmondtál.
- Nem csak miattad volt...
- Szerinte én tettem fel az i-re a pontot. - dőlt a falnak, jól nézett ki, mint mindig.
- Mit akarsz?
- Téged. - nézett rám azokkal az ártatlan szemeivel, amik az elmúlt évben mindig levettek a lábamról.
- Nem akarsz te engem. - sóhajtottam. - Fáradt vagyok, és... - indultam az ágyam felé. Elkapott hátulról és szorosan átölelt. http://www.youtube.com/watch?v=ccFAdmLv9dg&feature=related
- Hiányzol. - suttogta. Belefúrta az arcát a hajamba, és szorosan magához ölelt. Jól esett a közelsége, most éreztem csak igazán, hogy menyire hiányzik nekem is. Csókolgatni kezdte a nyakam, majd megfogta az állam, és a vállára hajtotta a fejem. Simogatni kezdte elölről a nyakamat, majd lejjebb haladt. Teljesen elvesztem benne, hagytam hadd veszítsem el a fejem. Egy idő után már azon kaptam magam, hogy csókolózva az ágyra fekszünk. Nem hittem el, hogy ez történik velem, az egész olyan volt, mint egy álom. Élveztem az illatát, az érintését, a csókjait. Elégedetten és boldogan feküdtem a mellkasán. Hallgattam a légzését, nem akartam megszólalni, nem tett volna egy szó sem boldogabbá annál, amit most éreztem.
- Egyet ne felejts el! Bármi történik, nagyon szerettelek, és még sokáig foglak is. - morogta félálomban a fülembe, majd mindketten elaludtunk.
A reggel is olyan álomszerű volt, mint az éjszaka. A függönyön keresztül beszűrődő napfény, madárcsicsergés, és kellemes zene az ébresztőből. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, nem állt szándékomban kinyitni a szemem. A kezemmel őt kerestem, de üres volt mellettem az ágy, amitől nem estem kétségbe. Mindig is koránkelő volt. Felültem az ágyon, és azt kerestem, hogy vajon hol lehet, mikor megállapítottam, hogy elment, még mindig mosolyogva kerestem valami üzenetet tőle.
http://www.youtube.com/watch?v=nzxsswCbiU0&playnext=1&list=PLFE46FB6002DDB601&index=27
Olyan üzenetet kaptam tőle, amit nem tudtam róla elképzelni. Kétségkívül hatásos volt, mert rögtön megértettem. Döbbenten néztem az éjjeliszekrényen álló pénzköteget. Nem tudtam sírni pedig ahhoz lett volna kedvem. Dühöngeni nem volt erőm, egyáltalán semmiféle reakciót nem váltott ki belőlem, a puszta döbbenetnél. Nem tudom, hogy kivel éltem eddig együtt ,de ezt az oldalát soha nem mutatta. Aljas, számító módon elhitette velem, hogy szeret, én meg hittem neki. Bevettem a maszlagot, hogy békülni akar, pedig csak újra meg akart alázni. Sikerült, telibe talált.
Kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, közben akárhányszor bementem a szobába, a tekintetem mindig ugyan ott állapodott meg. Elkaptam a fejem, végignéztem magamon a tükörben, majd dühösen visszaléptem a szekrényhez. A csapat póló helyett egy
kihívó felsőt, a fekete nadrág helyett egy szűk D&G farmert vettem fel, magassarkúval. A hajamat becsavartam, a sminkemet egy sokkal erősebbre cseréltem. Az edzésterveket dühösen a táskámba dobtam, a pénzt nyeglén megszámoltam.
- Háromezer euró. - füttyentettem. - Jó numera vagyok. - vigyorogtam a tükörbe, majd elindultam a pályára.
http://www.youtube.com/watch?v=nXgD-Ftwvhc
Egy hirtelen ötlettől vezérelve a portán megkérdeztem, hogy hol lehet autót bérelni. Legnagyobb megelégedésemre nem kellett messze mennem, mivel helyben el lehetett intézni a dolgot. Egy gyönyörű Nissant választottam. A GPS-be betápláltam az adatokat, és annak ellenére, hogy nem voltam túl jó sofőr, elindultam egyedül a ringre. Az önállóság jó hatással volt rám, a lehető leghangosabbra tekertem a rádiót, és élveztem az utazást.
A pályára érve, már nagy volt a nyüzsgés. A motorhome előtt belebotlottam Didibe.
- Van lehetőség rá, hogy kitörölj egy emailt? - értem mögé, ő pedig szemmel láthatóan boldogan nézett rám.
- A legnagyobb örömmel.
- Akkor jó. Szép napot!
Továbbmentem, mikor az éppen focizó Sebibe és Tommiba botlottam.
- Ez igen! - próbáltam jó hangosan beszélni hozzájuk, hogy mindenki hallja a környéken. - Majd ha a haverodnak leszakad a feje, vagy beszakad a mellhártyája 5 , 6 G terhelésnél, gondolj a szép focizással töltött délelőttökre. Sok szerencsét. - A finn szája tátva maradt, mikor otthagytam őket. Őszintén nem érdekeltek a következmények.

Két edzés között ment ki Gerhard és Eddie is egy-egy körre próbaképpen, hogy Ausztráliában minden klappoljon. Az előkészületek alatt persze sokat nevetgéltek, kedvenc írem olyan volt, mint aki a fellegekben járt. Hiába legszebb öröm a káröröm. A sarokban álltam, mikor a boksz másik oldalából Simon kiabált rám.
- Monica, te nem fogadsz?
- Mire?
- Hogy Eddie vagy Gerhard töri össze előbb az autót? - vigyorgott mellettem egy szerelő.
