Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.11.02

 

26.rész

 

Egy órával később az ágyban feküdtünk egymáshoz bújva.
- Éhes vagyok. - morogtam.
- Hallom. Most sajnálom először, hogy nem hotelban vagyunk. Nincs szobaszervíz. - dünnyögte vissza.
- Nem akarsz lefutni, és megint meglepni valamivel? A fülbevalóhoz most nem ragaszkodom. - adtam kis csókokat a mellkasára.
- Ez nem a nők dolga lenne? - húzta fel a szemöldökét.
- Neee. - bújtam a takaró alá.
- Lusta egy nőszemély vagy, hallod? - ugratott, de még mindig nem mozdult.
- Akkor menjünk el vacsizni. - dugtam ki a fejem.
- Egyszerűen csak üss össze valamit a konyhában! Most már nincs kedvem készülődni, és ahhoz sincs kedvem, hogy kivárjam, amíg te elkészülsz.
- Mit üssek össze? Max. két fedőt tudnék. - durciztam. - Szendvics jó lesz?
- Valami meleg ételre gondoltam. - olyan volt, mint egy hím-soviniszta, aki megrendeli az asszonytól a heti menüt. Ideje volt színt vallanom.
- Nem tok főzni..... - dörmögtem.
- Hogyan? Nem értettem. - hegyezte a fülét.
- Nem tudok főzni. Semmit. Még kenyeret sem tudok vágni, ha nincs szeletelve. - kiabáltam a képébe.
-Miért nem? - Idióta kérdés. Miért? Mert soha nem volt affinitásom megtanulni. Nem érdekel ez a terület. Anyám kosztja után a menza jött, aztán meg a készételek, házhoz szállítás satöbbi.
- Így hozott a gólya. - másztam egyre messzebb tőle. Ilyenkor szokott jönni az a rész, hogy kiröhögnek, vagy megvetően néznek rám, hogy na persze ennek is máshoz van esze. Előre féltem a nagy macsó reakciójától, tudtam, hogy meg fogok sértődni.
- Nem baj, majd akkor kuktáskodsz mellettem. Gyere! - kipattant az ágyból, és húzott maga után, és én boldogan mentem vele.
- Nem haragszol? Vagyis....nincs véleményed róla? - dadogtam.
- Miről, hogy nem vagy járatos a konyhában? - kérdezte vidáman. - Ennél nagyobb bajunk soha ne legyen! - legyintett. - Majd ha Írországban, vagy Miamiban járunk, emlékeztess, hogy töltsem fel a hűtőt készételekkel!
- Imádlak! - bukott ki belőlem.
- Én is szeretlek. - Csókolt meg miközben egy percre szorosan átölelt. Automatikus reakció volt ez, nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. A lépcsőn lefelé szökdécselve viszont ezer apró darabra bontottam ezt az egy szót. Miért mondta? Vajon fogja-e még mondani? Mindenkinek, vagy csak nekem? Fontosabbnál fontosabb kérdések zakatoltak a fejemben. Miközben Eddie rutinosan pakolta ki a serpenyőket a pultra, én még mindig csak őt néztem. - Komolyan gondoltam. - nézett rám, mintha csak tudta volna, hogy mi jár a fejemben. - De ha ennyire megrémülsz minden egyes vallomástól, akkor várhatod, hogy mikor hallod legközelebb! - viccelődött.
- Jaj, ne! - ugrottam a nyakába. - Tudod, milyen vagyok! Mindent ki kell elemeznem! Mert... - csókoltam meg szenvedélyesen.
- Mert? - nézett rám elragadó mosolyával.
- Mert Eddie-szakértő akarok lenni. Hogy ne érjen meglepetés. - kuncogtam.
- Az megy neked ösztönösen is. - csókolt vissza. - Egyébként meg ha mindent tudnál rólam, akkor kivel veszekednék, és békülnék ki ugyanazon az órán belül? - vigyorgott. - Kétségtelen, hogy a békülés inkább a kedvemre való, de iszonyú szexi vagy, amikor dühöngsz. - kóstolgatott. - Egy dögös, kívánatos házisárkány. - nevetett fel hangosan. Én csak szégyenlősen hallgattam a rólam alkotott véleményét, ő pedig csak beszélt, csak beszélt, miközben már a hozzávalókat készítette össze a vacsorához. - Komolyan, amikor nekiállsz veszekedni, az első gondolatom az, hogy úgy megdöntenélek! - hahotázott. - De ugyanakkor meg tudom, hogy tartani kell magam, mert tudod fokozni! - vigyorogva bámult a távolba.
- Na jó! Állítsd le magad! - szóltam rá, miközben bekapcsolódtam a munkálatokba.
- Ez az! Ezt a nézést imádom! - Nem tudtam eldönteni, hogy csak ugrat, vagy most komolyan egy képzeletbeli tükröt tart elém. - Ezt a gödröcskét itt a szád szélén, amikor kezded felidegesíteni magad. - állt elém és végigsimított az említett területen. - Ettől teljesen beindulok! - hajolt közelebb. - Egyik éjjel erről álmodtam.... - a mondat végét már nem tartotta fontosnak elmondani, engem ugyan érdekelt volna, de ez a csók megérte az áldozatot. Nem akartam, hogy vége legyen, így olyan szorosan bújtam hozzá, amennyire csak lehet. Ő is letett mindent a kezéből, és a konyhapultnak szorítva csókolt. Valami más volt ebben a csókban. Talán az az egyetlen szó fűszerezte meg?

 

Kép

27.rész

 

Korán reggel ébren, de még nagyon álmosan néztem Eddie-t, amint Kimivel telefonál, és közben vigyorog, mint a vadalma.
- Miben mesterkedtek? - kérdeztem, mikor befejezték az egyeztetést.
- Kellesz hozzá te is. - nézett rám sokatmondóan.
- Gruppen? Benne vagyok. - vigyorogtam.
- Tetszene mi? - gúnyolódott. - Arra gondoltunk, hogy megviccelnénk a turbékoló párt.
- Benne vagyok. - vágtam rá anélkül, hogy bármit is elárult volna a tervből.
Miután beavattak a részletekbe, elindultam, hogy teljesítsem a rám kiszabott feladatot. Nem volt nehéz csak be kellett kopognom Karolhoz.
- Hahó, ti nem akartok felkelni? Mark repülője nem vár! - volt a két bűvös mondat. Beus korábban belopózott hozzájuk, és átállította az órájukat. Most reggel 8 van, de náluk már 11. Az ajtó túloldalán eszeveszett kapkodás hangjait hallottuk. Bőröndöket, fiókokat csapkodtak, majd kirobbant a szobából kedvenc párosom.
- Ezt bevették! - kiáltott fel elégedetten Kimi, majd összecsapták tenyerüket Eddievel. Mindenki jól szórakozott.
- Haha, jó vicc. - felelték gúnyosan. - Ezt még visszakapjátok. - fenyegettek.
- Jó hír az, hogy kész a reggeli. - indult meg vidáman Beus a konyha felé. A csapat utoljára együtt reggelizett, fogalmam sem volt róla, hogy a parton megismert ismeretlen leányzó Niki, hogyan került közénk, de nekem szimpatikus volt. Ami a lényeg, hogy Robert is csillogó szemekkel ült köztünk. Végre! Heikki és Mark gépe dél körül indult, így ideje volt könnyes búcsút venni tőlük. Markot nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy alig láttam. Előttem ő az igazi férfi, aki nem tehetetlenkedik, hanem él a felkínált lehetőséggel. Minőségileg nem tudom, mit nyújthatott – annak is eljön az ideje, hogy megtudom – de az minden esetre árulkodó jel, hogy napokra bezárkóztak a szobájukba. Annyira rossz nem lehetett! A fiúkért egy bérelt autó jött, ami a reptérre vitte őket. Rob az egyik kocsival elvitte Nikit haza, mi a maradék pedig együtt kaptunk hazaszállítást a kapitánytól. Olyan jó volt végre otthon lenni! Az én kicsi takaros kis házikómban. Eddie ide-oda forgatta a fejét, mindent alaposan szemügyre vett. Nem titkoltam előtte, hogy nagyon büszke vagyok a kis vityillómra. Még a nagymamámtól örököltem, a régi klasszikus külső, modern belsővel ötvözve. Nem volt túl nagy, de a két háló, a nappali nekem több volt, mint elég. Mikor a konyhához ért, felnevetett.
- Látszik, hogy ne sok időt töltesz itt. - nézett végig, az alig pár négyzetméteres kis főzőfülkémen.
- Na, ja. A mikrót használom, meg a hűtőt. Nem is érdekel. - álltam mellé az ajtófélfának támaszkodva. - Melyik szobát választod? Vagy visszamész a fővárosba?
- Ez célozgatásnak zseniális volt. - gúnyolódott.
- Nekem holnapután kezdődnek az edzések. Meddig maradsz? - türelmetlenkedtem.
- Te egyszerűen beleőrülsz, ha nincs megtervezve egy napod előre, ugye? - fordult velem szembe.
- Csak szeretem tudni, mire számítsak. - rántottam meg a vállamat.
- Egy-két napot még tudok maradni, de utána muszáj....
- Nem kell beszámolnod a programodról.
- Ó, dehogynem. - jött közelebb.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- De igen. Különben megint kapok. - fogta át a derekam, és közelebb húzott magához.
- Kapsz te így is úgy is! - fontam át a kezeimet a nyakán.
- Szép! - mosolygott. - Mi a baj? - kedves volt, mint mindig.
- Semmi. - sóhajtottam. - Egyszerűen csak nem akarok visszatérni a szürke hétköznapokba. -Nyűgös vagyok!
- Értem. Mutasd meg a várost! - adott egy puszit. - Be tudunk menni a klubbotokba?
- Érdekel?
- Persze. Meg akarom nézni, hogy hol edzetek, meg hol tartjátok a csajbulikat, meg minden perverz emlékhelyedről tudni akarok! - Vigyorgott.
- Dinnye! - csaptam meg enyhén a karját. - Nem bánom! Sétáljunk!
Másnap felhívtam Karolt, hogy csatlakozzon hozzánk újabb városnéző programunkhoz, de nem volt kedve. Szegény! Remélem nem búslakodik magányában. Így újra kettesben töltöttük a napot csavargással. Késő délután értünk vissza a házba, amíg én bepakoltam a táskámba a holnapi edzéshez szükséges cuccaimat, Eddie elvonult telefonálgatni. Habár most véletlenül sem hallgatóztam, de különös beszélgetésre lettem figyelmes.
- Mondom, hogy Ne csináld ezt, kérlek!....Oké. Én is.....Ha hazaértem, megbeszéljük, jó?.....Szia.mos nem vagyok otthon! Miért nem hiszed el?.....Szó sincs róla, holnapután megyek, jó?.....
Leforrázva álltam a szennyes kosárral a kezemben a folyosón. Le kell szoknom a hallgatózásról!
Sok örömöm nincs benne, az biztos!

 

28.rész

 