- Dehogynem. - álltam fel, és Irvine orra előtt átadtam a pénzt Simonnak. - Háromezret teszek rá, hogy a béna ír rombol először. Ahhoz nagyon ért. - gúnyolódtam. Az összeg persze nagy sikert aratott, és mindenki valami ütős kis reakcióra számított. Eddie csak mosolyra húzta a száját, majd gúnyosan megjegyezte.
- Akkor induljunk is! Ne hagyjuk, hogy a hölgy ne kapja meg, ami jár neki! Elég hisztis tud olyankor lenni. - kacsintott a szerelőkre. Ha eddig valaki előtt titokban maradt volna a múltunk, azt biztosan szívesen felvilágosították a többiek, mert úgy láttam, mindenki értette a kis célzást.
- Ha van Isten, akkor valami átszúrja a tökét! - morgolódtam.
Mire Dietrich hangosan felnevetett mellettem.

70. rész


Feszülten néztem a monitort, a két veterán elég jól ment. A kör végén azonban Eddie a boxutca bejáratának csapta az autót, ami nem sérült meg nagyon, de egy kissé összetört.
- Monica, te nyertél. Itt a lóvé. - nyújtotta felém Simon a köteg pénzt.
- Tartsd meg! Ez nem ért, direkt volt. - egy jelentőségteljes pillantást vetettem vetettem Mateschitzre, majd utamra indultam.
Eddie szótlanul jött vissza a boxba, a folyosón Didbe botlott, én persze hallgatóztam.
- Irvine! - szólt rá az osztrák. - Ez drága mulatság volt.
- Megfizettem már az árát, de most is állom a cechet, ne félj!
- Őrült vagy. - vette lejjebb magát Dietrich.
- Te tiszta hülye vagy. - érkezett meg melléjük Berger is.
- Ezt Melbourne-ben ne ismételd meg! - fenyegette meg a főnök.
- Jól van, jól van. Mondom, hogy kifizetem. - legyintett az ír.
- Ugye nem tetted meg? - kérdezte Gerhard.
- Micsodát? - kapta fel a fejét honfitársa.
- Ugye nem? - emelte fel a hangját Berger.
- De.
- Te egy állat vagy! Mit akarsz még tőle?
- Miről van szó?
- Semmi, csak lefektettem a exemet, de ki is fizettem. - válaszolt Irvine hangosan, hogy az éppen közeledő Chris is hallja.
- Hogy süllyedhetsz ilyen mélyre? - nyitotta ki végre az angol is a száját, mire Eddie ugrani készült. Didi és Gerhard álltak közéjük.
- Oké, ebből elég. - A hangoskodásra néhány kíváncsi fej is megjelent itt-ott. - Nincs itt semmi érdekes. - terelte vissza az embereket a főnök. Vele senki nem mert újat húzni. Elérkezettnek láttam az időt, hogy előbújjak rejtekemből.
- Kifogytam a lóvéból Irvine, átjössz ma is? - néztem rá csábosan, majd otthagytam őket.
Ideje volt átmenni a Toro Rossohoz, és megismerkedni Buemivel és Jaime-val. Sokkal kedvesebbek voltak, mint a Red Bullnál. A trénereik is elfogadtak és szívesen fogadták a tanácsokat. A csapat kedvesen fogadott, nem volt semmi gigszer. Ettől a sok jótól, el is akadt a szavam. Nem kellett állandóan lesben állnom, hogy megvédjem magam. Szokatlan volt. A nap hátralevő részét náluk töltöttem, elhatároztam, ha pihenni vágyom, ide jövök. A nap végén, visszamentem a szállodába. Felhívtam a lányokat, beszámoltam nekik a napomról. Karolnak jelntettem az oroszról, hogy semmit nem tudok róla. Próbáltam rábeszélni, hogy jöjjön el Ausztráliába. Bölcsen hallgattam megaláztatásaimról, nem kell, hogy feleslegesen aggódjanak értem. Este elindultam vacsorázni. A lift későn jött, így lépcsőn közlekedtem.
- Chris! Beszélnünk kell. - kiabált valaki az elsőn. Didi volt. Persze megint hallgatóztam, régi hibám, de hasznos.
- Mondjad, gond van?
- Az van, és nem tudom, hogy miért hallgatsz,m int a sír. Megbeszéltük, nem?
- Mit?
- Rövid leszek, mert várnak. Ha ezek ketten – és tudod, hogy kikre gondolok – nem rendezik a viszonyukat, minimum normális szintre, akkor a kis csajnak nem kell a csapattal utaznia Melbourne-be. Sajnálnám, de...
- Én ebbe nem akarok belekeveredni. Az ő dolguk.
- Ha jól sejtem elég szépen belekeverted magad. A te dolgod is, a te csapatodban történik, és itt az ideje, hogy beavatkozz. Vagy begyulladtál Irvinetól?
- Nem. Mi a francot csináljak? Monica nagylány már. Ha pedig nem javul, hát rúgd ki, mit érdekel engem.
- Azt hittem a te barátnőd.
- Néha Didi, csak néha. Ha érted, mire gondolok.
- Értem. Akkor viszonylag egyszerű a helyzet. - konstatálta az öreg, majd továbbment. Nem hittem a fülemnek, Horner nem állt ki mellettem. Ennyi idő után érnek még meglepetések. Úgy éreztem eleget hallottam, vissza akartam fordulni, mikor nekiütköztem valakinek. Irvine volt az.
- Remélem most elégedett vagy. - néztem rá, de megint azokkal az ártatlan szemekkel nézett rám.
- Nem.