Fél órával később Eddie eltűnt valahova, én a szobában lecseréltem az ágyneműt, mikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn a Megan név állt.
- Eddie! - kiabáltam. - Gyere, mert Megan nem értette pontosan mikor is repülsz vissza hozzá! - morogtam.
- Hogyan? - kérdezte zavartan, de biztos voltam benne, hogy tökéletesen értette mondandómat. Mikor úgy néztem rá, mint egy tömeggyilkos, rájött, hogy nem érdemes tettetnie magát. - Tudom, hogy mire gondolsz, de megmagyarázom. Csak előbb lerázom.
- Alig várom, hogy rólam is így beszélj egyszer! - dünnyögtem, majd kivonultam a szobából.
A beszélgetés a titokzatos Megannel nem tartott sokáig. Ez az a pillanat, amikor a filmekben a nő idegesen tevékenykedik a konyhában. A férfi utána megy, és magyarázkodik, a nő viszont idegességét le tudja vezetni egy fej salátán. Na ez az amire nekem esélyem sincs. Én nem főzök, és saláta sincs itthon. Én a távirányítón töltöttem ki a mérgemet. Olyan erővel váltogattam csatornát, hogy egy-két gomb beragadt, de nem törődtem vele.
- Meghallgatsz? - kezdett a békülésbe Eddie lágy hangon. Az a baj, hogy a férfiak nem jönnek rá, hogy minél kedvesebben közelítenek ilyenkor, és minél inkább szorgalmazzák, hogy közel üljenek párjukhoz, a nő annál idegesebb lesz. Hiszen ezzel elismerik, hogy az a turpisság - ami addig csak a nő agyában létezett, és nem is tudta pontosan róla, hogy miről is szól pontosan - ezek után bizonyossá válik, hogy hatalmas szemétség, aminek a jelentőségét a férfi így próbálja tompítani.
- Nem. - nem voltam túl kedves.
- Pedig jó lenne. - ült le szorosan mellém. Na ugye megmondtam! Tipikus!
- Eddie! - néztem rá annyira komolyan, amennyire csak tudtam. - Tudom, hogy ez csak durcáskodásnak tűnik, és te meg vagy róla győződve, hogy hallani akarom, de ez nem igaz! Engem komolyan nem érdekel Megan meg az összes többi! Ma még az enyém vagy, holnap is, aztán visszamész, és azt csinálsz, amit akarsz. Nem tartozol nekem elszámolással, és én sem neked. Értve vagyok?
- Komolyan szeretném megmagyarázni...
- De nem kell! - csúsztam az ölébe, való igaz, hogy sem a veszekedéshez, sem a magyarázkodás meghallgatásához nem volt kedvem. - Nem kaptam zsákbamacskát, nagyon is jól tudtam, hogy te ilyen vagy. Semmi gond, csak ne fecséreljük erre az időnket! - doromboltam az ölében.
- Azt, hogy ilyen vagyok, azt hogyan érted pontosan? - hunyorgatott.
- Nem mindegy? - kacérkodtam. Az utolsó nyugodt estémet nem beszélgetéssel szeretném eltölteni, és ezt a tudomására kell hoznom! - Lapozzunk! - csókoltam meg, de ő gyengéden eltolt magától.
- Mit csinálsz?
- Homokba dugom a fejem. És próbállak elcsábítani. - ültem az ölébe.
- Ezt akarod?
- Ezt.
- Biztos? Mert meg tudom magyarázni, de nem fogok könyörögni, hogy hallgass meg. - csókolt vissza.
- Nem is várom el tőled. - húztam magamhoz a gallérjánál fogva.
- Ez.... - próbálkozott még, de az ujjamat a szájára tettem.
- Cssss. Vigyél az ágyamba! - szót fogadott.
Reggelre számomra rejtélyes körülmények között egy gyönyörű Jaguár állt a ház előtt.
- Ez meg kié? - néztem ki az ablakon, miközben kapkodva öltözködtem, megint késésben voltam az edzésről.
- Én béreltem. Megadtam a címet, és idehozták. - kortyolt Eddie a kávéjába. - Elviszlek a csarnokba.
- Az jó lesz, de értem is jössz? - adtam neki gyorsan egy puszit, és végigszáguldottam a lakáson párszor. A választ meg sem vártam.
A sportcsarnok elé együtt érkeztünk meg Karollal és Beussal, akit szintén sofőr szállított. Egy gyors csók után elváltunk, de Eddie még visszarántott a kocsiba.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze, de rohanok. Aki késik, az bünti köröket fut, és....
- Nem erre gondoltam. Olyan rideg vagy!
- Rideg? - nevettem. - Este nem ezt mondtad. - hajoltam hozzá, hogy egy újabb villámgyors csók után végre utamra engedjen.
- Pontosan azóta vagy ilyen. - morgott, de nem érdekelt. Annyira örültem a lányoknak, a csapatnak, az edzésnek, hogy nem érdekelt semmi más. Becsaptam a kocsiajtót, és száguldottam a csajokhoz.
Karolt rávettük, hogy kérje meg Norbit, hogy az első edzést szenteljük az élménybeszámolóknak. Belement, bár tisztában voltunk vele, hogy ezt még kamatostul behajtja rajtunk. Később meglátogattuk kedvenc helyünket, egy helyi csehót, ott folytatódott a traccsparti. Ebédelni hazamentünk, volt pár óránk a délutáni edzésig. Beus hívott telefonon, amint hazaértem.
- Itt van Sebi! - lihegte bele a készülékbe.
- És? Téged kerget? - vicceltem.
- Nem, csak alig vártam, hogy hazaérjünk, mert itt hagytam ezt a rohadt telót. Szóval? Mit szólsz? Kimi szervezte.
- Fantörpikus.
- Mi a bajod? - horkant fel.
- Az, hogy nem Markot hoztátok. - nevettem keserűen. - Na, jó, és van tervetek is hozzá?
- Aha, edzés után kiküldjük Karolt, hogy szórakoztassa a fiúkat. Sebi fogja várni. Na?
- Ez tök jó. - rugdaltam le a cipőimet, majd elterültem az ágyon.
- Nem vagy feldobva. - gúnyolódott.
- Nem is nekem kell feldobódnom tőle. - A sírás fojtogatott. Tudtam, hogy szemét dolog, hogy nem örülök az ő örömüknek, de lekötöttek az én gondjaim. - Na, komolyan örülök. Háromkor talizunk! Oké? Puszi.
Elnyúltam az ágyon, hallottam, hogy egy autó áll meg a ház előtt. Tudtam, hogy Eddie az, reggel adtam neki átmenetileg egy kulcsot a lakáshoz, így gond nélkül be fog jönni. Azon kaptam magam, hogy úgy teszek, mintha aludnék. Miért nem akarok vele beszélni? Mégsem vagyok olyan laza, mint mutatom?
Telefoncsörgésre ébredtem, mégiscsak sikerült egy kicsit elszundítanom. Karol volt, kérte, hogy feltétlenül menjünk át hozzá edzés előtt. Egy csomó virágot kapott a kis némettől. Édes dolog, de ettől sem lett jobb kedvem. Persze örültem nekik, hiszen a kapitány hangján is hallottam, hogy mégiscsak ez a hisztis majom a zsánere. Nem leplezett depressziós hangulatban vonszoltam le magam a lépcsőn.
- Beteg vagy? - nézett fel Eddie egy halom újság mögül. Úgy látszik megvette a napi sajtóadagot.
- Hol tudtál itt Financial Times-ot venni? - tereltem el a témát.
- Képzeld egy közeli hotelben. De kérdeztem valamit.
- Nem vagyok az. - készítettem magamnak egy teát, közben éreztem, hogy mögém áll.
- Megan az unokahúgom. Sonia nővérem lánya, nyolc éves. Egy kicsit erőszakos nőszemély, megígértem neki valamit, de nem számítottam rá, hogy eddig maradok. Így most ő hoppon maradt. Ennyi a történet! - fújta ki a levegőt. Lassan megfordultam, bár ki kellett volna ugrani a bőrömből, de nem tettem.
- Ezt kurva nehéz lett volna, tegnap ugyanígy egy szuszra elmondani? Mindenféle felvezetés nélkül? Hmm?
- Te mondtad, hogy nem akarod hallani....
- Most sem kérdezted, hogy akarom-e hallani, csak elmondtad. Tegnap meg futottad a köröket. Minek?
- Na most nehogy már én legyek a hibás! - csattant fel.
- Tegnap minél nagyobb hatást akartál kiváltani azzal, hogy lelebbented a fátylat a titokról. Talán megint elsüllyedek szégyenemben, hogy milyen csúnya dolgot feltételeztem rólad.
- ...és mert megint hallgatóztál. - vigyorgott.
- Az én lakásom, akkor hallgatózok, amikor akarok! - vettem fel a kesztyűt.
- Mi a bajod? - kiabált. - Miért kötsz belém állandóan? Engem ne elemezgessél! Különben...
- Különben? Hazamész? Menjél! Ti pasik mást sem tudtok csak rohangálni, ha nem tetszik valami!
- Miért én kapok mindig Sebi miatt? - tehetetlenül tárta szét a karját. - Megváltoztál! Nem vagyunk együtt két hete, de már a harmadik arcodat kell megismernem. Más voltál a pályán, más voltál a Balatonnál, és megint más itthon. Döntsd már el, hogy ki vagy?
- Egy negyedik. - szürcsöltem bele a teámba.
- Mondd már el, hogy mi a gond! - először emelte fel ennyire a hangját velem szemben. Egy kicsit megszeppentem, de igyekeztem ezt titkolni.
- Tegnap este, mikor azt hittem, hogy valami ex hívogat, rájöttem, hogy ennyi volt. - kezdtem bele. - vészesen nyugodt hangon beszéltem. Vagy lehet hogy inkább fásult volt?
- Hogyan? Mondom, hogy nem...
- Tudom! Most már. - egy nagy levegőt vettem és folytattam. - Nekem sem erőm, sem hangulatom nincs ahhoz, hogy azon rágódjak, hogy mit fogsz csinálni több ezer kilométer távolságra tőlem. Semmi kedvem azt elemezni, hogy összeillünk-e vagy sem. Nem akarok megváltozni, és te sem, ezt tudom. Mi két makacs, önálló ember vagyunk, akik megfulladnak, ha egy kicsit alkalmazkodniuk kell.
- Jézusom! - Eddie elhűlve dőlt a falnak. Ezt inkább megvetően, mint ijedten mondta.
- Én azt akarom, hogy te úgy táncolj, ahogyan én fütyülök, miközben nekem egy cseppet se kelljen változnom. És valld be, hogy neked is vannak ilyen igényeid! Ha ugyan tervezel velem valamit, mert nem tudom. Azt mondod, hogy meghalok, ha nem tervezek, igen Eddie, tényleg így van.
- A csajok mindig analizálnak! - morgott.
- Igen, de csak azért mert ti pasik nem tudtok világosan és érthetően beszélni.
- Kérdezz világosan és én válaszolok! - horkant fel.
- Nem fogom magam égetni magam olyan kérdésekkel, amik megválaszolása csak nekem fontos.
- Kérdezz! - emelte fel megint a hangját.
- Nem! - kiabáltam vissza.
- Jó, akkor majd én. Szeretlek? Igen, azt hiszem. De amíg nem vagyok biztos benne, addig hadd ne mondjam minden órában. Ahhoz sincsen kedvem, hogy minden egyes érzelgős, és szerinted tőlem szokatlan megnyilvánulásom után, úgy nézz rám, mint egy UFO-ra. Ahhoz pedig nekem is jogom van – azt hiszem – hogy kikérjem magamnak, hogy elkönyvelj egy agyatlan macsónak. Nem is ismersz, de már konkrét jellemábrázolást tudsz adni rólam. - nevetett fel gúnyosan. - Az nem tetszik, hogy az exbarátnőimmel tartok kapcsolatot, de a két hét alatt annyi pasiról nyilvánítottál véleményt a jelenlétemben, hogy meg sem tudom számolni. Nem az zavar, hogy nyíltan felvállalod, hogy neked ki jön be. Hanem az, hogy ugyanezt az én esetemben már kikéred magadnak.
- Jó, nem lény.....
- Hadd mondjam végig! - kiabált rám, ettől betelt a pohár.
- Ne ordíts velem!
- De ordítok, mert én ilyen vagyok! Idegesít, mert nem tudom, hányadán állok veled. Hajlandó vagyok megbízni benned, és áldozatot hozni – el sem tudod képzelni, hogy milyen rég csináltam már ezt – de ez csak úgy megy, ha nem zárkózol be! Döntsd el, hogy mit akarsz! Holnap visszamegyek Miamiba, jó lenne, úgy útnak indulnom, hogy tudjam, hogy van-e barátnőm vagy sem.
- Te mondtad, hogy majd kialakul minden. Amikor én kértem, hogy tisztázzuk a helyzetet, akkor nem akartad. - duzzogtam.
- Mert ha akkor mondom ezt el, akkor nem hittél volna nekem. Van rólam egy kialakult képed, amit pletykákból, meg újságcikkekből ollóztál össze magadnak, és ebből nem engedsz. Nem foglak bántani, és bármilyen meglepő megcsalni sem. Ezeket a dolgokat korrektül szoktam intézni. Ha valaki csak könnyű kaland, annak a tudtára adom ezt. Veled ezt nem tettem meg, ha jól emlékszem.
- Örülök, hogy tudod, hogy te hogyan működsz, de nekem ezt honnan a jó büdös francból kellene tudnom? - kapcsoltam maximális hangerőre én is. - Miért olyan hihetetlen, hogy van olyan nő is, aki nem tud rózsaszín szemüvegen keresztül nézni egy férfire? Még akkor sem, ha teljesen oda van érte, és talán szerelmes is belé? Miért nem hiszed el, hogy nem téged akarlak bántani a viselkedésemmel, csak magamat kell megvédenem?
- De kitől?
- Tőled, és minden pasitól, aki az utamba kerül. Könnyebb felszínesnek lenni, mint védtelenné válni. Honnan tudjam, hogy te ki vagy? Ki fog engem elkapni, ha ellöksz? Nem te fogsz engem összekaparni! - előtörtek a könnyeim. - Mi a fenét csináljak, ha soha többé senkiben nem bízom meg, mert nem akarok? Ha nem akarok idiótán vihorászó tinilány módjára ébren álmodozni? Miért nem próbálkozhatok, kísérletezhetek veled? Ezt csak a pasiknak szabad? Ez is valami férfi privilégium? Miért olyan hihetetlen, hogy olyan kapcsolatot akarok, ahol szabad vagyok? Ezt is csak a férfiak kérhetik? Miért főbenjáró bűn, ha nyíltan felvállalom, hogy szoktam félrelépni? Ha egy pasi félrekefél, azt meghívják egy italra, és mindenki elájul tőle, hogy mekkora arc! Ha ezt egy nő teszi meg, annak szégyellnie kell magát?
- Ez már nem rólam szól, ugye? - magához húzott, és gyengéden átölelt.
- Nem fogok neked hazudni. - szipogtam. - Ki akartalak használni. Azt hittem, ha veled szórakozom, neked nem fáj, és könnyen túllépsz rajta. Mert te olyan vagy!
- És? Még mindig csak szórakozol velem? - tartott távol magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem.
- Nem. - suttogtam.
- Én is így érzem. De kérlek, akkor ne játszd meg az ellenkezőjét! - biztatóan simogatta a hátamat.
- Ez nem megy egyik napról a másikra Eddie! - morogtam a vállába.
- Nekem mondod? - nevetett fel.

 

29.rész

 

A délutáni edzés előtt, ahogy ígértük, benéztünk még a kapitányhoz. Álmosan nyitott ajtót, majd büszkén mutatta a Sebitől kapott virágokat. Szinte az egész lakás tele volt velük.
A második edzésen Norbi beváltotta ígéretét, és jól megdolgoztatta a csapatot. Sokáig álltam a zuhany alatt, egy csepp erő nem maradt bennem.
- Nem végeztetek még? - toporgott Karol türelmetlenül az ajtóban. Beus sokat sejtetően rám kacsintott, nekem csak ekkor jutott eszembe a kis cselszövésünk.
- Még sehol sem tartunk. - kiabáltam. - Menj ki! Szórakoztasd addig a fiúkat! - Barátnőnk szót fogadt, és távozott.
Mire kiértünk a csarnokból a két fiatalnak már csak a hűlt helyét találtuk. Vidáman indultunk a fiúkhoz, de Kimi és Beus hamar elmentek dolgukra. Eddievel tanácstalanul tipródtunk a parkolóban.
- Valami javaslat? - kérdezte.
- Nem tudom. Mikor megy a géped? - Ez elég hülye kérdés volt, egy olyan embertől, aki évek óta magángépével szeli át az eget.
- Pár napot még tudok maradni.
- Komolyan? - néztem rá értetlenül.
- Igen. - húzott magához.
- Akkor főzök neked valamit. - Annyira feldobódtam a jó hírtől, hogy elfeledkeztem róla, hogy egy főzési antitalentum vagyok.
- Te? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Én. - nyújtottam ki a nyelvem rá, majd bepattantam a kocsiba.
- Szóval merre parancsolja a kisasszony? - ült be a volán mögé. - Ne menjünk inkább étterembe?
- Félsz? - gúnyolódtam.
- Nem, de egész nap hajtottál. Hulla lehetsz. - indított, de tovább nem vitázott.
- A másik utcában van egy kis közért, mindig friss áruval. Nézzük, mit tud ajánlani! - vettem át az irányítást. - Csak van egy konzerv náluk. - kuncogtam.
Hazafelé már koránt sem voltam olyan elszánt, mint előtte. Ha Eddie újra felvetette volna az éttermes ötletet, bizony elfogadtam volna. Bizonytalanságomat nem mutattam, és elszántan a műveleti terület felé vettem az irányt, mint aki biztos a dolgában.
- Segítsek? - kérdezte párom szelíden. Bizony Isten érezte, ami bennem zajlik. Mindig ezt csinálja!
- Igen! - vágtam rá. Büszkeség ide vagy oda, kezdtem éhes lenni.
- Mit csináljak?
- Főzz meg helyettem! - Egy pillanatra lefagyott, aztán hangos nevetésbe kezdtünk.
- Annyira tudtam! - kiáltott fel. - Te szélhámos!
A konyhában összeszokott párost alkottunk, kuktának azért beválnék. Szerencsére hamar elkészültünk, igaz én – éhségemet csillapítandó – majdnem minden összetevőt megkóstoltam, de már kopogott a szemem az éhségtől. Miután szépen megterítettünk, és egy-egy pohár bor mellett nekiálltunk a vacsoránknak, megint csörgött a telefon.
- Ez megint Megan. - fújtatott. - Elnézést! - felvette a telefont, én intettem neki, hogy várjon egy kicsit.
- Lehet valami nagyon fontos dolgot akar. Menj inkább vissza! - Nem gondoltam ugyan komolyan, de az illem ezt kívánta, és sajnáltam is a kis csajt. Biztos nem leszek a kedvence.
- Egy Rihanna koncertet ígértem neki, de még csak most kezdődött a turné. Egy csomó ideje lenne.
- Rihanna? Az menő. - falatoztam tovább.
- Te vagy menő. - adott egy puszit a fejemre. - Pillanat, és jövök.
Az esténket a továbbiakban nem zavarta meg senki. Úgy üldögéltünk a kanapén, mint az öreg házasok. Nassoltunk, és beszélgettünk. Repült az idő, mire észbe kaptam, már éjjel egy óra volt.
- Jesszus! Ideje lefeküdni! - sikítottam fel.
- Bizony, ideje! - kacsintott Don Huan.
- Aludni! - fenyegettem meg.
- Mi mást? - húzta össze a szemöldökét.
Szorosan összebújva feküdtünk egymás mellett.
- Olyan jó, hogy elviselsz. - suttogtam
- Én nem csak elvisellek. - kaptam egy puszit a vállamra.
- Azért nem könnyű velem, tudom.
- Az tény. - bólintott egy nagyot, mire enyhén rácsaptam a lábára. - Jó éjt! - súgta.
- Jó éjt! - válaszoltam, de a fejem már kába volt. Szinte azonnal elaludtam.
Másnap már az öltözőben hallgattuk Karol beszámolóját a kis német visszatéréséről. Röviden összefoglalva az történt, hogy Sebi is talált vigasztaló ex-et magának, Hanna személyében. Anyámnak igaza volt, csendes tóban lakik a béka!
- Most komolyan, mit vártál? - kérdezte Beus.
- Nem az a bajom, hogy együtt volt valakivel, hanem az, hogy a volt barátnőjével. Én sem jártam előtte Markkal. - válaszolt szomorúan Karol.
- Még jó-veregettem meg a hátát. Mindenkiből kitört a nevetés. - Tisztázzátok a helyzetet - folytattam tovább - felnőtt ember módjára! - egy huncut mosollyal az arcomon.
- Hú, de megkomolyodtál Eddie mellett - vágott vissza.
- Nem csak szeretnénk, ha már végre boldogok lennétek!
- Elég a lelkizésből, vár a munka csajok! - állt az ajtóban szigorú tekintettel Norbi.
Elindultunk a dolgunkra. Az edzőnk tényleg komolyan gondolta, ugyanis a bemelegítés után büntetéses dobó edzés következett, ami annyit jelent, hogy kosárra dobálunk és ahány mellé megy annyi kört kell futni a pálya körül. Eléggé leizzadtunk és elfáradtunk a végére, így mindenki sietett haza, egy gyors ebédre és a délutáni szunyókálásra. A második tréningig megmaradt időt aktív alvással kívántam eltölteni, amit Eddie higgadtan tudomásul vett.
- Elhúzunk a fiúkkal! - ült le mellém. - Barátnőid ugyanolyan használhatatlanok, mint te! - vigyorgott. - Mit tettek veletek?
- Semmi. Csak a szokásos. - dünnyögtem félálomban.
A csarnokba érve megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a második edzés csak videózásból fog állni. A hétvégi felkészülési meccsre készülve az ellenfelet elemeztük. Ez inkább agymunka, de örültem, hogy a fizikai erőnlétemre senkinek nincs szüksége.
Kilenc körül értem haza, Eddie még sehol sem volt. Elvégeztem a dolgomat, mostam, főztem, takarítottam. Na jó, a főzés egy mirelit kaja kibontásából, és mikróba helyezéséből állt. Pár óra elteltével sorra fogadtam a csajok hívását. Bár mindegyiknek azt javasoltam, hogy csörgessék meg a fiúkat, de ezt a jó tanácsot még magam sem fogadtam meg. Kénytelen voltam magányosan ágyba bújni, habár az estémet egyáltalán nem így terveztem eltölteni.
Nem sokkal éjfél előtt hatalmas csattanással érkezett haza lovagom. Lerohantam a lépcsőn, és egy enyhén spicces, bűnbánó fejjel találkoztam.
- Felkeltettelek? - kérdezte félve.
- Hát mi tagadás, hatásos belépő volt. - perlekedtem, de valójában elolvadtam a látványtól. Eddie külső megjelenésétől általában padlót fogok, de a zilált, meggyötört külső még szexisebb benyomást keltett.
- Ne haragudj, de a fiúkat haza kellett szállítanom, mert teljesen eláztak. - fulladoztam a nevetéstől. Mondja ezt az, aki a kanapé háttámlájába kapaszkodott, hogy el ne dőljön. - Seb szerintem még életében nem ivott ennyit. Kiminek meg tudod, milyen nagy huzatja van alapjáraton is, de még azt is tudta überelni.
- És, merre járt a díszes társaság? - fontam össze a karjaimat szigorúan.
- Nem tom. - vigyorgott. - Hiányoztam? - nézett rám kacéran.
- Magányos voltam. - doromboltam a nyakában lógva.
- Ohh. Ez öreg hiba. - simogatott. - Ezen segíteni kell.... - adott egy puszit. - ...de nem tok felmászni a lépcsőn. - Megint ez a bűnbánó pofa. Nem bírtam magammal.
- Jó lesz nekem itt is. - egyre ziláltabban vettem a levegőt, ami őt is felizgatta. Vadul estünk egymásnak. Részeg vagy sem, ez a teljesítményen nem érződött. A nappali után a konyha és a zuhanyzó is felavatásra került. Nem sokat aludtam az éjjel, de megérte.
Reggel korán csörgött az ébresztőóra, fáradtan, de boldogan indultam el tréningre.

 

30.rész

Az öltözőben Karol cinikusan méregetett minket, tudni szerette volna, hogy vajon, hogy fogadtuk becsiccsentett lovagjainkat. Fel voltam dobva, így dicsekedni kezdtem.
- Eddie-nek nagyon jót tett, hogy egy kicsit felöntött a garatra. Alig aludtunk éjjel.
- Jó neked! Ahhoz képest egész jó állapotban vagy! - zsörtölődött Beus. - Én sem aludtam valami sokat. Nézz rám!
- Nyugodj meg, drága barátném – nevetett fel a kapitány. - Moncsi fel van dobódva, te viszont nyűgös vagy, azért a szitu nem ugyan az volt. Nálatok mi történt?
- Ne is mond, Kimi egész éjjel horkolt. Hiába ráztam meg, hiába csináltam vele bármit, egy perc csend után újrakezdte. Arról nem is beszélve milyen szagok terjengtek a szobába…
- Na igen, én hogy ezt megelőzzem, meg sem fordult a fejemben, hogy a hálószobában fektessem le Sebit, kint hagytam a kanapén. - válaszolt Karol. - Oké, oké, igaz, mi össze vagyunk kapva! - hatalmas nevetésben törtünk ki, amiben benne volt minden, öröm, bánat, dac.
- Na mesélj csak, mit tud ez a csődör! - fordultak újra felém.
- Nem akarok a részletekbe belefolyni, mert holnap estig mesélhetném - jaj, de nagy arc vagyok! - viszont annyit elárulok, hogy már nem csak a hálószoba van felavatva.
- Hanem??? - kiáltottak fel egyszerre.
- A nappali, a konyha és a fürdő.
- Ejha, akkor ti tényleg nem unatkoztatok! - csettintett Karol.Ekkor érkezett meg Norbi, így el is csípte a beszélgetés végét.
- Ki nem unatkozott?-kérdezte. Egyre jobban vörösödni kezdtem, már szinte egy rákhoz hasonlítottam, mikor Beus megadta az utolsó döfést.
- Móni. Eddievel felavatták a lakást - vigyorgott.
- Jól van - simogatta meg az állát Norbi - aki otthon nagy legény....nézzük mit tud a kondiban!
- Beus ezt még visszakapod! - morogtam.
Edzés után, teljesen lestrapálva léptem be az ajtón. Eddie a kanapén ült, nem csinált semmit, csak rám várt. A lépcső aljában két bőrönd állt útra készen. Habár Don Huan megint ellenállhatatlanul nézett ki, rajtam kimondhatatlan szomorúság lett úrrá. Ő ezt látva, nagyot sóhajtott, majd belekezdett a mondandójába.
- Tudom, hogy utálsz...
- Jó, rendben, ne spirázzuk túl! - állítottam le.
- El kell indulnom körülnézni, mi van az üzleteimmel. Megant sem hanyagolhatom sokáig. - nem válaszoltam, csak bólogattam. - Mondd már ki!
- Micsodát?
- Hogy egy szemét vagyok....vagy tök mindegy, de addig nem megyek, amíg nem reagálsz. - fogta a tenyerébe az arcomat.
- Mire lenne az jó? Egyébként nem gondollak szemétnek. Tiszta lapokkal játszottál, csak....már úgy megszoktalak. - mosolyodtam el magam.
- Felhívlak, amikor tudlak, jó?
- Oké. Mikor indulsz? - fejtettem le magamról a kezeit.
- Most.
- Akkor jó utat! - csókoltam meg, de rögtön hátra is léptem.
- Haragszol. - állapította meg csalódottan.
- Csak...nem tudom, mit érzek. Egyszerűen csak indulj el! - rántottam meg a vállam. Utáltam, hogy egy puncsos romantikus jelentet csináltunk az egészből. Ez nem illet sem hozzám, sem hozzá.
- Amint tudok jövök, és még te is lógsz nekem egy írországi látogatással. - csókolt meg újra. - Tudom, hogy nem hiszed el, de hiányozni fogsz. És tudom, hogy én is neked. - vigyorgott, mire az én kedvem is határozottan jobb lett.
- Nem hagynak Norbiék unatkozni ne félj! Jó utat! - megfogta a bőröndöket, és elindult kifelé.
- Ne legyél ilyen kimért, légyszi! Ha azt akarod, hogy találkozzunk, inkább írd meg, és megoldom. Csak ne dühöngj magadban! Azzal én mindig rosszul járok!
- Jól van, jól van! - adtam meg magam. - Lássuk meddig bírom szex nélkül! - viccelődtem, tudtam, hogy erre ugrani fog. A hatás nem maradt el, a szemei villámokat szórtak.
- Amit elértem veled ezalatt a pár hét alatt, most semmivé lesz! - sóhajtott, majd beült a volán mögé.
- Küldj egy SMS-t, ha félreléptél, akkor én sem játszom meg magam tovább! - hajoltam be az ablakon.
- Erre inkább nem válaszolok. - húzta el a száját. - Este felhívlak, remélem akkor jobb hangulatban leszel. Légy jó. Szia.
Valami frappáns válaszon törtem a fejem, de addigra már elhajtott. Dühös voltam, nem is annyira rá, hanem az egész helyzetre. Az ember – azaz én – felépít egy falat maga köré. Aztán jön egy nagyszájú, pimasz, aki átlát rajta. Porig rombolja ezt a falat, és elkezdi támogatni abban a hitében, hogy nyugodtan legyen a régi önmaga. Az ember hinni kezd, és mikor már biztonságban érzi magát, akkor a nagyszájú, pimasz otthagyja egyedül. Mégsem a helyzetre, hanem Eddire vagyok dühös! De nagyon! Miért kezdtünk bele? Mit reméltem? Már semmi nem lesz olyan, mint volt. Meggyőződésem, hogy majd egy-két utazás után felbukkan, aztán ugyanilyen váratlanul lelép. Jól láttam az elején, olyan messze van a mi életünk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Istenem de hiányzik!

 

31.rész

 http://www.youtube.com/watch?v=yF-GvT8Clnk&NR=1

Mire a délutáni tréningre értem, már egy kicsit jobb kedvem volt. Ilyen még nem fordult elő, hogy Karol egy kisebb késés után érjen csak be.
- Sikerült nektek is felavatni a lakást? - kérdezte az edző. Erre a kapitány is olyan vörös lett, mint én voltam délelőtt.
- Sajnálom, de nagyon kíváncsi volt a konyhára. - vágott vissza barátnőm, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Gondoltuk - szólt Norbi miközben átölelte - mert te mindig időben érkezel.
- Akkor nincs gond? - kérdezte a csajszi félénken.
- Majd bent a pályán ledolgozod! - hangzott a válasz, és ezzel kezdetét is vette az esti tréning. Kemény volt, nagyon kifáradtunk, nem is vágytam másra csak az ágyamra. Edzés után a lehető leghamarabb haza akartam menni.
- Már csak te vagy hátra az avatással! - kiabált vissza Karol Beusnak, miközben beszállt Sebi autójába.
- Ti csak azt hiszitek, én ügyesen csináltam, nem is szereztetek róla tudomást! - jött a frappáns válasz. - Eddie nem jön? - fordult felém, mikor már csak ketten maradtunk.
- Nem. Délben visszautazott. Egy csomó dolga van....állítólag. - grimaszoltam.
- Elvigyünk? - mutatott a parkoló felé, ahol Kimi már várta.
- Nem. Menjetek csak! Jobb lesz most sétálni. - pusziltam meg búcsúzóul.
A hét további része ugyanilyen magányosan telt. Eddie néha-néha felhívott, de hallottam a hangján, hogy közben mással is el van foglalva. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a tőzsdehíreket pásztázza a szemével, miközben meghallgatja a napi beszámolómat. Ettől általában olyan lehangolt lettem, hogy hamar leráztam, egy „most sietnem kell” megjegyzéssel. Nem tiltakozott, valószínűleg ő sem bánta, hogy nem fárasztom. A hangulatom a szombati előkészületi meccsre a béka bizonyos testrésze alatt volt. A lányokat nem akartam fárasztani a nyűgömmel, mindketten a föld felett lebegtem öt centivel. Úgy néz ki, hogy Sebi és Karol végre kibékültek, Beusék pedig a legtökéletesebb párnak tűntek, akiket valaha is láttam. Hat óránál tovább nem tudtam aludni, így kibotorkáltam a konyhába. Alig láttam ki a szememen, vágytam már egy jó adag teára. A konyhapultot megkerülve, viszont kis híján átestem egy bőröndön.
- Vigyázz! - szóltak rám. - Bocs, el akartam pakolni, csak....
- Eddie! - ugrottam a nyakába. Nem érdekelt, hogy pont ez volt az a reakció, amit megfogadtam, hogy soha nem kap meg tőlem.
- Szia. - ölelt át ő is megkönnyebbülten. - Hiányoztál nagyon. - Egy szenvedélyes csók volt a plusz jutalmam.
- Ma meccsem lesz. Igaz csak felkészülési, nem pontokért, de akkor is meccs. - csicseregtem, mint egy lökött kis kamasz.
- Igen, tudom. Azért is igyekeztem vissza, hogy le ne maradjak róla. - kacsintott.
- Imádlak. - öleltem át még szorosabban.
- Én is téged. - fúrta az arcát a vállamba. - Meccs előtt szabad....tudod?
- Hogyan? - néztem rá, fulladoztam a röhögéstől. - Hancúrozni? - egy vigyorgás jelezte, hogy telitalálatom van. - Naná, sőt kötelező. - nevettem hátravetett fejjel. Don Huan felkapott, a hálóig meg sem álltunk.
A csarnokba érve már nagy volt a nyüzsgés, otthoni meccs lévén, sok szurkolónk kijött a parkolóba elénk. Mivel még egyikünk sem akarta reklámozni a kapcsolatát, így a fiúk külön utakon jártak. Tavaly építették a VIP lelátónkat, mintha sejtették volna, hogy hamarosan a csapat három tagjának nagy szüksége lesz rá. Na jó ez csak a vicc helye, igazából valami orosz szponzorokat várva jött létre a beruházás. Az oroszok nem jöttek a VIP maradt, így most legalább kihasználták. A meccset sima győzelemmel zártuk, amiből ugyan nem lehetett messzemenő következtetést leszűrni, de a hangulatunkat megalapozta. A csapat ezután – szokás szerint – ünnepelni ment. Egy közös vacsora a párokkal, így szép számmal jelentkeztünk be a törzshelyünkre. A fiúk hamar feloldódtak, szerencsére senki nem bámult rájuk, mint valami csodabogárra. Sokat beszélgettek ők is Norbival, egy-két óra múlva oszlani kezdett a tömeg, így jeleztem Eddienek, hogy mi is indulhatunk.
- Ha van kedved még maradhatunk, csak jelzem, hogy ennyit illet itt maradni. - Olyan jámbor voltam, mint már régen. Megbecsültem a nagylelkűségét, hogy meglepetésként eljött, és végigült egy vidéki kosármeccset telefonálás nélkül.
- Én inkább visszavonulnék. Nagyon kedves társaság ez, de most csak rád vágyom! - bújt szorosan hozzám.
- Hmm. Jó válasz. - doromboltam.
Amilyen gyorsan csak tudtunk búcsút vettünk a társaságtól, és hazaérve ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A vasárnapot sem töltöttük mással, csak egymás kényeztetésével.
- Tudom, hogy utálsz tervezni, de... - kezdtem bele félve a mondandómba.
- De a biztonság kedvéért jó lenne, ha tudnád, hogy meddig maradok! - nevetett fel Eddie. Szégyenlősen hozzábújtam. - A tervem a következő, aztán várom a javaslatokat.
- Halljuk! - lelkesedtem.
- A héten egy-két napra el kell húznom ide a közelbe, Bécs, Linz, Zágráb stb.
- Te errefelé is üzletelsz? - hökkentem meg.
- Csak fogok. - kacsintott. - Szóval, mi lenne, ha a hétvégén tennénk egy gyors látogatást Dublinban? Az elég közel van, és egy-két helyet azért meg tudunk nézni...
- Az szuper lenne! Csütörtökön van az utolsó edzés, mert jövő héten még nincs meccs. - láttam, hogy örül az örömömnek, és ettől én is boldogabb lettem. Kész téboly ez a szerelem! Szerelem?
- Min gondolkodsz? - hozott vissza az elmélkedésből.
- Semmin. Csak boldog vagyok. - rántottam meg a vállam, miközben egyfolytában csak mosolyogtam.
- Igen, én is. - kaptam egy csókot, és még egyet, és még jó párat.