- Jaj, ne csináld ezt! Ezt már ismerem.
- Tényleg, befejeztem. Békén hagylak.
- Akkor szívódj fel!
- Most már nem tudok, de Ausztrália után nem látsz, ígérem, és ott sem sokat. Jó lesz így?
- Nem. Nem veszem be a kedves maszlagot.
- Figyelj! Szemét voltam, de megérdemelted. Ennyi volt, befejeztem. - indult felfelé a lépcsőn.
-
Egyet ne felejts el! Bármi történik, nagyon szerettelek, és még sokáig foglak is. - ismételtem el a mondatot, ami előző éjjel annyira szíven ütött. Visszafordult, de nem szólt egy szót sem.
Úgy gondoltam, hogy most, hogy lendületben vagyok elintézem még a másik dolgomat, és Christian szobája felé vettem az irányt.
- Igen? Gyere! - szólt ki.
- Rövid leszek. - kezdtem bele, köszönés nélkül.
- Most nincs időm rád. - vetette oda félvállról.
- Csak közölni akartam, hogy emberileg egy nulla vagy. Hallottam, mit hebegtél össze Dietrichnek, és közlöm, hogy a hülye ír előtt te vagy életem legnagyobb csalódása.
- Ó akkor még van remény! - kiáltott fel. - Keresek egy automatát, és veszek ki pénzt. Mennyi a tarifád? Háromezer? - harsogott.
Lefagytam ,de időm nem volt reagálni, a félig nyitott ajtón keresztül Eddie mindent hallott. Úgy jött be a szobába, mint az oroszlán, és egyenesen az angolnak ment.
- Fogd be a pofád, vagy szétverem!
- Te nekem nem dumálsz! - szólt az vissza.
- Eddie ne! - álltam elé.
- Az, hogy nekem mi a gondom vele, az az én dolgom. De te nem beszélhetsz így vele!
- Úgy beszélek vele, ahogy megérdemli!
- Mi a bajod velem? - fordultam most már az angol felé. - Tényleg érdekel, mit ártottam neked?
- Mit? Hát elmondom. Egy évvel ezelőtt volt egy barátom, aki az üzlettársam volt. Volt egy élettársam, és volt egy kis önbecsülésem. Te feltűntél, és az egészből nem lett semmi.
- Kend rá az egészet! - szólt közbe Irvine gúnyosan.
- Miért nem így volt?
- Fogd be! - szólt rá, én pedig értetlenül kapkodtam a fejemet közöttük.
- Miért nem árulod el neki, hogy hogyan sikerült feldolgoznod azt, hogy megcsalt? Azt hiszed a két szép szemedért bocsátott meg? - nézett rám. - A francokat. Először kivette az összes pénzét a közös üzleteinkből, aztán meg megdöntötte a nőmet. Te meg felhívtál, hogy fejezzük be, mert minden happy. Graulálok, jól átbaszott. - Eddie csipőre tett kézzel állt előttem, a fejével a padlót nézte.
- Ez igaz? Ez mind igaz? - emeltem fel a fejét, de elkapta. Egy darabig még nem tudott a szemembe nézni, összeszorított szájjal nézett ki az ablakon. Olyan volt, mint egy kisfiú, akit hazugságon kaptak.
- Igaz. - válaszolt halkan. - Mondtam, hogy nem tűröm senkinek, hogy átvágjon.
- Hányingerem van tőletek. - szaladtam ki a szobából.

http://www.youtube.com/watch?v=roGSyZC79Dg&feature=channel

 

71. rész


Az idegességemet szegény Toro Rosso-s pilótákon vezettem le, teljesen kicsináltam őket, de amúgy is eléggé eltunyultak, így rájuk fért. Az már más kérdés, hogy okos dolog volt-e így meghajtani őket mikor annyi feladat várt még rájuk a tesztek során.
- Bocs fiúk. - tértem végre észhez.
- Semmi gond. - válaszolták. - Jól esett egy kis feszített tempó. - mosolygott Jaime. A levezetés után elbúcsúztunk, majd a szobámba mentem. A folyosón Markba botlottam.
- Mi újság? - köszöntött együtt érzően.
- Szóval már hallottad. - húztam el a szám. - Van olyan, amiről te nem tudsz?
- Nincs. - vigyorgott. - Nincs kedved beszélgetni?
- Nincs, ne haragudj! Nem vagyok jó társaság. Panaszkodni nem fogok, maximum beléd kötök, amire gondolom nincs szükséged.
- Őszinte leszek. - szólalt meg, mire odaértünk az ajtóm elé. - Szerintem szexelned kellene. - Ettől a mondattól, kis híján lefejeltem az ajtót.
- Hogy mondod?
- Jó tenne neked. Elfelejthetnéd ezt a két vadbarmot. - kacsintott.
- És persze te.... - mutogattam ahelyett, hogy befejeztem volna a mondatot.
- Én.... - utánozott. - Ahhoz persze be kellene invitálnod.
- Két okból nem tartom jó ötletnek. - szedtem össze magam. - Egyrészt együtt kell dolgoznunk, másrészt....
- A főnökömmel kavarsz.
- Én azt mondtam volna, hogy a barátnőm exe vagy, de ez is nyomós érv. - mosolyogtam. - Látod? Egy csomó okunk van nem megtenni. És most erős leszek, és becsukom az orrod előtt az ajtót.
- Az Sebi. - válaszolt Mark, mikor már behajtottam az ajtót.
- Micsoda?
- Sebi az aki azért utál téged, mert a barátnőd az exe volt, nem én. Karol és én....mi nem jártunk csak....jó volt vele, na! - nevetett. - Nem titkolom.