 

32.rész

 

Olyan hamar eltelt ez a pár nap, hogy mire észbe kaptam már Eddie magángépén ültünk. Péntek délután van, néhány óra múlva egy kisebb buli résztvevője lehetek a híres hírhedt Dublinban. Fene nagy kedvem nem volt hozzá, de most pláne nem moroghattam, ez nekem nem hazai pálya. Nem tudom, miből gondolta Eddie, hogy zajos bulikra vágyom városnézés gyanánt! Remélem a hétvége további részében kettesben leszünk!
- Megkaptuk a felszállási engedélyt! Be kellene kapcsolni az öveket! - szólt ránk a szép arcú fiúka, aki egy személyben volt másodpilóta, meg légiutas-kísérő.
- Jól van édes, csak aztán el ne vétsd az irányt! - rebegtettem felé a pilláimat, miközben magyarul cukkoltam.
- Nem fogom! - válaszolt az anyanyelvemen mosolyogva. Élvezte a hatást! Egy darabig csak néztem rá bárgyún, aztán Eddie hangos röhögése zökkentett ki zavaromból.
- Ő a meglepetésem. Dániel hazád fia, budapesti. Ő lesz segítségedre egész hétvégén.
- Miért te hol leszel?
- Melletted, általában, de ha bármi kell, ő is itt van. - vigyorgott még mindig.
- Szóval ő fog helyettesíteni téged....hol is? - kacérkodtam.
- Oké. Erről ennyit! - intett le jókedvűen, majd bocsánatkérően az említett szépfiú felé fordult. - Óvakodj tőle! Veszélyes a csaj!
- Úgy lesz! - mosolygott az vissza.
- Ki is mehetek! - vágtam be a durcit. - Hol van a vészkijárat? - emelkedtem fel a helyemről, de Eddie a csípőmnél fogva visszarántott.
- Nyughass már! Jézusom! - nevetett hangosan.
Pontosan egy órával később már Don Huan titkos dublini szerelmi fészke felé autókáztunk, és ő lelkesen mutogatta a híresebbnél híresebb portákat. Lisa Stansfield, Bono, Van Morisson és még egy csomó sztár lakott a környéken. Persze mind nagy spanja a lovagnak. Ez volt az a perc, amikor olyan kicsinek éreztem magam. Megint akkora távolságra éreztem magam tőle, mint korábban.
- Na Makó, itt van a te Jeruzsálemed! - mormogtam csak magamnak. - Ezt jól megcsináltad!
- Van kedved jövő héten kimenni a belga futamra? - szólt bele Eddie a gondolataim kavalkádjába. Annyira fel volt dobva, pörgött, mint a szélkakas. Nyoma sem volt a balatoni, vagy a nálam tapasztalt korábbi nyugodtságának.
- Micsoda? - csak kapkodtam a fejem, nekem ez a tempó túl gyors volt. Az agyam nem tudta feldolgozni a sok-sok idegen ingert.
- Kimi és Sebi is hozzák a lányokat. Neked nem szóltak?
- Nekem? Senki!
- Akkor most én.....egyébként megjöttünk.....szóval én most szólok. - Közben bekanyarodtunk a gyönyörű kocsifeljáróra, balra egy kisebb bolt parkolójának megfelelő autómennyiséget láttam. Rögtön össze is szorult a torkom. Nem akartam kiszállni a kocsiból, bárhol szívesebben lettem volna mint itt. Rettegtem a váratlantól!
- Hölgyem! Isten hozta nálam! - nyújtotta Eddie vidáman a kezét.
- Ez a sok ember, bent van a házban? - böktem a fejemmel a parkoló felé, miközben elég erősen megszorítottam a kezét.
- Igen. Mondtam, hogy lesz néhány vendégem. De téged ne zavarjon, ha elfáradtál felmehetsz a szobádba. Oké?
- Én inkább ott indítanék, ha nem baj. - néztem rá esdeklőn.
- Azért üdvözöld őket az én kedvemért, légyszi! Ez nem party, csak egy kis kajálós-piálós összejövetel. Ne parázz! Rendes emberek!
- Bizony-bizony, mind azok vagyunk! - Egy ismerős vidám hang ütötte meg a fülemet, a terasz felé néztem és Horner alakja rajzolódott ki a sötétben. Meglepetten, de boldogan néztem Eddie-re, majd vissza régi ismerősöm felé. Örömöm fokozódott, amikor Robert Kubica jött ki az ajtón, Newey és Schumacher társaságában. Szívem szerint a nyakukba ugrottam volna, de inkább Eddie-t választottam, aki megkönnyebbülten puszilt bele a nyakamba.
- Mégis mit hittél, kik közé hozlak? Nagyjából ismersz itt mindenkit, akit nem, azok pedig tényleg rendes emberek. De hadd mutassalak be a nővéremnek.... - mikor tiltakozni kezdtem, türelemre intett. - Csak neki, és senki másnak.
- Ne engedj neki! Akaratos ember! Elkényeztették, de én így imádom! - ért mellénk egy szőke hajú barátságos nő. - Szia. Sonia vagyok. - nyújtott kezet.
- Hello, én pedig Monica. Örülök, hogy találkoztunk. Megan? Eljutott a Rihanna koncertre?
- Álmában! - nevetett Sonia, miközben rosszallóan nézett az öccsére. - Még ráér koncertekre járni.
- Csak egy ötlet volt! - nézett az vissza bűnbánó képpel. Áu! Valami nagy méhkasba nyúlhattam egyből!
- Bocs, be kellett volna fognom. - súgtam Eddienek, miközben elindultunk a házba.
- Nem, semmi baj. Ez még nincs lejátszva! - adott egy biztató puszit.
- De már lejátszottuk Öcsi! - kiabált hátra Sonia, a hangja már nem volt olyan kedves, mint az előbb. - Menjetek el Monicával meg Zoe-val! Megan még kicsi ahhoz, hogy koncertekre járjon!
- De... - vágott a szavába Eddie, ám nővére sarkon fordult, és faképnél hagyta. Öccse sem hagyta annyiban a dolgot, és utánament.
Így maradtam én egyedül a teraszon.
- Csüccs le hozzánk! - intett Chris. Már csak ő és Adrian maradtak, a fiúk valahová eltűntek. Alighogy üdvözöltem őket, megcsörrent Adrian mobilja, aki sűrű bocsánatkérések közepette szintén elvonult. Fáradtan rogytam le a fonott kanapéra. - Mesélj kislány! Jól vagy?
- Pompásan, és te? - fordultam felé.
- Most már jobban! - kacsintott.
- Na végre, valakinek én is bejövök! - csaptam vidáman a térdére.
- Nem hiába kaptál annak idején kilenc pontot! - fogta meg a kezemet.
- Akartam is kérdezni, hogy miért is van az az egy pont levonás?
- Csak. - rántotta meg a vállát. - Mert nem jó az ízlésed. - mosolygott.
- Neked meg túl jó is! - mordult ránk Eddie. Próbáltam nem zavarba jönni.
- Nos? Lesz koncert? - érdeklődtem.
- Menjünk be! - nézett rám szigorúan. Bár nem tetszett a hangnem, de engedelmeskedtem.
Eddie morcosan mutatta meg az emeleten a szobámat. A morcossága inkább tűnt bunkóságnak, de igyekeztem nem kielemezni a helyzetet, mert annak soha nem jó a vége.
- Most mégis haragszol, mert szóba hoztam a koncertet? - ragadtam meg a karját két kézzel, amikor kifelé indult.
- Nem. - sóhajtott, majd mélyen a szemembe nézett.
- Akkor mi a gond?
- Semmi. Menjünk le, éhes vagyok! - engedett előre, de nekem semmi kedvem nem volt keserű szájízzel vacsorázni.
- Világosíts már fel, mi a bunkózás oka, jó! - szóltam rá erélyesen már a folyosón.
- Hello. Vihar a paradicsomban? - találkoztunk szembe Bonoval.
- Nem, inkább tömegnyomor! - förmedt rá Eddie. Meg sem várt, levágtatott a lépcsőn, én meg ottmaradtam kettesben a másik írrel.
- Hello, Paul David, de a barátaimnak csak Bono. - mosolygott.
- Hello, Monica. Nem tudod, mi a baja a haverodnak? - Egy kicsit bizalmasabb és nyersebb voltam a kelleténél, de nagyon feldühített Don Huan.
- Fogalmam sincs, de ha hagyod egy kicsit, valószínűleg lehiggad.
- Jó, csak az a helyzet, hogy rajta kívül itt nem ismerek senkit. Majd éhen halok, és még azt sem tudom, hogy merre találok valami kaját. - kiabáltam vele. - Normális esetben rendelnék egy jegyet haza, de a telefonom a kocsiban maradt, aminek a kulcsa szintén a bunkó haverodnál leledzik. Az útlevelem meg a francos gépén felejtettem, szóval rohadtul nincs türelmem kivárni, amíg őfelsége II. Edmund szíveskedik és megembereli magát. Időm sincs, és neki sem lesz sok még hátra azt garantálom. Csak találjam meg ebben a hodályban! - Kénytelen voltam abbahagyni a dühöngést, mivel beszélgetőtársam a könnyeit törölgette, úgy röhögött.
- Bocs, de a II. Edmundnál elvesztettem a fonalat. - rázkódott a válla a nevetéstől, mire én is végiggondoltam, hogy miket is mondtam. Egy kicsit megszeppentem, hiszen mégis csak vendég vagyok, és Bononak adtam elő magam. Te jó ég! Ennél égőbb már nem lehet!

 

33.rész

http://www.youtube.com/watch?v=tTNys59WKwU&feature=related

Mivel Eddie pofátlanul sokáig duzzogott, így Bono segítségét kértem ahhoz, hogy szerezze meg a kocsi kulcsait tőle. Neki azt mondtam, hogy csak a bőröndömet szeretném felhozatni a szobámba, de valójában feltett szándékom volt, hogy a telefonom és a laptopom segítségével repülőjegyet rendelek, és minél hamarabb elhúzok innen. Sejtettem, hogy mi lehetett a hisztis ír problémája, és ellenkező esetben én is így reagáltam volna, de ezt már nem tudtam megváltoztatni. A holmijaimmal visszavonultam a nekem kijelölt hálóba, és nekiláttam a tervemnek. A legközelebbi gép persze jó nagy kerülővel cirka három óra múlva indult, így szélsebesen taxit rendeltem magamnak. Egy kisebb vagyont fizettem ki a jegyre, mindig ez van, ha az ember az utolsó pillanatban foglalja le a helyét. A címet valahogy úgy nyökögtem bele a telefonba, aminek meg is lett a hatása.
- Egy újabb bepiált anorexiás modell kér járgányt az Irvine bűnbarlanghoz. - röhögött bele a diszpécser a fülembe. Ő valószínűleg meg volt győződve róla, hogy nem hallom, de nem így volt. Még nagyobb vágyat éreztem rá, hogy elpályázzak a helyszínről. A hangulatom újra depresszívebb lett a kelleténél, de ez nálam már megszokott. Illetve csak azóta, amióta ezzel a pojácával kezdtem. Egyre nagyobb lett bennem a harag, és a düh. Nem azért, amit érzett, bár őszintén azzal sem voltam teljesen tisztában. Hanem azért, mert így egyedül hagyott. Azt hiszi, hogy mindenki olyan talpraesett, mint ő. Egyáltalán nincs tekintettel senkire, rám meg pláne nem. Én is hülye vagyok, hogy mindig bízom benne! Azt hittem a legnagyobb gondom a csajaival lesz, de nem így van. Pár órával a megérkezésem után úgy egyedül hagyott egy vadidegen házban, egy idegen országban, éhesen mint a pinty.
Összeszedelőzködtem, utoljára végigpásztáztam a szememmel a szobát, hogy nem hagytam-e el valamit, majd elindultam a hátsó lépcsőn. A taxi már várt rám, meg sem kérdeztem, hogy az én nevemre rendelték-e, csak beszálltam, és megadtam a repülőtér címét. Útközben felhívtam Dávidot, hogy hozza a B terminálba az útlevelemet.
Mikor találkoztam vele, persze az első kérdése az volt, hogy segíthet-e még valamit. Kértem, hogy ne riassza az úriembert, azzal sokat tenne értem. Letette a nagy esküt, de nem igazán bíztam benne. Mikor átvettem a jegyemet, közölték velem, hogy a müncheni gépemet törölték, így esélyem sincs elérni a csatlakozást. Javasolták, hogy menjek London felé. Bármibe belementem volna, csak Dublint elhagyhassam végre. Így újra sakkoztam a járatokkal, végül sikerült egy új útitervet összeállítanom, még hosszabb, és drágább, mint az előző, de nem érdekelt. A hangsúly a gyorsaságon volt.
Cirka két órán belül már a londoni gépen ültem, és végre befejezte a stewardess is a légitornáját.
- Tök felesleges! Elég lenne megmutatni, hogy hova hányjunk. - morogtam. - Kit érdekel a vészkijárat, meg a többi szarság? - Mikor végre felemelkedett velünk a gép, elégedetten és fáradtan dőltem hátra.
Amikor Londonban leszálltunk, beletörődve vettem tudomásul, hogy Budapestre már semmiképpen sem fogok eljutni. Visszaváltottam a jegyemet, odaléptem egy taxihoz, és a legközelebbi hotelbe vitettem magam. Nem vágytam semmi másra csak alvásra és némi ennivalóra. Órákkal ezelőtt is farkaséhes voltam, mostanra ez csak fokozódott.
Elfoglaltam a szobámat, és minden mindegy alapon a szobapincérrel a fél étlapot felhozattam. Néhány óra alatt elköltöttem körülbelül fél évi fizetésemet. Ettől, ha lehetett fokozni a rossz kedvemet, már sírhatnékom is lett. Könnyeimmel küszködve gyömöszöltem a számba a keserű vacsorámat, majd úgy ahogy voltam ruhástul elaludtam. Nincs nálam szerencsétlenebb ember a Földön!
Hangos kopogásra ébredtem, habár kómás voltam még, sebesen rohantam az ajtóhoz. Titkon abban reménykedtem, hogy a bunkó ír térdel a küszöbömön, de rájöttem, hogy még mindig álmodom. A takarítónő volt, hogy tíz óráig el kellett volna hagynom a szobát, hiszen csak egy éjszakára fizettem ki. Megalázó volt, így a képébe üvöltöttem, hogy vonjanak le még egyet a kártyámról, csak hagyjanak végre aludni. Hamar elgurította magát meg a felszerelését az ajtó elől.
A sírás fojtogatott miközben visszamásztam az ágyamba, reménykedve néztem meg a mobilom, de sem egy üzenet, sem egy hívás nem volt rajta. Hangosan bőgve bújtam a takaró, majd később a párna alá. Miben reménykedtem?
Még jó pár óra alvás után sem tudtam lehiggadni az előző nap eseményei miatt. Hanyatt fekve, a plafont bámultam, a fejemben cikáztak a gondolatok.
- Most komolyan azon rágott be, hogy beszélgettem....na jó flörtöltem Chris-szel? - egy kicsit továbbgondolva a dolgot, újabb és újabb kérdéseket tettem fel magamnak. - Valóban csak az a bajom, hogy fent hagyott az emeleten egyedül, éhesen? Igen. - húztam el a számat, miután belegondoltam, hogy mennyi pénzt és energiát pazaroltam el az elmúlt napban. Már abban is csalódtam, hogy bulit rendezett, és nem csak kettesben andalgós programot? A buli már korábban el volt döntve, így nem mondhatta le. Neki ez nem nagy szó, minden héten ad partykat. Minél többet gondolkodtam, annál inkább rá kellett döbbennem, hogy ezt most én lihegtem túl. A nagy kérdés most már az volt, hogy mi legyen ezentúl. Ő nem az az ok nélkül bocsánatkérős fajta. Ha hibázik azt belátja, de most ő is, és most már én is érzem, hogy nem ő a hunyó. Olyan dologra készültem, amire még soha az életben nem volt példa. Be kell látnom – előtte is – hogy hülye voltam, és helyre kell hoznom a dolgot. Óriási feladat volt ez, pláne úgy, hogy a kisördög megállíthatatlanul dolgozott bennem. Hajlandó-e szóba állni velem ezek után, vagy vigasztalódásképpen megdöntötte az első útjába kerülő szőke ciklont? Egy életre kiábrándítottam magamból a hisztimmel, vagy maradt még egy apró esélyem nála? Tudtam, hogy ezekre a kérdésekre csak úgy kapok választ, ha cselekszem, mert ő magától nem fog. Büszkébb ő annál, hogy felhívjon, vagy elém jöjjön. Nem is neki kell, hanem nekem. Felhívjam? E-mailezzek neki? Visszamenjek? Mi a jó megoldás?