- Jó éjt Mark.
- Jó éjt. Ha kellek itt vagyok. - mutatott a szobája felé.
Egész éjjel nem aludtam, és jobb elfoglaltságot nem találva fel-alá járkáltam a szobámban. Egyszerre voltam dühös és csalódott, hajnal felé nyakik elmerültem az önsajnálatban és egy kád forró vízben. Reggel anélkül, hogy egy órát is aludtam volna, kimentem a pályára, hogy megkezdjem az utolsó barcelonai munkanapomat.
- Seb! Beszélnünk kell! - siettem a kis német után.
- Nincs miről. Tommi az...
- ...leszarom! - kiabáltam rá. - Hallgass meg, aztán megszabadulsz tőlem! - húztam félre. - Tudom, hogy mi a bajod velem, és azt is tudom, hogy ezt nem velem kell lemeccselned.
- Miről beszélsz? - horkant fel.
- Karolról.
- Ennyi volt. Nincs miről beszélnünk. - terelt félre, hogy újra útjára indulhasson.
- Seb! - kiabáltam utána, de hajthatatlan volt.
Az utolsó teszt nyugalomban lezajlott, mindenki szedte a holmiját, és a hazaútra készült. A kamionokat már az ausztráliai útra pakolták össze. Mivel semmi kedvem nem volt a csapattal és főleg Chris-szel utazni, kerestem egy menetrend szerinti járatot, és arra vettem jegyet. A terminálban, mikor a másik irányba indultam, Chris elkapta a karomat.
- Hova mész? Mindjárt indul a gépünk.
- Nem veletek megyek.
- Eddie elvisz? - gúnyolódott.
- Nem. Sima Malév-vel megyek. Mikor kell Ausztráliában jelentkeznem?
- Ha még mindig komolyan gondolod, akkor majd felhívlak. Jó utat. - búcsúzott hűvösen. Nem igazán értettem, hogy mit akart ez a mondat jelenteni.
Néhány óra múlva Ferihegyen landoltam. Pontosan nem tudom, hogy miért jöttem haza, hiszen senki a családból, és a baráti társaságból nem volt az országban. Kivettem egy szobát, majd az ablakban ültem jó pár órán keresztül. Már az a tudat, hogy itthon vagyok, is jó hatással volt rám. Olyan kicsi ez az ország, hogy ha magányos vagyok, mindig úgy érzem, hogy átölel. Egy hétig maradtam Pesten, és nagyon élveztem itthon az egyedüllétet. Úszni jártam, moziztam, vásároltam, és még egy-két meccset is megnéztem. 21-én, hétfőn furcsa érzéssel ébredtem, eddig nem hiányzott Chris, de az a mondata most újra ott zakatolt a fejemben. Megcsörgettem, de nem volt bekapcsolva. Még néhányszor próbálkoztam a nap folyamán, miközben tettem a dolgomat, majd eltettem magam holnapra.
Kedden újra megpróbáltam elérni, de hiába, megint semmi hírem nem volt. Nem tudtam, hogy a pilótáknak mikor kell Melbourne-be érniük, de azzal tisztában voltam, hogy szerdán már pályabejárás van, így elfogott a pánik. Átkoztam magam, hogy ennyire kényelmesen elvoltam magamban, és nem gondoltam át a dolgokat. Végső mentsvárként felhívtam Didit, aki mogorván szólt bele a telefonba.
- Kímélj meg! Értettem, bár naivan azt hittem, hogy vagy annyira becsületes, és te is közlöd velem a döntést.
- Milyen döntést? - hebegtem.
- Chris mondta, hogy felmondtál.
- Micsoda? - ordítottam. - Azt mondta, hogy felhív, és.... - elakadt a szavam.
- Ez engem nem érdekel. Egyik munkahelyen sem nézik el, ha dolgozó igazolatlanul hiányzik, itt pláne nem.
- De én nem mondtam fel. Két napja hívom Hornert, de...
- Mondom, hogy nem érdekel. Ha annyira akartál volna, jöttél volna magadtól is.
- De nekem, nincs...
- Micsodád nincs?
- Pénzem. - suttogtam.
- Hogyan?
- Pénzem, baszd meg! - kiabáltam. - Nem tudom kifizetni a repülőjegyet és a szállást. Most boldog vagy? - már a sírás fojtogatott. Nekem már úgyis mindegy, hagytam, hadd csináljak magamból még szánalmasabb barmot. Hosszú hallgatás, és nagy sóhajtozás után végre választ is kaptam.
- Komolyan mondod, hogy nem állt szándékodban felmondani?
- Igen. Végezni akarom a dolgomat. Tudom, hogy felforgattam mindent, de én tényleg...
- Jól van, de meg kell ígérned, hogy sem Christiannal sem Eddievel nem akadsz össze a hétvégén. Pletykálnak rólatok, és tudod, hogy van ez. Ilyenkor mindig a férfi kapja az elismerést vagy a sajnálatot, a nő meg csak szimplán le van kurvázva, és nincs tovább. Nem akarok rossz hírű embereket a csapatomba. Emlékszem még tavaly a barátnődre...
- Karolt hagyd ki ebből! - kaptam fel a vizet. Ha valaki akkor én pláne megértem, milyen az ha egy nő két férfit szeret egyszerre.
- Hol vagy? - sóhajtott bele Didi a telefonba, már-már az volt az érzésem, hogy elfúj engem is.
- Budapesten.
- Mázlid van. Ausztriában vagyunk a gyárban, valahogy juss el ide Schwechatra! De siess!
- Oké. Köszönöm.