 

Kép

 

34.rész

 

Már jóval ebéd után jártunk, mikor úgy éreztem, hogy nem húzhatom tovább. Visszamenni semmi értelme, hiszen az út hosszú, drága és kétes kimenetelű. E-mailben hosszabb levelet kellene írni, amihez nekem most nem volt meg a kellő türelmem. SMS-ben viszont nem illik bocsánatot kérni, így maradt a telefon. Mélyeket lélegezve álltam neki a hadművelethez, miközben vadabbnál vadabb képek cikáztak a fejemben. Hajlamos vagyok mindig a lehető legrosszabb eshetőségre felkészülni, de ez ilyenkor azzal jár, hogy már szinte horrorisztikus gondolataim lesznek. Az egyik ilyen, hogy valami álmos hangú cicababa veszi fel a kagylót. A másik lidércálmom pedig az volt, hogy az egyik családtag lesz az első ember, akibe belebotlok.
- Na jó! Ebből elég! - ugrottam fel idegesen, sebesen nyomkodtam a számokat, majd sokáig vártam, mire végre hallhattam a hangját.
- Eddie Irvine. - Jó vicc, mintha nem tudnám!
- Szia. - alig volt hangom.
- Hello. - várt, nem kezdeményezett, nem könnyítette meg a dolgomat.
- Nem tudom, mit mondjak. - rogytam le az ágyra.
- Pedig volt időd kitalálni. - Ideges! Nagyon ideges! Ettől kirázott a hideg.
- Ne...nem akarom, hogy.....szóval.....ne hara....hülyeség – dadogtam.
- Tudom, hogy arra vársz, hogy segítsem neked a bocsánatkérést, de nem fogom. Úgyhogy kivárom, tartson bármeddig ez a hebegés. 
- Ne haragudj! - böktem ki egyszerre. Habár valamiféle hatást vártam, néma csend fogadott. - Most mi van?
- Várok.... - válaszolt flegmán, amitől egy kicsit bepipultam, de nem rúghatom össze a port vele éppen most.
- Mit kell még mondani ilyenkor? - kérdeztem szelíden. - Azt azért nem mondom, hogy hülye voltam, mert az nem igaz. De tény, hogy nem kellett volna ilyen hirtelen reagálnom. De te bunkóztál velem, és...
- Aaaaa. Állj meg! Ne vádaskodj, hanem csak kérj bocsánatot! - oktatott ki, de ezt már nem tudtam lenyelni.
- Te nekem nem dumálsz! Már elnézést kértem! - üvöltöttem.
- Tudtam, hogy ez lesz belőle. Inkább veszekedést provokálsz, minthogy normálisan végigcsinálj egy átkozott bocsánatkérést! - kiabált ő is vissza. 
- Jó, ha nem tetszik, akkor cseszd meg! - kinyomtam a telefont. Soha az életben nem kértem senkitől bocsánatot. Hozzábújtam, doromboltam, de szavakkal.....soha, senkinél. Ő már így is többet kapott, mint bárki más, beleértve a szüleimet is.
Idegesen csapkodtam a holmijaimat a szobában, mígnem megint kopogtattak. Ha megint a takarító, én belegyömöszölöm a vödrébe! Szinte úgy téptem fel az ajtót.
- Már megint mi van?
- Kedves vagy, mint mindig. - húzta el a száját Eddie. Itt állt a küszöbömön. Nem térdelt ugyan, de már ez is fél siker, a kezében a telefonja. Kérés nélkül belépett, körülnézett, majd leült az ágyamra. - Hát nem a Hilton. - jegyezte meg epésen.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- David. 
- Na, ja, de honnan tudta, hogy ebben a hotelben vagyok?
- Nem mindegy? Hagyjuk ezeket a felesleges kérdéseket! - csattant fel. - Inkább azt mondd meg, hogy mi a franc ütött beléd? Mi bántotta már megint a csőrödet?
- Á szóval ez az öntsünk tiszta vizet a pohárba játék! - kiabáltam, valahogy az volt az érzésem, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk. - Jó, rendben. Elegem van konkrétan belőled, és abból, aki belőlem lesz, amikor melletted vagyok. Soha nem voltam egy elveszett nőszemély, de melletted olyan tehetetlennek érzem magam, mint még soha. És erről te tehetsz! Nem mondtad meg, hogy miért bunkózol, csak otthagytál az emeleten. Előtte meg kint felejtettél a teraszon, de persze megsértődsz, hogy leültem beszélgetni az egyetlen emberrel, akit ismertem.
- Miért van az, hogy állandóan engem hibáztatsz, ha rámászol Chris-re? - ugrott fel. - A vak is látja, hogy rá vagytok kattanva egymásra. Essetek túl rajta, és menjetek szobára végre!
- Te hülye vagy!
- Az biztos, hogy az vagyok! Különben nem jöttem volna utánad.
- Akkor menjél vissza oda ahonnan jöttél! - üvöltöttem.
- Komolyan ezt akarod? - torpant meg, kész volt rá, hogy elhagyja a helyiséget. - Ha akarod elhúzok innen, de akkor többet nem látsz.
- Úgyis mindig azt csinálod, amit akarsz! Minek kérdezel ilyen hülyeséget? Menj, ha menni akarsz! - legyintettem. - Eddig sem nagyon érdekelt, hogy mit akarok!
- Na azért ezt el ne hidd! Többször változtattam meg a terveimet miattad, mint eddig bármikor. Ma sem ezt terveztem, de itt vagyok, mert tudom, hogy te olyan önfejű vagy, hogy soha nem jönnél vissza Dublinba.
- Na a makacsságért neked sem kell a szomszédba menned! De mindegy már! Soha nem fogod megérteni, hogy mi bajom van.
- Akkor mondd el, és talán felfogom! - gúnyolódott.
- Nem! - kiabáltam teljes hangerőn. - Nem leszek mindig én a házisárkány! 
- Szivi, van egy rossz hírem! Te tényleg házisárkány vagy! - válaszolt gúnyosan.
- Te meg egy beképzelt, önző, elkényeztetett ficsúr! Soha nem fogsz felnőni, csak öregszel. - Hú miket tudnék még a fejéhez vágni, de nincs hozzá szókincsem!
- Mit tudsz te rólam? Lehet, hogy beképzelt vagyok, és igen önző is néha, de soha semmit nem kaptam ingyen az életben. És kezeskedem róla, hogy soha senki nem kényeztetett el.
- Csak az összes nőd, akivel valaha hancúroztál. Fogadok neked még a kupiban sem kellett soha fizetned, mert mindenki odáig volt a megnyerő stílusodtól.
- Te nem vagy normális! - csóválta a fejét. - Nem csodálom, hogy csak pontozni tudod a pasikat, mert mindegyik retteg tőled! Úgy méregeted őket, mint a húst a hentesnél. Megbecsültél te már valaha is egy férfit az életedben? Vagy csak kóbor numeráid voltak?
- Amióta az eszemet tudom, a pasik többet néztek a dekoltázsomba, mint a szemembe. Úgyhogy nehogy már te oktass ki arról, hogy hogyan bánjak velük? Te, a nagy gentleman, aki az ex nőivel is baráti kapcsolatot ápol....! Barátság, egy frászt! Ők nem szakítanak veled örökre, mert abban reménykednek, hogy még egyszer utoljára a szép idők kedvéért megdöntöd őket. Te meg azért nem, mert félreteszed őket aranytartaléknak öreg napjaidra. Hagyjál engem a hazugságaiddal! 
Ezután kifulladva, vártuk a másik reakcióját, de némaság telepedett közénk. Eddie az ablaknál állt zsebre tett kézzel, hanyagul – na jó, kimondom szexin - nekitámaszkodva a párkánynak. Én pedig az ágyon ülve, majd hanyatt dőlve vártam az ítéletet.

 

Kép

 

35.rész

 

- Ébren vagy? - szólalt meg végül ő.
- Aha.
- Döntsd el, mi legyen velünk! Ne húzzuk itt tovább!
- Miért én döntsek? - ültem fel.
- Te akarsz szakítani, nem? - tárta szét a karját.
- Ezt meg honnan veszed?
- Én tényleg nem értelek téged! Elmondasz mindennek, sértegetsz, aztán meg...tényleg nem értelek.
- Akkor kvittek vagyunk. És nem vagyok sárkány! - fenyegettem meg, mire mindketten elmosolyogtuk magunkat.
- Miért nem vártad meg, hogy lehiggadjak? Bono már ismer, hallgatnod kellett volna rá! - ült le mellém. - II. Edmund! - nevetett fel hangosan.

http://www.youtube.com/watch?v=DOlLutl63Ns&feature=related
- Ne haragudj! - a vállára hajtottam a fejem, amire ő egy puszit nyomott.
- Te se haragudj! Nem kellett volna....néhány dolgot a fejedhez vágni! Egy dologra válaszolj még őszintén! - emelte fel a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni. - Amiket itt hozzám vágtál, azt te mind komolyan gondolod ugye? Ez a véleményed rólam?
- Nem....
- Azt kértem, hogy őszintén.
- Nem tudok hazudni. - rántottam meg a vállamat. - Bocs. Ez válóok? - érdeklődtem óvatosan.
- Hihetetlen vagy! Nem tudok, mit kezdeni veled! - nevetett kényszeredetten. - Csak azt tudom, hogy egyre többször hiányzol, ha nem vagy velem.
- De ha veled vagyok, akkor miért nem törődsz velem?
- Mert még szoknom kell ezt a helyzetet, jó? Türelem! Nekem sem megy minden egyszerre! - mosolygott.
- Hányszor kell bocsánatot kérni ahhoz, hogy végre megcsókolj? - néztem mélyen a szemébe az ártatlan Bambi-szemeimmel. Ez mindig bejön!
- Látod? Ez az! Egy nő ilyet nem mondd! Ezekkel én nem tudok, mit kezdeni! - kuncogott, de azért eleget tett a kérésnek.
- A nők imádnak játszmázni, pedig a pasit csak sokkolni kell, és azt csinálja, amit kell!
- Ezekért a mondatokért utállak annyira! - morogta a nyakamat csókolgatva.
- Én imádom, amikor utálsz. - haraptam a fülcimpájába. - Naponta többször is utálhatsz! - nevettem, de jobbnak láttam nem feszíteni tovább a húrt. Ennyi feminista duma elég volt ennek a macsónak! Lassan érzem a határokat! Nem vagyok tökéletes, de alakulok!
Úgy döntöttünk, hogy végül mégiscsak visszamegyünk Dublinba, este tíz után érkeztünk meg a házba, ahol végre csend és nyugalom honolt. Sok kérdésünkre kaptunk választ ebből az egy vitából is, és tudtuk, hogy még jó pár hasonló áll előttünk. De már nem volt helye a szavaknak. Égtünk a vágytól, hogy birtokba vehessük a másikat. Kapcsolatunkban először nem hódoltam be neki – ezt ő ugyan nehezen fogadta el – de engedett az akaratomnak. A szoba felé lépkedve vetkőztettük, csókoltuk, harapdáltuk egymást. Az ágyhoz érve már a gyengédség vett erőt rajtunk, minden egyes érintésnek hagytunk időt. Nem siettünk, nem követelőztünk, szerelmeskedtünk. Most először éreztem, hogy nyíltan kimutatjuk az érzéseinket, amiket kimondani talán nem fogunk sűrűbben, mint ahogy azelőtt sem tettük, de tudatni akartuk a másikkal. Játszmák, álarcok, határok nélkül szerettünk.

 

36.rész

http://www.youtube.com/watch?v=Yv_D6Jrtavc

A hátralévő időben mondanom sem kell, hogy alig volt időnk egy kis városnézésre. Nem bántam, lesz még rá alkalom. Legalábbis reméltem erősen. A terv annyiban változott, hogy Eddie gépével egyedül utazom vissza, és péntekig nem is fogunk találkozni.
- Akkor jó így? - kérdezte meg Eddie századszorra útban a repülőtér felé.
- Persze. Ha változás van, majd úgyis szólsz.
- Annyira bátor én már nem vagyok! - hahotázott.
- Félsz tőlem?
- Rettegek. - rázta a nevetés.
- Kérdezhetek valamit? De ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni! - néztem rá komolyan, miután megálltunk a parkolóban.
- Jujj! Muszáj? -vágott egy grimaszt. - Sejtem...
- Azt kétlem.
- Ismerlek, mint a rossz pénzt! - legyintett.
- Csak azt akartam megtudni, hogy ha Belgiumba érünk a lányokkal, és te pókerezel...
- Mondtam, hogy sejtem. - újra grimaszolt.
- Jó, akkor mondd végig te nagyokos! - csettintettem.
- Mikor szoktam végezni a játékkal? Tudni akarod, hogy meddig kell rám várnod? Fel akarsz készülni rá, hogy nehogy összebalhézzunk emiatt is. - magyarázott. Teljesen elképedtem. Ennyire átlátszó lennék? Nem reagáltam az okoskodására, tátott szájjal bámultam rá. - A válaszom, hogy fogalmam sincs, és már lélekben felkészültem egy jó kis belga összecsapásra köztünk. - kuncogott. - Te meg készíts tartalékba egy repcsijegyet! - cukkolt, mire a jutalma egy vállba öklözés volt.
- Bunkó! - toltam le viccesen.
- Hé! Ez fájt! - nevetve húzott magához. - Gyere ide te Szörnyella! Hadd búcsúzzam el tőled! Mindig tudta, mikor kell úgy megcsókolnia, hogy elgyengüljenek a lábaim. Ez is egyike volt a Don Huan-féle technikának. Csókold meg úgy a nőt, hogy jobban hiányozzál neki, semmint, hogy hülyeségeket kombináljon össze, amíg nem lát téged! Ilyenkor – amellett, hogy kimondhatatlanul élveztem a különleges törődést – mindig azon járt az agyam, hogy vajon szegény milyen emlékeket fog rólam őrizni? A hisztijeim és az ordibálásom jutott eszembe, amitől önkéntelenül összerezdültem.
- Mi a baj? - kérdezte, alig távolodva el az ajkaimtól.
- Semmi, ne hagyd abba! - suttogtam.
- Nem is akartam. - forrtunk össze újra.
Szegény David, a távolból már vagy háromszor megindult felénk, de mindannyiszor visszafordult. Ideje volt elszakadni egymástól. A gépen ülve jobban hiányzott, mint eddig valaha is.
Késő éjjel érkeztem haza, reggel pedig nagyon korán fújt ébresztőt az órám. A lányokkal töviről hegyire átbeszéltük a történteket. Kaptam fejmosást rendesen! Részben igazat adtam nekik, de ők megértették, hogy nem tudok kibújni a bőrömből. Esténként Eddivel a telefonálás helyett az msn-re váltottunk. Jó volt látni – akár csak így kamerán keresztül - hiányzott nagyon, és ezt nem is titkoltam előtte. Megígértem magamnak, hogy őszintén kimutatom az érzéseimet, és ez valahogyan rá is jó hatással volt. Szinte soha nem mondtuk ki azt a bizonyos szót, de mindketten éreztük, hogy mit érez a másik. Egyre több mindenről tudtunk már úgy beszélgetni, hogy az természetesnek hatott. Eddie is jobban figyelt rám, azért is örültem a kommunikálás eme fajtájának, mert így nem tudott elkalandozni a figyelme, úgy értem a tőzsde, és más dolgok felé.
Péntek este kilenc felé érkeztünk a hotelbe, a csajok gyorsan leszerveztek maguknak egy-egy randit. Én a szobánkban vártam Eddie-re, 11- ig bírtam, aztán lefeküdtem. Nem volt bennem harag – ezt én furcsálltam a legjobban – egyszerűen csak álmos voltam.
Valamivel később arra ébredtem, hogy valaki a nyakamat puszilgatja. Álmosan fordultam meg egy csókért.
- Szia.
- Hello kislány! - kaptam még vagy ezer puszit. - Nem akartalak felkelteni, csak nem bírtam magammal.
- Abba ne hagyd! - karoltam át.
- A parancs az parancs. - vigyorgott. Hosszú csókcsatánk után, szorosan hozzábújtam.
- Hogy ment a játék? Megkopasztottad a bandát?
- Átkozott Robert megint kifogott rajtam. - dünnyögött.
- Niki is itt van. Láttam egy percre, ha tudtam volna, hogy ő is egyedül van, átmentem volna hozzá.
- Nincs póker Kubica nélkül.
- És nélküled. - simogattam.
- Ha tehetem. - rántotta meg a vállát. - Te tudsz játszani?
- Nem, ez nekem magas.
- Megtanítalak. - csókolgatott.
- Jó, de előbb taníts mást is! - fordultam vissza hozzá.
Hajnal volt, mire elaludtunk, így reggel egy kicsit késve érkeztünk a pályára. A lányokat csak futólag láttam, mindegyik a párjával volt elfoglalva. Futólag üdvözöltem Nikit is, majd a Ferrari boxába mentünk Eddie-vel. A Red Bull előtt sétálva Chris intett nekünk, de rohant a dolgára.