- Legalább beszélünk az úton, majdnem 24 óránk van rá. - éreztem a hangján, hogy vigyorog. A plafon felé bandzsítottam, de a következő percben már csomagoltam is.

72.rész


Jóval gyorsabban hajtottam a megengedettnél, de időben megérkeztem Schwechatra. Felhívtam újra Didit, aki útbaigazított, és végre elfoglalhattam a helyem az impozáns magángépen. Annyira fáradt voltam, hogy talán még Ausztria felett jártunk, de én már aludtam is. Nem tudom, hol járhattunk, mikor felébredtem, és az első amivel szembe kellett néznem, az Eddie duzzogó tekintete volt. Ijedten ültem fel, senkit nem láttam a gépen, csak ekkor vettem észre, hogy ez Irvine gépe.
- Te? Hogy kerülök én ide? - kiabáltam rá idegesen.
- A jó öreg Didi....még mindig jól keveri a kártyákat. - húzta el a száját.
- Hogyhogy? Ő hol van? - néztem körül tanácstalanul, de közben olyan jó érzés volt újra itt lenni. Sok pozitív emlékem kötődött ehhez a helyhez, szerettem ezt a gépet.
- Előre ment a pilótához, és ott felejtette magát.
- Nem mondta, hogy te is jössz, illetve, hogy te hozod őt. Észre sem vettem, mikor felszálltam, hogy ismerős...
- Jól van, jól van. Elhiszem, csak ne hebegjél már! - intett le. - Tudom, hogy Dietrich rendezkedett. Te meg olyan fáradt voltál, hogy alig láttál, mikor felszálltál. Nem lett volna szabad ilyen állapotban vezetned. - A szokásos kioktató hangjától teljesen kijózanodtam.
- De jó nekem!
- Mi?
- Hogy megint megmondod, hogy mit kellene vagy nem kellene tennem. - kaptam fel a vizet.
- Hát nem kellett volna félrelépned, és fele ennyi gondot nem okoztál volna. - gúnyolódott.
- Mint már tudjuk egész jól törlesztettél. És még volt pofád megjátszani magad.
- Ha jól emlékszem, te is titkolóztál hónapokig. Úgyhogy kuss! - vált erélyesebbé a hangja.
- Kussolj te!
- És mi az a duma, hogy nincs pénzed?
- Közöd?
- Jól tudom, hogy van pénzed...
- Nem nyúltam hozzá. Nekem az nem kell. - duzzogtam.
- Néha olyan szőke vagy. - válaszolt lekezelően. - Az a te pénzed, én csak befektettem. Most mit játszod meg magad? Az a hozam, amit a számládra utaltam. Viszont a továbbiakban nem szeretnék a befektetéseiddel foglalkozni. Keress erre valakit!
- Már találtam.
- Na ja! Sejtettem. Nem csalódtam benned. - fordult vissza lenézően, majd a bárpulthoz lépett.
- Gyerekek! - lépett közbe Mateschitz. - Ne öljétek egymást állandóan! Mi van veletek? - Rá sem néztem, inkább tovább duzzogtam a helyemen.
- Eddie! Ez nem volt elegáns! - súgta oda neki, de én is jól hallottam.
- Gyűlölöm. - sziszegte az ír.
- Én is téged. - ugrottam fel, így farkasszemet nézhettünk percekig.
- Mondanám, hogy menjetek szobára, de gondolom ezen a gépen már mindent felavattatok. Ha kell én visszamegyek a pilóta fülkébe. - vigyorgott az öreg.
- Én ezzel a nővel, soha többet.....- hergelte fel magát Irvine egyre jobban.
- Elfogyott a kurvákra szánt euró? - Ezt még amíg élek a képébe fogom dörgölni. A hatás most sem maradt el, szégyenkezve kullogott vissza a helyére. Meg tudtam volna fojtani.
Az út hátralévő része csendben telt, tüntetőleg még a kajáját sem fogadtam el, bár majd leestem a székről az éhségtől. Nem kell tőle semmi!
Mikor végre landoltunk, már éjfél volt. A hotelbe egy bérelt autóval mentünk, Didi félúton kiszállt.
- Neked hol van a szállásod? - morogta Irvine.
- Honnan tudjam?
- Valamit kellene mondani a sofőrnek.
- Nem tudom. - rántottam meg a vállam, és elhallgattam.
- Most itt üljünk reggelig? - kezdett ideges lenni.
- Hívd fel Didit! Nem mondta nekem.
Eddie nyűgösen hívta fel az osztrákot, de hamar felkapta a vizet.
- Hogyhogy elfelejtetted? De ilyenkor már minden tele van. Nem fog kapni....hogy micsoda? Nem ez hülye ötlet....Didi! Ha ezt direkt csináltad, én.....Hé! Hallo....hallo! - idegesen vágta le a mobilt, ami becsúszott az ülés alá, egy ideig keresgélte, majd előre szólt a sofőrnek.
- A Four Seasons-be legyen szíves!
- Ott vett ki szobát nekem? - néztem rá csodálkozva.
- Nem vett ki szobát neked. - nézett rám szomorúan. - Állítólag elfelejtette.
- És akkor?
- Nálam alszol. Jobbat nem tudok. - nézett rám bocsánatkérően.
- Azt már nem! Álljon meg! - -szóltam a sofőrre, aki csikorgó fékekkel állt meg. Kiugrottam az autóból, és belerúgtam néhányszor a kerékbe. - Direkt csinálta! A rohadék!
- Igen. Szerintem is, de ez van. Éjjel egy óra van, és holnap kilencre a pályán kell lennem, szóval ha kérhetnélek.... - terelt Irvine a kocsi felé.