 

37.rész

 

A Nagyfiú szokásához híven mászkált, mint golyó. Színét sem láttam az időmérő alatt, így kicsit sem éreztem lelkiismeret furdalást, hogy a leintés után átmentem Karolhoz a Red Bullhoz. Éppen Nikivel beszélgetett, és nemsokára Beus is csatlakozott hozzánk, így egy egész mókás traccsparti alakult ki. Sebi feltűnően kerülte Markot, barátnőm azt is elmesélte, hogy délelőtt volt egy kisebb veszekedésük a némettel, amiért Karol szóba állt Webberrel. Az ő élettársa állítólag tud mindenről, érdekes lesz, ha összeakad egyszer Ann és Karol. A világ akkor szép, ha a csajok írják a forgatókönyvet!
Egy idő után világossá vált számunkra, hogy a fiúkra hiába várunk, váltott mindenki a párjával egy SMS-t, és a hölgykoszorú visszaindult a hotelbe. Megkértem a lányokat, hogy várjanak rám, amíg összepakolom a cuccomat a vörösöknél, Karol pedig Sebi néhány cuccát hozta el a kamionból.
Útban a kijárathoz – ahova a randinkat beszéltük meg – összefutottam Hornerrel.
- Hello. - üdvözölt azzal az elragadó mosolyával. - Jól megpattantál Dublinból, de látom azóta szent a béke. - reagálásképpen csak elhúztam a számat, majd adtam két üdvözlőpuszit neki. Régi rossz szokásom, hogyha érzem, hogy bejövök egy pasinak, direkt a szájához közel adok puszit. A hatás most sem maradt el, és én ezt élveztem. A tűzzel játszottam, de soha nem bírtam a nyugalmat.
- Hogy vagy? - kérdeztem gyorsan, mert úgy nézett ki, hogy beszélgetőtársam teljesen lefagyott a pimaszságomtól.
- Egyre jobban köszönöm. - vigyorgott. Hosszan néztük egymást, majd jobbnak láttam elbúcsúzni.
- Sietnem kell, mert a lányok itt hagynak. - intettem.
- Légy jó, de ne annyira! - szólt utánam.
- Ez meg mi volt? Jó, hogy le nem tepered! - gúnyolódott Beus jobbról közelítve.
- Jól van, na! Bejön nekem.
- Eddienek mennyire be fog jönni, ha ezt megtudja! - nevetett gúnyosan.
- Ha-ha-ha. Te még soha nem hibáztál?
- Ekkorát?
- Most mi az, hogy ekkorát?
- A paddock kellős közepén kis híján lekaptad a pasit. Utána meg úgy bámultátok egymást, mint a kamaszok. Szikra!
- Ez nem szikra! - igazítottam helyre barátnőmet, de tudtam, hogy ez hazugság. - Csak flört!
- Nős.
- Jó, le lehet szállni rólam!
- Nagyon nős. - cukkolt tovább.
- Fejezd be! Nem volt semmi! - most már szerettem volna témát váltani. Utáltam, hogy Beus annyira ismer!
- Nem? Többen poroltóért rohantak! Az aszfalt hőmérséklete emelkedni kezdett. - fokozta a bűntudatomat.
- Mondom elég! - szóltam rá erélyesebben.
- Jó. Jó. Én csak azt mondom, vigyázz!
- Nyugi én is a biztonságos szex híve vagyok!
- Csak meg ne tudja senki! - kiabáltuk egyszerre, a régi félrelépős csajbulik jelmondatát.
A hotelba visszatérve a gyors zuhanyozás utáni városnézésre szavaztunk. Persze csajokhoz méltóan egy kis vásárlást is beiktattunk, én ugyan nem vettem semmit. Meg kellett spórolnom a dublini hisztim árát. Amíg Beus és Niki próbálgattak, én Karolnál érdeklődtem, hogy mi a hirtelen rossz kedve oka.
- De ne mondd el senkinek! Nem akarom nagy dobra verni! - kérte.
- Oké. - tettem le a cserkész esküt.
- Mark megcsókolt, én pedig nem tiltakoztam, sőt. - vallotta be lesütött szemekkel.
- Hol, mikor?
- Amikor visszamentem Sebi cuccaiért a kamionhoz. Egyszerűen csak lekapott, én meg visszacsókoltam.
- És mondott valamit?
- Nem.
- Na ja, nem az a beszélgetős fajta. - kuncogtam, de barátnőm most nem nagyon értékelte a humoromat.
Erről több szó nem esett köztünk, egészen reggelig. Beus csörgetett meg olyan hét óra körül. Szinte úgy üvöltötte a fülemre a híreket. Ahogy az lenni szokott – ebben az őrült világban – Karol és Mark csókját egy fotós is látta, és nem volt rest megörökíteni az egészet. El tudom képzelni, hogy mekkora balhé lesz ebből. Letettem a telefont, és kimentem reggelizni Eddiehez, ő is az említett lapot olvasta.
- Láttad a barátnődet?
- Nem, de már tudok róla, hogy benne van az újságban.
- Nem vagy túl meglepett. - itta ki a poharát.
- Hát nem! - kentem egy kenyeret, de mivel Eddie tekintetét éreztem magamon, megállt a kezemben a kés. - Mi az?
- Miért asszisztálsz nekik állandóan?
- Karol a barátnőm. Elmondta. Ennyi. - rántottam meg a vállam.
- És a barátnőd abba nem gondol bele, hogy hogyan fog a barátja ilyen állapotban ma versenyezni? Nem tudta volna későbbre időzíteni a félrelépését?
- Neked meg mi a bajod pontosan? Kétlem, hogy Sebi lelkiállapota érdekel ennyire. Az erkölcsösségről meg ne oktass ki kérlek. Pont te. -szúrtam vissza. Ha harc hát legyen harc!
- Csak annyi, hogy akár te is lehetnél a címoldalon. Mondjuk Chris-szel. - Talált-süllyedt. Csak tudnám, honnan ilyen jól értesült. - Ugye nem felejtetted el azt, amit erről a dologról mondtam? Én nem vagyok Sebastian.
- Tudom, én az érettebb pasikat szeretem. - Úgy döntöttem egy poénnal elütöm ezt a kényes témát. - A neved pedig Eddie, és éppen veszekedni akarsz, de én nem fogok. A legutóbbi öldöklésünk túl drága volt nekem. - vigyorogtam rá, mire az ő szája is mosolyra húzódott.
- Imádom amikor ilyen kis béke-párti vagy. - csókolt meg.

 

38.rész

 

A pályára érve már a beléptető kapunál hallottuk az újabb pletykákat. Néhány ember annyira beleizgult a témába, hogy kipirult arccal rohangált fel-alá. Sebi és Karol már itt voltak, mikor szembesültek a címlappal. Sebastian állítólag a csapattagok füle hallatára vonta felelősségre barátnőmet, majd behúzott egyet Marknak, aki vérző orral távozott.
- Meg kell mondjam elég nagy erő van ebben a kis németben! - csettintettem a nyelvemmel elismerően.
- Te ezt élvezed, ugye? - hökkent meg Eddie, miközben az egyik fejes beszámolóját hallgattuk.
- Végre egy kis izgi! - vigyorogtam, de örültem volna, ha Karol végre felveszi a telefonját, vagy válaszol egy üzenetemre. Felhívtam Beust.
- Nem lenne jobb, ha visszamennénk a hotelbe? Biztosan ott van.
- Azt kérte, hogy hadd maradjon egyedül egy kicsit. Futam után találkozunk vele. - hangzott a válasz. Belementem én is.
Futam előtt végre felmehettem én is a rajtácsra, elvarázsolva sétálgattam a sok-sok híres ember között.
- Hello, hello. - köszöntött Adrian kedvesen.
- Szia. Sok szerencsét!
- Arra szükségünk is lesz. - fejével Sebastian felé bökött.
- Magának kereste a bajt. - rántottam egyet a vállamon.
- Ezzel a nézeteddel jobb lenne, ha nem sétálnál a környékünkön. - szólt rám Chris. Ránéztem, de most semmi kedvességet nem láttam a szemében.
- Nem vitázni jöttem, csak megjegyeztem, hogy nem kell egy személyben Karolt hibáztatni a történtekért. - tettem csípőre a kezem.
- Én pedig csak azt jegyeztem meg, hogy verseny előtt semmi szükségünk a nézeteidre, és a barátnőd keverésére.
- Egy kicsit vegyél vissza Christian! - védett meg Eddie, én pedig büszkén húztam ki magamat mellette.
- Miért nem nézitek meg, hogy mi a helyzet a Ferrarinál? - válaszolt, majd faképnél hagyott minket.
- Itt mindenki hisztis! - durcáskodtam.
- Ezért nem kellenek a nők a motorsportok környékére. - karolta át a vállamat a Nagyfiú.
- Ez a macsó duma kiment a divatból 1985. környékén.
- Te én elfenekellek! - fenyegetett meg viccesen.
- Azzal tuti lesöpörnénk Karolékat a címlapokról. - nevettem. - Menjünk arra, ott vannak a friss húsok!
- Ma tuti nem úszod meg verés nélkül! - csóválta a fejét Eddie, de azért összeölelkezve mégis velem tartott, hogy szemügyre vegyem Hülkenberget és a többieket.
A verseny elég izgalmasra sikeredett, habár ez a Belga Nagydíjakon megszokott. Szerettem ezt a pályát, és Eddie is áradozott róla eleget, így a lelkesedés csak fokozódott.
Kimi nyert, a második helyen nem kis meglepetésemre Fisichella végzett, Vettel is feljutott a dobogóra, aminek szemmel láthatóan nem nagyon örült. A díjátadót Beussal végigtomboltuk, imádtam a ferraris szerelők között bulizni. Jó pasik, ingyen puszik, nekem való hely. A díjátadás után rohantunk vissza a szállodába, hogy végre Karollal beszélhessünk. Még mindig maga alatt volt
- Milyen volt a futam? - kérdezte két szipogás között.
- Kimi nyert, Fisichella második és Sebi harmadik - tájékoztatottam. - Ja, és Heikki hatodik.
- Az jó, legalább nem törte össze az autót és magát. Rob? - fordult most már Niki felé.
- Negyedik lett, én is nagyon happy vagyok.
- Mark? - nézett kicsit félve ránk.
- Ez most komolyan érdekel? - kérdezte Beus. - Miatta vagytok fasírtban Sebivel. Elképesztő vagy! Egyébként kilencedik lett.
- Köszi. Azért nem csak ő a hibás, én épp úgy tehetek róla.
- Igen tehetsz róla. De most ne ezzel foglalkozz, hanem, Markot egy életre elfelejted, elkezdesz készülődni és minden csáberődet bevetve, az esti partyn, visszahódítód a szerelmedet! - parancsolt rá Beus.
- De én nem megyek.
- Elég a nyafogásból, de igenis jössz!-helyeseltünk mindhárman.
Visszasiettem a szobánkban, hogy én is készülődjek, Eddie nem volt sehol sem. Gyorsan lezuhanyoztam, sminkelten, öltöztem, majd végre megérkezett a csavargó.
- Hol voltál? Én lassan indulok a buliba, felvidítjuk Karolt.
- Éjjel el kell indulnunk haza, illetve hozzád.
- Oké. Úgysem maradunk sokáig, csak amíg Karolnak szüksége van ránk. Holnap délután viszont újra edzés van. - pakoltam össze nagyjából a bőröndömet.
- Na, sietek. - kapott fel egy törölközőt. - Nem jössz?
- Abból nem lenne gyors zuhanyzás. - nevettem, és tovább pakoltam.
Nem egész egy fél óra múlva már a hallban vártunk a többiekre, hogy átmenjünk a szomszédos épületbe a Red Bull bulijára. Mark nem tartott velünk, Sebastian pedig el nem mozdult Kimi és a bárpult mellől.
- Nem megyünk táncolni? - kérdeztem Eddie-t.
- Majd ha simulós, összebújós zene lesz. - bújt hozzám. - Ha már nem akartál velem fürödni. - csókolt meg. Abban a percben a ritmusos zene átváltott a kívánt műfajra, mi pedig a parkettre vonultunk. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a kis német egy vadidegen csajt taperol, és csókolgat mellettünk. Az asztalunk felé pislantottam, ahol barátnőm szintén őket nézte, majd Heikkivel kifelé vették az irányt.
- Le ne nyeld a nyelvét! - kiáltottam át a szomszédos párnak, de Eddie morcosan visszarántott.
- Hagyd már őket! Nem kell mindig neked rendet tenni!
- Miért?
- Csak visszatörleszti a kölcsönt. - vigyorgott. Valamit mondani akartam, de a számra tette a kezét. - Elég! Nem fogok mások miatt veszekedni veled! Elég nekünk a magunk baja!
- Menjünk haza! - bújtam szorosan hozzá.
- Részemről rendben!
Elbúcsúztunk a többiektől, és a repülőtérre mentünk. Beus megnyugtatott, hogy barátnőnk Heikkivel beszélget az udvaron, majd reggel együtt indulnak. Nekik nincs edzés, hiszen Karol Norbitól két szabadnapot kapott a történtek miatt. Beust pedig már korábban elengedték hétfőről, valami megbeszélésre kell mennie.
Jól benne jártunk már az éjjeli órákban, mire Pesten landoltunk. Egy órával később pedig – a gyér forgalomnak, és Eddie eszeveszett tempójának köszönhetően – a saját ágyamban feküdhettem.

 

39.rész

 

Kedden Eddie visszautazott, hogy hova, azt már nem tudtam követni. Megy mint a golyó körbe-körbe a Föld nevű bolygón. Felhívtam Karolt, mivel régen beszéltünk.
- Na, mesélj! Mi volt a buli után? - indítottam.
- Semmi csak mikor visszamentem a dolgaimért...
- Honnan?
- Marknál aludtam, de nem történt semmi. Szóval mikor visszamentem, ott aludt azzal a ringyóval együtt.
- Bassza meg! - csúszott ki a számon.
- Asszem azon túl vannak.
- Ez a kis német engem folyton meg tud lepni. - csettintettem elismerően. - Most merre vagy?
- Hazajöttem anyuékhoz egy-két napra.
- Kornél bátyád ott van? - vigyorogtam. Ő motorversenyző, és nagyon jól néz ki. Az az aprócska tény nem zavart, hogy foglalt.
- Szállj le róla! Már megvolt neked!
- Ja, tényleg. De az még a gimiben volt. Kíváncsi lennék mit tanult azóta. - kalandoztam el.
- A bátyámról beszélsz. - hűtöttek le.
- Oké, bocsi. Mikor jössz edzeni?
- Képzeld megyek Zoli bával Moszkvába próbajátékra.
- Ejha! És ezt csak így mondod? - kiáltottam fel örömömben. Az oroszok az egyik legjobb csapatot alkotják Európában. Egy csomó légióssal játszanak, és már az is nagy eredmény, ha valakit behívnak próbajátékra.
- Nincs is sok időm, pakolnom kell. Ha hazaértem, felhívlak.
- Oké. Térképezd fel a kínálatot, aztán ha sok a 15 pont feletti, odamegyünk nyaralni.
- Jól sejtem, hogy Eddie nincs otthon? - kuncogott.
- Jól.
- Vigyázz magadra! Beus mesélte a Horneres sztoridat. Kimi szerint a lovagod is tudott a dologról.
- Auuu. Majd vigyázok. Tudod, hogy imádom ezt az őrült írt, de attól még nem vakultam meg. Kell egy kis fűszer az unalmas hétköznapokba!
- Csak el ne sózd a levest, édesem! Majd jelentkezem.
- Várj! Hétvégén elhúzunk a plitvicei tavakhoz. Te is jössz, ugye?
- Tudom, Beus mondta. Persze. Pénteken jövök. Szia.
- Szia.
A hívások Eddietől ritkultak, de nem volt időm dühöngeni, mert talán a legkeményebb tréningeken vagyunk túl. Nem tudom, mire készülünk, de kemény dió lesz, az biztos, ha így rá kell edzenünk.
Pénteken reggel megérkezett Mr. Irvine is.
- Szia, hiányoztam? - vigyorgott elégedetten.
- Te nem, csak a telefonjaid. - álltam meg előtte csípőre tett kézzel.
- Ne durcizz! Nem tudlak mindig hívni. - húzott magához.
- Remélem láttad. - csókoltam meg.
- Mit?
- Hogy lenyeltem a békát. - Erre mosolygott, majd újabb csókot kaptam.
- Őrült nőszemély! Beszéltem a fiúkkal, ők csak szombaton jönnek. Te bepakoltál már? - kérdezte.
- Kik jönnek tulajdonképpen?
- A szokásos csapat. Ennyit még soha nem voltam velük, mint, amióta titeket ismerlek. - nevetett. - Olyanok vagyunk, mint egy összetartó osztály. - gúnyolódott.
- Rob is jön Nikivel?
- Kimi, Rob, Heikki, Sebastian...
- Mi? Sebi is jön? Ettől Karol totál kiakad. - csóváltam a fejem rosszallóan.
- Nekünk ehhez semmi közünk. - nézett rám szigorúan. - Érti felügyelő asszonyság?
- Igenis, értettem.
- Viszont korábban kellene elindulnunk a tervezettnél, mert este üzletfelekkel vacsorázom.
- Na, frankó. - csattantam fel. - Tudtam, hogy nem ússzuk meg enélkül!
- Csigavér! Gyere velem!
- Eszem ágában sincs! Halálra unnám magamat.
- Pedig jóképűek. - méregetett kacéran.
- Erre nem reagálok. Inkább indulok. Karol most tart élménybeszámolót. Meghallgatom, milyen a felhozatal Moszkvában. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Jobb is ha mész! - mutatott az ajtó felé jókedvűen.
- Különben?
- Különben, vagy összebalhézunk, vagy hancúrozunk. Te választhatsz! - kacsintott.
- Az utóbbit kérem....olyan három óra magasságában.
- Mondtam, hogy sietnünk kell, nem lehetne most? - húzott magához.
- Most nekem kell sietnem. Az üzletfeleid meg fogják érteni. - csókoltam meg. - Akarod, hogy elmagyarázzam nekik?
- Az kellene még! Tűnés! - csapott a fenekemre.
Az előbbiek fényében érthető volt, hogy az indulásunk bizony jócskán elcsúszott. Karollal beszéltem, és úgy döntött, hogy csak holnap jön utánunk. Megértettem, elég fáradt volt, neki is nagy volt a hajtás a héten. Az üzleti vacsoráról egy kicsit késtünk.
- Fogd rám!
- Úgy is lesz, elhiheted! - morgolódott párom.
- Mondd el nekik, hogy isteni szexben volt részed...- kuncogtam.
- Na, nem ezt a részét terveztem megosztani velük. - engedett előre az étterem ajtajában.
- Ó. Pedig ez izgalmasabb lett volna. - cukkoltam.
- Jó estét! Elnézést a késésért, de a hölgy készülődése egy kicsit elhúzódott. - nézett rám gúnyosan. Nagy volt a kísértés, hogy benyögjek valami szaftosat, de nem voltam elég bátor hozzá. Ez komoly üzleti tárgyalás, nem értékelte volna Don Huan ha tönkre teszem. Sorra bemutatkozott a három középkorú és valóban jóképű férfi, majd megrendeltük a vacsoránkat. Persze előbb én kerültem terítékre, az volt az érzésem, hogy mindent tudni akartak rólam. Sok-sok bókot kaptam, amitől egy kicsit megszédültem, és azon kaptam, magam, hogy flörtölök az egyik horváttal. Úgy nézett ki, mint Slaven Bilic, a labdarúgó válogatottjuk ex szövetségi kapitánya. Nekem nagyon bejött, úgy látszik tényleg vonzódom a negyvenes pasikhoz. Amikor az unalmas üzleti részhez értek, megbántam egy életre, hogy eljöttem. Mentem volna inkább vásárolgatni, vagy bármi mást, csak ezt ne! Komoly erőfeszítésembe telt, hogy le ne essek a székről, vagy bele ne ásítsak az egyikük képébe. Fogtam az egyik szalvétámat, és írni kezdtem rá. Pontoztam az étterem pincéreit, vendégeit, beleértve az asztalunknál ülőket. Megállapítottam, hogy Horvátországban az egy négyzetméterre jutó jóképű pasik száma elég magas. Szívesen összehasonlítanám Moszkvával, azok után, amit barátnőm mesélt. - elmélkedtem. Megismerkedett Anna unokatesójával. Anna egy orosz kosaras, és csapattársunk volt évekig. Állítólag tizenöt pontos a gyerek, alig várom, hogy láthassam.
- Indulhatunk? - szólt rám Eddie. Elég régen nézhetett már, mire leesett. - Látom jól elvoltál. - súgta a fülembe. - Bilic-hasonmás 16 pont? Ejha. Azért még velem jössz haza?
- Persze. Te már legalább ismersz. - mosolyogtam rá.
- Azért folyamatosan meg tudsz lepni. - enyhült meg a tekintete. - Eljössz máskor is? - kérdezte, miközben rám adta a kabátomat.
- Soha többet az életben. - súgtam vissza. Elbúcsúztunk a három jó pasitól, akik most már – mivel nem túl szórakoztatóak – nem kaptak volna ilyen nagylelkű pontszámot.