- Nem megyek!
- Fejezd be a hisztidet! Egy batár lakosztályt kaptam, szóval lesz hely neked is.
- Nem akarok veled egy fedél alatt lenni, elég volt a repülőút!
- Jó, akkor kiteszlek Christiannal. Vagy esetleg Mark? Melyiket parancsolod?
- Cseszd meg! - Egyik megoldáshoz sem füllött a fogam, így kelletlenül visszaültem a kocsiba.
A hotelben újabb meglepetés várt ránk, valószínűleg Dietrich közbenjárására, nem egy lakosztályt, hanem csak egy dupla ágyas szobát foglaltak le Eddienek. A szálloda tényleg tele volt, így nem tudtak nekünk egy másik szobát biztosítani. Mivel fáradtak és nyűgösek voltunk, nem vitáztunk sokáig. Tanácstalanul néztünk a franciaágyra, néha már szánalmasnak éreztem ezt a helyzetet.
- Te zuhanyozol előbb? - törte meg a csendet Eddie.
- Menj te! Nekem még elő kell pakolnom! - bontottam ki a bőröndömet, majd az újabb döbbenettel szembesültem. - Ez nem az én bőröndöm! - kiáltottam fel. Olyan ideges lettem, hogy nem tudtam megállítani a könnyeimet.
- Mi történt már megint? - lépett vissza Irvine a fürdőből. - Mi a baj?
- Nem az én bőröndöm. - visítottam. Felkaptam a fürdőköpenyt, és berontottam a fürdőszobába. A zuhany alá álltam, mintha csak azt reméltem volna, hogy múljon el ez a rémálom a rám zúduló víztől. Végül is minden szükséges holmit megtaláltam, köntösben mentem vissza.
- Felhívtam Didit, reggelre itt lesz a te bőröndöd. Kitettem egy inget, abban tudsz aludni. - Hiába Eddie intézkedésben mester volt. Meg sem várva a választ ő is bevonult tisztálkodni. Felvettem az ingjét, befeküdtem az ágyba, tudtam, hogy a bal oldalon szeret aludni, így én a jobb oldali helyet foglaltam el. Az ingnek nagyon jó illata volt, olyan Eddie-s. Annyira hiányzott! Újra előtörtek a könnyeim.
- Most mi a gond? - lépett ki Irvine a fürdőből. Most láttam csak rajta, hogy mennyire fáradt.
- Semmi. - szipogtam.
- Akkor jó éjszakát. - köszönt el, majd lekapcsolta a villanyt.
- Te nem fekszel le? - suttogtam.
- Nem. Bemegyek a fürdőbe, van egy kis dolgom. - fogta meg a laptopját a hóna alá. - Nem foglak zavarni.
- Nem zavarsz. Megszoktam, hogy.... - haraptam el a mondat végét, mire szomorúan rám nézett.
- Nem javulok, igaz? - szorította össze a száját, de így is láttam, hogy egy gúnyos kis mosolyt fojtott el. Hirtelen visszadobta a kütyüt a táskájába, és bevágta magát az ágyba. - Jó éjt. - mondta végül, és hátat fordított nekem. Az együtt töltött idő alatt, csak egyszer aludtunk el így. Már nem tudom, min vesztünk össze, de azóta soha többé nem feküdtünk le haraggal. Olyan megsemmisítő érzés volt akkor is, és most is. Habár nagyon fáradt és álmos voltam, most ettől és az Eddie illatát idéző ingtől nem jött álom a szememre. Ő persze perceken belül mélyen aludt, sokat forgolódott, mígnem egyszer úgy fordult, hogy karjával átölelt. Tudtam, hogy nem helyes, de meg sem mozdultam, élvezni akartam a pillanatot. Ő egy idő után felébredt, és vissza akart fordulni, de megszorítottam a kezét, hogy ne tegye. Értetlenül nézett rám, én pedig úgy tettem, mint aki alszik. Végül így maradtunk, és én is el tudtam aludni.

73.rész


Reggel apró csókokat éreztem a nyakamon, tudtam, hogy még nincs teljesen ébren. Rutinból csinálja, újabb emlékek törtek elő, és én nem akartam tovább szenvedni.
- Hagyd abba! - nyögtem.
- Hm?
- Eddie. Hagyd ezt abba! - szóltam rá erélyesebben.
- Bocs. Nem kell kiabálni. - szégyellte el magát. - Az éjjel te rántottál magadra!
- Azért ez nem teljesen így volt. - szóltam el magam, mire egy gúnyos pillantás volt a jutalmam.
- Akkor hogy volt? Mesélj! - vigyorgott, mire fejbe vágtam egy párnával.
- Elég! - nevettem.
- Hékás! - húzott magához, hogy revansot vegyen a párnás merényletért, de túl közel kerültünk egymáshoz, így a nevetés is azonnal abbamaradt. - Gyönyörű vagy. - suttogta rekedten.
- Ne haragudj! - életemben először mindenféle kényszerítő hatás nélkül mondtam ki ezt a mondatot, és ő teljesen elolvadt ettől.
- Te se haragudj! - Egy jó ideig még néztük egymást, mert senki nem merte megtenni az első lépést. Végül én, mint akinek minden mindegy felemeltem a fejem, és megcsókoltam. Nem ellenkezett, visszacsókolt. - Tudom, hogy bele fogok dögleni, de akkor is szeretlek.
- Én is szeretlek. - mosolyogtam, majd újra megcsókoltam. Annyira féltem attól, hogy megint össze fogunk veszni, hogy sietősen faltam az ajkait.