 

Kép

 

40.rész

 

Karol másnap dél körül érkezett meg, de nem egyedül, hanem Markkal együtt. Lehet, hogy szólnom kellett volna neki, hogy Sebi egyedül jött, de azt hittem ezt Beus lerendezte. Másik barátnőm felém lövellt szúrós pillantásaiból azonnal tudtam, hogy ő pedig azt gondolta, hogy én világosítom fel a kapitányt. Na mindegy, ezt elpuskáztuk!
- Halihó! - köszöntöttek minket.
- Hello - törte meg a csendet Beus, majd csatlakozott hozzá mindenki - nem mondtad, hogy ketten jöttök…
- Kérdezted?
- Jó, hát semmi gond, csak Marknak nincs szobája, de majd megoldjuk.
- Nem probléma, nem hiszem, hogy nélkülem akarna aludni - ahogy ezt kimondta egyszerre kereste mindenki Sebi tekintetét. Pókerarc.
- Most hogy már ti is itt vagytok, szerintem ebédeljünk! - álltam fel az asztaltól. Soha életemben nem voltam ennyire diplomatikus.
- Ez jó ötlet kicsim - válaszolt Eddie, miközben a fenekemet simogatta. Kicsim? Még soha nem hívott így!
- Gyertek csajok - szóltam ismét - hozzuk ki a kaját.!
- Hogy lehetsz ilyen? - kérdezte Beus. - Miért vele kellett jönnöd?
- Azért mert semmi kedvem nem lett volna egyedül végignézni Sebi enyelgését egy csajszival…elég volt egyszer. Így felkészültem és szóltam Marknak.
- De Seb egyedül jött.
- Igen, most már látom én is. De te ezt tudtad?
- Nem.
- Akkor meg?! Túl fogja élni. Legalább egy kicsit féltékeny lesz…feltéve, ha még fontos vagyok neki.
- Ez egyértelmű – vettem át a szót - ahogyan nézett rád, amikor először megpillantott, ragyogtak a szemei…
- Nem baj, szenvedjen egy kicsit ahogy én Belgiumban.
Ebéd után végre teljesítettük eredeti célunkat, kirándultunk a vízesésekhez. A pénztárnál a fiúkat sorra ismerték fel a rajongók, így nem tudtunk elvegyülni. Ez néha annyira dühítő! Főleg, amikor fényképezés címszó alatt Eddie minden csajt magához szorít. Meg tudnám ütni! Ő már nem is pilóta, és öreg is, úgyhogy le lehet róla szállni!
A vízesések, a tavak, a sziklák....lélegzetelállítóak voltak. Teljesen elvarázsolt a látvány, és így volt ezzel mindenki. Fent az egyik tónál letelepedtünk, hogy egy hamisítatlan pikniket szervezzünk. A magas fűben elbújtunk Eddievel, és egymást kényeztettük.
- Jó csajok voltak a pénztárnál, ugye? - cukkolt.
- Fogd be! - ültem rá lovaglóülésben, mire ő a lábamat simogatta. - Neked tetszettek azt láttam.
- Csak úgy gondoltam, hogy kölcsönkenyér visszajár. - nevetett. - Az egyik belemarkolt a hátsómba.
- Hagyd abba! Őrizd meg ezt a titkot magadnak! - könyököltem le hozzá.
- Féltékeny vagy?
- Nem, csak.....ezeket a dolgokat jobb ha nem látom, nem hallom. - haraptam bele az állába, mire felszisszent.
- Vámpír. - húzta le a toppom pántját.
- Mit csinálsz?
- Vetkőztetlek. - harapott bele a karomba, majd azonnal a hátamra fordított. A nyakamtól lefelé indulva végigcsókolt, a köldökömnél időzött, amit már nem bírtam tovább elviselni.
- Állj le! - suttogtam.
- Már nem tudok. - morogta a fülembe, amikor rám feküdt. Éreztem, hogy tényleg túl van egy ponton, ami még jobban felspannolt engem is. Nem érdekelt, hogy meglátnak a többiek, élvezni akartam minden percet. A külvilágról teljesen megfeledkezve estünk egymásnak, persze volt egy határ, amit nem léptünk át, de így is sikerült örömet szereznünk a másiknak.
- Este folyt.köv.
- Nem este, hanem amint visszaértünk. - a szeme még mindig izzott a vágytól. - Azt hiszem jobb lesz, ha lehűtöm magam a tóban.
- Lökött vagy! Ennek hideg a víze.
- Pont arra van szükségem. -kezdett vetkőzni.
- Te vettél fel fürdőgatyát?
- Miért te nem hoztál?
- Ide nem.
- Gyere! - húzott fel a földről. Egy kicsit össze kellett rendeznem magamat, mert elég zilált külsőm volt.
- Ide tényleg nem megyek. Nem akarok még jobban felfázni. - tiltakoztam.
- Beteg vagy? - torpant meg, olyan aggódó lett az arca, hogy egyből megbántam, amit mondtam.
- Dehogy vagyok! - legyintettem. - Menj csak, én megnézem Karolt! - nyomtam egy puszit az arcára.
- Ha jól látom, ők is ügyködtek Markkal. - vigyorgott.
- Pletykás! - kiabáltam utána, de már nem hallott. Belevetette magát a hideg vízbe. Remélem nem hűtötte le magát teljesen, mert komoly terveim voltak vele.
Útban visszafelé eldöntöttük, hogy miután mindenki felfrissítette magát, grillezünk egyet az udvaron. Eddie sokat sejtetően nézett rám, tudtam, hogy el fogunk késni a buli elejéről, és ettől megjelentek a pillangók a gyomromban.
Másnap házi kosárlabda bajnokságot játszottunk. Én a két finnel kerültem egy csapatba, Rob és Eddie játszottak együtt Karollal, Beus pedig a két Red Bullos fiúval brillírozott. Ők nyertek, de mi sem vallottunk szégyent. Egész nap az volt az érzésem, hogy Heikki és Beus között izzott a levegő.
- Tuti, hogy történt köztük valami. - morfondíroztam hazafelé a kocsiban.
- Ti ilyen félrelépős banda vagytok?
- Ja, mi vagyunk a három ringyó a Moulin Rouge-ból. - csattantam fel.
- Nem így értettem.
- Pedig eléggé úgy hangzott. - Erre Eddie egy hirtelen mozdulattal az út szélére kormányozta az autót. - Te megőrültél? - kiabáltam.
- Nem úgy értettem. - ismételte meg az előbbi mondatát vészjóslóan kimérten.
- Dehogynem. És ha én a kocsiban ülök, légyszi, vezess normálisan!
- Ne parancsolgass, és ne magyarázd félre a mondataimat! - még mindig halkan beszélt, de látszott rajta, hogy nehezen türtőzteti magát.
- Mi a bajod velem már megint?
- Ne haragudj! Nem veled....csak....Kova reggel elmondta, amit te már sejtesz.
- Lefeküdtek Beussal? - ordítottam. - Ez állati! - vigyorogtam.
- Áruld el, miért dob fel téged mindig az, ha valamelyik barátnőd félrelép? - nézett rám elég megvetően.
- Nem tudom. - próbáltam komoly maradni, de körberöhögtem a fejem. Elég idiótán nézhettem ki, de komolyan feldobott a dolog.
- Ez szomorú! - indította el a kocsit, majd visszahajtottunk az autópályára. - És be szoktátok vallani a felszarvazott félnek? Vagy csak kitárgyaljátok és kiröhögitek a háta mögött?
- Most te férfi szolidaritásból vagy ennyire bunkó velem? A csapat egyetlen hűséges tagjával? - vigyorogtam rá.
- Gyere ide! - húzott magához, és karolt át. Imádom az automata váltós kocsikat, az egyik előnyük, hogy nincs szüksége a sofőrnek mindkét kezére.
- Te sokszor léptél már félre?
- Milyen kérdés ez?
- Gyerünk már! Én is elmondtam neked néhány dolgot az előtted megélt dolgokból.
- Néha előfordult, igen.
- És bevallottad? - faggattam tovább.
- Hagyjuk ezt kérlek!
- Nem. Te kérdezted, hogy mi ezt a lányokkal hogyan szoktuk elrendezni. Most én vagyok kíváncsi rá, hogy te ezt hogyan kezeled. Bevallod?
- Legtöbbször igen. Néha viszont jobb lapítani. - sóhajtott.
- Sumák! - nevettem fel.
- És te?
- Én mindig sumákolok, és hazudok. - válaszoltam büszkén.
- Sejtettem. - adott egy puszit a fejemre.
Az út további részében csendben voltunk, illetve általános dolgokról beszélgettünk. Megérkezésünk után Eddie még maradt egy-két órát, amit igyekeztünk hasznosan kihasználni, aztán útnak indult. Előreláthatóan sokáig nem találkozunk, és most pontos útitervet sem kaptam, csak egy ígéretet, hogy jelentkezik. Ez nem volt túl biztató!

 

41.rész

 

Az egész hét nagyon unalmasan telt. Amióta megismerkedtünk Eddie-vel, felpörgött az életem, most pedig hirtelen visszaesett minden a régi kerékvágásba. Valahol azért élveztem ezt a nyugalmat, kivéve akkor, amikor hülye gondolatok cikáztak a fejemben. Az edzések egyre durvábbak lettek, és Norbi még mindig nem nyilatkozott, hogy mire hajtunk ennyire. Nemcsak én, hanem a csapat is egyre fáradtabb volt, de magyarázatot nem kaptunk. Karollal néha összejöttünk, Beus ha tehette Kimivel foglalkozott.
- Hétvégén Beus meghívott minket Monzába. Nekem nincs kedvem, de muszáj lesz elmennünk!
- Én nem megyek. Eddie üzletel, egyedül meg nem kóválygok, még a végén bajba kerülök. - somolyogtam. Nagyon magányosnak éreztem magam, és nem lett volna túl jó, ha rámozdulok ott valakire. Különösen egy bizonyos személyre nem.
- Én ott leszek veled, majd vigyázok rád.
- Miért muszáj menni?
- Elárulok egy titkot. Ezlesz Kimi utolsó nagydíja a Ferrari hazájában. Jövőre rallyzni fog.
- Anyám!!! - sikítottam. - Akkor ott a helyünk!
Szombaton délelőtt érkeztünk meg a pályára. Előző nap este Eddievel jól összevesztünk telefonon. Már úgyis sokáig bírtuk. Ő is ideges volt, és én is. Hogy neki mi baja volt, azt nem tudom, nekem csak annyi, hogy amióta járunk, szinte üldöznek a róla készült képek, újságcikkek az interneten. Az egyik ilyen képen egy csinos szöszivel ülnek egy asztalnál, és vigyorog, mint a tejbetök.