- Hé! Kopogtak. - próbált kiszabadulni az ölelésemből, de ez nem volt egyszerű. - Hahóóó! Megjött minden fontos dolog! - heccelt. - Hajszárító, körömlakk, táskák hada. - adott mindegyik után egy csókot. - Cipők. - Ez volt a varázsszó. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha löktek volna. Feltéptem az ajtót, aláírtam, ahol kellett, majd hoztam volna be a bőröndöt, de egy nem várt ismerőst láttam meg a folyosón. Ettől teljesen lebénultam, és csak néztem, azon imádkozva, hogy ne forduljon hátra. - Nehéz? Téged ismerve igen. - jött Eddie vidáman az ajtóhoz. - Várj, majd én! - Pont mikor kiért a folyosóra egy szál alsóban, Chris megfordult. Eddie egyik kezével engem karolva, a másikkal a bőröndöt fogva meglepetten nézett vissza rá. Néma csendben, mozdulatlanul álltunk, majd Irvine törte meg a csendet. - Mehetünk? - Én bólintottam, majd bezártuk az ajtót. A szerelmes pillanat elmúlt, én újra ideges, Eddie újra pokróc lett. Felöltöztünk, lementünk a portára, beültünk a kocsiba, és kimentünk a pályára. Mindezt anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna a másikhoz. Együtt léptünk be a boxba, Mark pillantásából tudtam, hogy ő egyből levette az előzményeket. Didi és Gerhard csak szelíden mosolyogtak az egyik sarokban, Eddie odament hozzájuk, és nem láttam többet. Volt azonban valaki, akit többet láttam a kelleténél, és ez nem más volt, mint Horner.
- Beszélnünk kell!
- Miről? - fordultam felé.
- A munkádról. Miről másról? Nekünk már csak itt van közünk egymáshoz. - gúnyolódott. - A főnököd vagyok, és semmi más.
- Jó rendben. Mikor?
- Azonnal. - mutatott az aprócska iroda felé.
- Gond van? - néztem rá. - Azt leszámítva, hogy azt hazudtad a tulajnak, hogy felmondtam.
- Nem hazudtam senkinek semmit. Válogasd meg a szavaidat! - mordult rám.
- Te mondtad neki, hogy....
- Na ide figyelj! Egy: Nem vagy hülye! Tudod jól, hogy mikor indulunk, és azt is hogy erről hol tudsz pontos infóhoz jutni. Kettő: Az, hogy most már Didinél is jól fekszel....
- Most te válogasd meg a szavaidat!
- ...nem jelenti azt, hogy velem így beszélhetsz. Három: Ha Sebi és Tommi megint panaszkodnak arra, hogy te leszólod őket, ahelyett, hogy segítenél....kirúglak.
- Dugni mikor fogunk? Erről kinél találok pontos infókat? - gúnyolódtam.
- Szerintem nemsokára. Amikor akarsz bekopogsz hozzám, csak attól a szerelmes kurva nézésedtől kímélj meg! - Ez már túlment azon a bizonyos határon, így pofon vágtam. Egy kicsit meglepődött, de nem zökkent ki a szerepéből. - Ez nálad az előjáték része tudom. - vigyorgott. - Csak nehogy visszaüssek, mint kedvenc íred. - vigyorgott, és kiment.
Eddie és Gerhard ma még csak a pályát nézték, ülést próbáltak, majd dolguk végeztével a csajokat stírölték a motorhome vendéglátó részében.
- Lerí rólad, hogy megesz a féltékenység. Fogd vissza magad! - lépett mellém Mark.
- Nem tudom.
- Kibékültetek?
- Nem tudom.
- Mit tervezel mára? Lesz egy buli eljössz?
- Nem tudom.
- Oké. Mi az amit tudsz? - nevetett.
- Azt, hogy foglalt, és nincs rád szüksége. - szólalt meg mögötte Eddie.
- Foglalt? - kérdezett vissza az ausztrál.
- Igen. - bólintott határozottan.
- Általad?
- Igen.
- Meddig? - feszítette Mark tovább a húrt.
- Nincs neked dolgod? Egy taknyos lesz idén is a világbajnok? - szúrt vissza Irvine, mire mérgesen néztem rá.
- Vannak örök másodikok is, te már csak tudod. - súgta válaszul neki Webber, majd továbbállt.
- Én ezt nem bírom. - fakadtam ki.
- Micsodát?
- Amikor a kakasok összeakaszkodnak. - hisztiztem. Az igazat megvallva tényleg elegem volt ezekből az adok-kapok helyzetekből. Annyira ki voltam éhezve az unalmas hétköznapokra, mint még soha.
- Nyugodj meg! Ezt a kakasok nem gondolják komolyan. - húzott magához. - Csak kell az egonknak.
- Hát abból néhány kakas dupla adagot kapott. - célozgattam.
- Megharaplak. - hajolt közel.
- A kakas nem tud har....
- Csssss. Sok a duma! Adj egy csókot inkább! - mosolygott olyan szépen rám, amit már majdnem el is felejtettem. Engedelmeskedtem.
- Ezt ne itt, ha kérhetem! - mordult ránk Christian. - Enyelegjetek máshol!
- Savanyú a szőlő? - gúnyolódott Eddie, amitől nekem iszonyú érzésem lett. Dühösen ellöktem magamtól, és puffogva a pihenőszoba felé vettem az irányt. Szinte úgy rontottam rá Markra, aki éppen öltözött.
- Ejnye kislány! A frászt hozod rám! - viccelődött.
- Vegyél fel valamit! - szóltam rá.
- Minek?
- Hogy rád ne ugorjak! - dőltem fáradtan az ajtónak.
- Mi történt?
- Válaszolj nekem őszintén! - bólintott, mire én folytattam. - Csak dacból jött össze velem megint?
- Eddie? Fogalmam sincs. Miért nem őt kérdezed?
- Mert nekem mindig hazudik.
- Akkor hagyd a fenébe! - legyintett. - Persze csak ha nem vagy mazochista.
- Mark! Most komolyan!
- Jó őszinte leszek, de ez nem fog tetszeni. Ha egy pasit megcsalnak, az nem nagyon teszi túl magát rajta. Baromi erős érvnek kell lennie, például egy gyerek, hogy megbocsásson. De az Eddie kaliberű fickókkal szemben ez merénylet. Ráadásul egy barátjával és üzlettársával ,nem is egyszer, majd egy kis szünet után még egyszer.... Mit gondoltál? Összezár Didi titeket egy éjszakára, és minden rendben lesz?
- Nem történt semmi. - összeroskadtam, leültem az ágy szélére.
- Szereted?
- Nagyon. De ha elmondod valakinek, megöllek.
- Akkor miért csalod meg?
- Tudod, mit szoktak mondani arra, ha egy gyerek állandóan rosszalkodik? Hogy csak azért csinálja, hogy felkeltse a szülei érdeklődését.
- Te lennél a gyerek, és Eddie a szülő? Ez elég bizarr. - húzta el a száját.
- Miért kell neked ezerszer több törődés, mint másnak? - rontott be az ajtón Eddie.
- Mert én többet érek. - vontam meg a vállam. - Hallgatóztál?
- Tőled tanultam. - mosolygott. - Mark kimennél egy kicsit?
- Ez az én...na jó, de ne sokáig. A lepedőt pedig ne gyűrjétek nagyon.... - miután mérgesen néztem rá, eltűnt végre.
- Azt hiszem mi soha nem leszünk olyanok, hogy az mindkettőnknek megfeleljen. - kezdtem bele kiábrándultan a mondandómba.
- Tovább....
- Marknak igaza volt, ugye? Te soha nem bocsátasz meg nekem. Lennének nyugodt időszakok, de soha nem lenne már az igazi.
- Te most miről beszélsz?
- Próbálok magyarázatot adni a cselekedetedre, ha majd azzal jössz, hogy ne erőltessük. Csak azt kérem, hogy ne kérd azt, hogy legyünk barátok!
- Azt nem is állt szándékomban kérni, csak azt, hogy legyél a feleségem! - Mondta ki olyan egyszerűen ezt a mondatot, és éppen ettől volt olyan zavarba ejtő. - Tudod, mostanában elég sokat voltam otthon, ami feltűnt az egész családnak. Olyan volt, mint kamaszkoromban. - mosolygott. - Én panaszkodtam a lányra, anyám hallgatta, apám hümmögött, majd a végén megállapították, hogy én vagyok a jó és te vagy a rossz. De a nővérem végre beolvasott mindenkinek. - nevetett. - Szó szerint egy hím soviniszta balfasznak nevezett, akit a tökénél fogva kellene fellógatni.
- Mindig is bírtam Soniát. - vigyorogtam.
- Igen, sejtettem. Nem részletezem, hogy miket vágott a fejemhez, de a lényege az volt, hogy ha nem változom meg, akkor vénségemre egyedül maradok. Mert ahogy mondta kopik a sármom, fogy a pénzem, és csak egy kibírhatatlan vénember leszek. - Nagyot sóhajtva hozzátette. - Na jó! Szerinte meg sem érdemellek. Állítólag nem könnyű velem együtt élni. Ő már csak tudja, éveken át utazott velem, szóval.... - elhallgatott, majd egy kis szünet után folytatta. - Tudom, hogy határozottan kijelentettem, hogy soha nem kérem meg senki kezét, és ezt előtted is világossá tettem. Most mégis arra kérlek, hogy legyél a feleségem! Tudom, hogy szeretsz, és igyekszem a tudtodra adni, hogy én is szeretlek. Jobban, mint néha megérdemled. - grimaszolt. - Nem tudok mást elképzelni magam mellett, csak téged. Nekem nem házi tündér kell, és nem is bólogató kiskutya, hanem olyan nő, mint te. Aki ha kell helyretesz, ha kell pedig megleckéztet, kerül, amibe kerül. - Tartott egy kis szünetet, majd folytatta. - Tudod, hogy én még bírnék beszélni éjfélig, de nem mondanál végre valami válaszfélét? Kezd kínos lenni.
- Ha erre vársz, én már a „tudod mostanában elég sokat voltam otthon” résznél igent mondtam volna. De te annyit tudsz beszélni. - mosolyogtam rá, mire ő közelebb húzott.
- Kezdjük elölről jó? Szeretlek. Leszel a feleségem?
- Szeretlek, és igen. - fontam a karjaimat a nyaka köré, és megcsókoltam.
- Köszönöm, hogy igent mondtál. - morogta az ajkaimba.
-Köszönöm, hogy megkértél. - mosolyogtam rá, majd olyan szenvedélyesen csókoltam meg, mint még soha.
- Azt tudod, hogy ez nem lesz egy gyalog galopp? - tolt el magától egy percre.
- Na tessék! Máris beijedtél! - nevettem ki.
- Én? Dehogy! - vigyorgott. A fene tudta mi járt a fejében, talán visszamondta volna az egészet. Talán nem. Én mindenesetre állom a szavam, és hozzámegyek. Csak ne félnék ennyire! :-)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hahóóóó

(SM, 2011.05.31 18:56)

:-)

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 120010
Hónap: 1632
Nap: 71