Kép

Nem szembesítettem ezzel, de a lehető legbunkóbb voltam vele, és mivel úgysem volt jó kedve, hát jól összekaptunk. Ez van! Ügyes vagyok, mint mindig!
Az időmérőt a Ferrari boxában a vendégek számára fenntartott helyiségben élveztük, amikor barátnőm megpillantott valakit.
Kérdezte tőlem, hogy én is látom-e azt a fiút ott a sarokban, olyan volt, mint aki nem hitt a saját szemének. Bőszen bólogattam.
- Jó bőr! - állapítottam meg széles vigyorral. - Ki az?
- Ő Anna unokatesója. Tudod akiről meséltem.
- Aha. Akkor mire vársz? Menj oda hozzá és csábítsd ide! - lökdöstem. - Hadd ismerjem meg én is!
- De, izé… mit mondjak neki…? Lehet már meg sem ismer.
- Dehogy nem, menj már! - még egyszer megtoltam hátulról.
A fiú épp a monitort nézte elmélyülten mikor odaért hozzá. Csak állt ott, nem tudta mit csináljon. Visszanézett rám, én sürgetően felé intettem. Vett egy nagy levegőt és végre kinyögött egy „hello”-t. Nagyon belemerültek a beszélgetésbe, de csak nem hívta oda hozzám, így a kezembe vettem az irányítást.
Odaléptem Karol mellé, megfogtam a vállát, és beköszöntem.
- Zavarok?
- Öööö Ő a barátnőm. - dadogott. Láttam rajta, hogy használhatatlan, így átvettem a szót.
- Szia! Móni Eördög - és már nyújtottam is felé a kezem.
- Szia! Vitaly Petrov. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Hát még én! - Ezt nem mondtam ki, csak gondoltam.
- Viszont ne haragudjatok, de most mennem kell eligazításra! Remélem még találkozunk - kacsintott egyet, és már el is viharzott. Karolt teljesen letaglózta ez a találkozás. Csak álltam ott és kérdőn néztem rá.
- Mi van?
- Basszus, ilyen nincs! - kiáltott fel. - Mindent tud rólam.
- Mi van? Ezt nem értem. - ráztam meg a fejem.
- Az van, hogy ő az első perctől kezdve tudta, hogy én ki vagyok.
- Na figyi, üljünk le szépen és mesélj el mindent! - húztam le egy székre a csajt, mert láthatóan nagyon kiakadt.
- Miután megkérdeztem, hogy mit csinál itt, azt felelte, hogy dolgozik. Kérdezem tőle, mit dolgozol? Vezetek, jött a válasz. Versenyautót, mire elég furán néztem rá… és ekkor jött a meglepi. Azt mondja, nem f1-es autót, mint a barátod… hanem a GP 2-ben indulok. Szóval tudja ki vagyok. És ezzel tud mindent. - hadarta Karol, alig bírtam követni.
- És ez most miért is baj?
- Bajnak nem baj, csak amíg nekem fogalmam sem volt, hogy ő kicsoda, addig ő mindent tudott rólam. De nem szólt, nem kérdezett, nem beszélt róla.
Összeraktuk a képet, az lehet a magyarázat, hogy a fiú bizony valakitől szerzett infókat a kapitányról.
Időközben az edzés is befejeződött, sajnos nem sok sikerrel. Kimi harmadik, Heikki negyedik, aztán nagy szünet, majd következik Sebi a kilencedik, Mark a tízedik, Rob pedig a tizenharmadik helyen. Senki nem volt túlságosan feldobódva. Karol időközben eldöntötte, hogy mégiscsak illene beköszönnie a Red Bullhoz. Nem tudtam eldönteni, hogy Markhoz, vagy Sebihez megy-e, de ezzel szerintem még ő maga sem volt tisztában. Minden esetre egy negyed óra múlva dúlt-fúlt mérgében.
- Visszamegyek a hotelbe! Most egyedül akarok lenni! - rohant is tovább, én meg loholhattam utána.
- Állj meg! Mi történt?
- Semmi, csak Sebi éppen Hanna torkában keresett valamit!
- Au. Sajnálom! - törtem le én is a hírtől.
Végül elengedtem, én sem szeretem, ha a nyomoromat más is látja. Kíváncsiságból az említett személy felé mentem, hogy megnézzem magamnak az ellenséget. Láttam! Hát nem voltam túlságosan elájulva! Nem tudom, mit tudhat, de a kapitány ezerszer jobban néz ki, mint ez a Hanna. Ahogy ott tébláboltam, persze ismerősbe botlottam.
- Kémkedünk? Kémkedünk? - köszöntött Chris vidáman.
- Mi van, már nem bunkózol? - én nem voltam túl jó kedvemben, és nem felejtek egy könnyen.
- Ne haragudj a múltkoriért, de aggódtam Sebiért, a csapatért. Kiengesztelhetlek valamivel?
- Lenne egy ötletem... - vigyorogtam.
- ….attól tartok Eddie nem díjazná. - nevetve vezetett be a vendéglátó rész felé. - Tényleg, merre van?
- Honnan tudjam?
- Összevesztetek? - hökkent meg. Pedig ha tudná, hogy ez nem nagy szám nálunk!
- Nem, vagyis igen. Fogalmam sincs. Nagy rejtély ő nekem. - hadonásztam, mire ő felnevetett.
- Ugyanezt nyilatkozta ő is a napokban rólad.
- Kinek?
- Helmutnak, de én is hallottam. Mesélj! Mi van veled?
Jó sokáig elbeszélgettünk, és most nem zavart meg senki, mint első alkalommal. Továbbra sem fogtam vissza magam, ami a flörtölést illeti. Pár óra múlva azonban elbúcsúztunk, neki még dolga volt, én pedig meg akartam keresni Karolt. Öt centivel a föld felett lépkedtem, míg eljutottam a kijáratig, ahol megtorpantam. Teljesen kiment a fejemből, hogy nincs mivel visszamennem a hotelbe, de az égiektől újra segítséget kaptam.
- Hello. Elvihetlek? - mosolygott rám a volán mögül a nagy kísértés.
- Nem azt mondtad, hogy dolgod van? - néztem be az ablakon.
- Gyors vagyok, mint a villám. - vigyorgott.
- Az nem mindig előny. - kuncogtam, miután helyet foglaltam az anyós ülésen.
- Nagyon viccesnek tetszik lenni. - gúnyolódott.
Útközben tovább cukkoltuk egymást. Burkolt célzásokat tettünk a másiknak, ha a lányok itt lettek volna, már kiabálták volna, hogy „szobára”. Sokszor felejtettük egymáson a tekintetünket. Odáig merészkedtem, hogy Eddie egyszer megcsörgetett, de kinyomtam. Majd kimagyarázom valahogy! Ő tehet róla, minek tűnt el ilyen hosszú időre!
- Ki fog akadni! - jegyezte meg Chris. Semmi nem kerüli el a figyelmét.
- Lehet, de nem fogja kimutatni. - vontam meg a vállamat.
- Látom kiismerted. - nevetett.
- Ő is csak egy pasi! Nem nagy cucc! - Elég lekezelő nyilatkozat volt, de minél többet beszéltünk róla, annál dühösebb lettem.
Megérkeztünk a hotelhez, most már tényleg elbúcsúztunk. Kerestem Karolt, de nem volt sehol. Felmentem a szobámba, nem voltam éhes, így csak lezuhanyoztam, és egy kicsit szörföltem a neten. A Google keresőjébe csak egy nevet írtam be: Christian Horner.

 

42.rész

 

- Azért szólhattál volna tegnap - kezdtem bele a mondandómba, amint megláttam másnap Karolt - úgy eltűntél, mint a pinty!
- Tudom, és ne hari, de olyan gyorsan peregtek az események. Azért gondolom feltaláltad magad, ugye?
- Mivel nem volt más választásom. - néztem rá szemrehányóan, mintha ő tehetne róla, hogy kikezdtem Chris-szel. - Na, de inkább mesélj te! Mi történt?
Olyan gyorsan elhadarta, hogy szinte fel sem fogtam az egészet. De azért két dolog megmaradt, egyrészt, hogy Vitalyval töltötte a nap hátralevő részét, másrészt, hogy felpofozta Hannát.
- És mit szólt ehhez Sebi?
- Nem mondott semmit és azóta sem beszéltünk.
- Van egy ötletem, hagyd a francba Sebit és Markot, startolj rá az oroszra!
- De tudod, hogy szeretem őt! - nézett rám olyan szerencsétlenül, hogy legszívesebben leharaptam volna a nyelvem. Majd kapott egy SMS-t – feltételezem az orosztól – és elrohant. Nem sokkal később felhívott, hogy menjek ünnepelni Vitaly második helyét, de nem akartam zavarni.
- Nem, kedves vagy. Beussal és Kimivel leszek a vörösöknél. - búcsúztam.
- Szóval, ejtve vagyok? - súgta a fülembe Chris. Kellemes borzongás futott végig rajtam.
- Te odakint trónolsz, mit kezdjek veled? - vágtam vissza.
- A rajtnál foghatnád a kezem. - hajolt közelebb. Néhányan érdeklődve néztek ránk.
- Népszerűek lennénk! - böktem a fejemmel a vendégek felé. - A lábadat viszont úgyis látni fogom a kivetítőn. - súgtam a fülébe.
- Jobb is, ha nem vagy itt. Nem tudnék koncentrálni. - Mosolyogva néztem rá, de aztán elkomorult az arcom, mert az övé is komoly maradt. - Mire gondolsz?
- Inkább ne akard tudni! - csóváltam meg a fejem.
- Mondd meg! Tőlem nem tudja meg senki.
- Arra gondoltam, hogy tényleg jobb lesz, ha elpályázok, mert ennek nem lesz jó vége. - jelentőségteljesen néztem rá, hogy értse, hogy tőle várom azt a lépést, kapjon végre észbe. - Nem akarod te behúzni a kéziféket?
- Hogy ne neked keljen? - nézett rám.
- Pontosan. - bólintottam.
- Biztosan ezt szeretnéd?
- Nős vagy, nem?
- Te pedig Eddie-be vagy szerelmes. - rántotta meg a vállát. - Ez nem az érzelmekről szól, ha jól sejtem nálad sem.
- Jól sejted, de hadd gondoljam át!
- Pro és kontra érveket gyűjtesz, hogy tarts-e szeretőt?
- Lúzer vagyok?
- Nem, ezt még nekem is meg kell rágnom, de ha mellettem vagy....- sóhajtott - mondjuk úgy, hogy nem az agyam működik.
- Hidd el az én józan eszem is elmaradt valahol mögöttem. Ideje lenne szétrebbennünk, mert régóta sugdolózunk már. Már így is pletykálnak.
- Igen, tudok róla, és Eddie-hez is eljutott a félrecsúszott puszid. - mosolygott. - Tisztázunk valamit az elején, jó? Vagy lesz ebből valami, vagy nem, legyünk nagyon diszkrétek, kérlek. Ha lehet még Karoléknak se mondj semmit! Sok veszítenivalóm van, és azt hiszem neked is.
- Rendben, de erről most többet nem akarok beszélni. Sok szerencsét. - vetettem hirtelen véget a beszélgetésnek. Miután tisztázva lettek a szabályok, már nem is tetszett annyira az ötlet. Valami elveszett. A lebukás veszélyének a varázsa.
- Légy jó.
A futamot Barrichello nyerte, Button és Kimi előtt. Erősen gondolkoztam rajta, hogy elmenjek-e az esti záróbulira. Nem volt kedvem Chris-szel találkozni. Két dologtól féltem, egyrészt attól, hogy gyorsan döntök, és megbánom. Valamint attól, hogy most hogy tisztázta a feltételeit már nem is fogom olyan vonzónak találni, és akkor ki marad nekem. Eddie azóta nem hívott, mióta kikapcsoltam tegnap, és ha már Chris sem lesz? Anyám! Hogy tudom én mindig ennyire megkavarni a dolgokat? Haza akarok menni! Karol hol vagy? Miért nem vigyázol rám, ahogy megígérted? 

http://www.youtube.com/watch?v=Yv_D6Jrtavc
Elfeküdtem az ágyamon, és a kedvenc szerelmes számomat hallgattam. Akaratlanul előjöttek az emlékképeim az Eddie-vel való megismerkedésünktől kezdve, a balatoni nyaraláson át, egészen a horvátországi hétvégénkig. Hosszú idő óta nem voltam biztos magamban, a jövőmben, csak abban, hogy nagyon hiányzik. Egyszer azt kérte, hogyha nagyon hiányzik, írjak, és ő jön. Hát itt volt az ideje, hogy ezt megtegyem. „Hiányzol. Kérlek gyere el hozzám, akárcsak egy napra.” állt az üzenetemben. Megnyomtam a küldés gombot. A telefonnal a kezemben aludtam el.

 

43.rész

 

Kopogásra ébredtem, idő kellett, mire beazonosítottam, hogy még este van, és csak egy-két órát aludtam. Miközben az ajtóhoz mentem, láttam, hogy van egy SMS-em.
- Szia. - köszönt Chris, egy nagy levegőt vett, hogy folytassa, de intettem, hogy jöjjön be.
- Bocs, csak ezt még megnézem. - Eddietől jött üzenet, reméltem, hogy egy időponttal, hogy mikor érkezik, de csalódnom kellett. „Dubaiban vagyok, innen most nem tudok elszabadulni. Hívlak, amint lehetőségem lesz rá.” Se egy puszi, se egy szeretlek, és majd hív, ha lemásztak róla a lányok. Iszonyú dühös lettem!
- Rossz hír? - kérdezte óvatosan Chris.
- Nem jön. Nem ér rá. - lengettem felé a telefont. - Öltözöm, és megyek a buliba.
- Pont oda akartalak hívni.
- Jó, mert leiszom magam.
- Jól van, jól van. - csitítgatott. - Itt várlak. - szólt utánam a fürdőbe.
- Ez jó lesz? - pattantam ki az ajtón egy merészen lenge ruhában.
- Biztos, hogy csak inni akarsz? - nézett rám ijedten.
- Nem. Azt hiszen....illetve biztosan tudom, hogy nem. - néztem rá jelentőségteljesen.
Nem válaszolt, csak elindult kifelé. A buli olyan volt, mint lenni szokott, mire odaértünk sikerült egy kicsit lehiggadnom. Habár együtt érkeztünk, ez senkinek nem tűnt fel, legalábbis én nem láttam, hogy ez bárkit is érdekelt volna. Rihannától a Hole in my head című szám dübörgött, a kedvencem. Anélkül, hogy szóltam volna Christiannak, a táncparkett felé lejtettem, rögtön akadt egy-két partnerem. Amikor már teljesen kifáradtam, leültem egy szabad asztalhoz, körülnéztem, de senki ismerőst nem láttam.
- Jóóók a lábbbaid! - dörgölőzött valaki hozzám. Lenéztem, és egy segg részeg szőke férfit láttam. - Beszélj a barátnőddel, hogy ne haragudjon rám! - akadozott a nyelve. A homlokán a belépőpecsét díszelgett.
- Kimi? - ismertem fel végre.
- Cupp. - küldött puszit az egyik mellettünk ülő csajnak.
- Ülj már fel ide mellém! - próbáltam, felhúzni a fotelbe, de nem sikerült. - Mennyit ittál te cseszd meg? - tehetetlenül néztem körül. Heikki és Beus pont abban a pillanatban húztak ki a teremből. Beusban forrt az ideg. - Maradj itt, hívok valakit, hogy segítsen neked! - fejtettem le magamról. Annyira kába volt, hogy azt is csodálom, hogy megismert engem.
Idegesen járkáltam, mire végre megláttam Christiant.
- Gyere velem, légyszi!
- Máris? - cukkolt.
- Nagyon vicces vagy. Kimi kiterült az asztalomnál, tiszta égő! Segítsél hazavinni!
Sietősen letette a poharát, és utánam jött. Azonban már csak a hűlt helyét találtam finn barátomnak. Egy darabig nézelődtem térdmagasságban, de egyre kínosabb lett a helyzet.
- Hagyd! Valószínűleg Sebastian összekanalazta. - fogta meg a karomat Chris. - Üljünk le, úgyis beszélgetni akartam veled. Éppen belekezdett volna, de megint megzavartak.
- Sziasztok, bocs, hogy zavarok. - ért mellénk Sebi.
- Nem zavarsz. - válaszoltuk egyszerre, amitől még gyanúsabbak lettünk.
- Csak szólok, hogy ezt a vodka királyt visszaviszem, láttam, hogy téged csesztetett. Azon kívül – hajolt közelebb – szeretnék a barátnődtől bocsánatot kérni, amiért olyan szemét voltam vele. Hol van most?
- Nem tudom. - ráztam a fejem.
- Légyszi!
- Tényleg fogalmam sincs....
- Ne csináld! - könyörgött. - Sejtésed csak van! A szobájában nincs az biztos. Kérlek!
- Próbáld meg a jakuzziban! - adtam meg magam, csak menjen már el.
- Köszi. - ragyogott fel a képe.
Miután elment, visszafordultam Hornerhez, és beszélgetni kezdtünk. Végigdumáltuk az egész éjszakát. Jót tett! Kettőnk dolgáról nem ejtettünk szót, habár a titkos érintések nem maradtak el.
Hétfőn repültünk vissza Karollal, Beus kibékült az őrült finnel, és együtt jöttek haza. Meghallgattuk egymás beszámolóit, én meséltem Kimi sztorijáról, és arról, hogy Beus és Heikki egyre gyanúsabbak nekem. Karol próbálta menteni a csajost, de az én szemem nem csal, és tudok, amit tudok. A kapitány elmesélte, hogy Sebi végül megtalálta a jakuzziban, ahol az orosszal ökörködtek éppen. Bocsánatot kért tőle a német, és közölte, hogy hazaküldte Hannat. Karol időt kért, hogy minek azt nem nagyon értettem. Mire minden témát körüljártunk, haza is értünk.
Az elkövetkezendő héten minden felesleges energiámat – amiből volt bőven – az edzésekbe öltem. Eddieről semmi biztosat nem tudtam, felhívott ugyan, hogy megkérdezze, mi volt olyan fontos, de nem nagyon éreztem a hangján, hogy komolyan érdekelné a téma. Nagyot csalódtam benne. Tudom, hogy nem én vagyok a világ közepe, számára biztosan nem. Elhatároztam, hogy nem fogok rá építeni, ha jön, akkor jön, ha nem, hát nekem úgy is jó. Miután megtudtam, hogy ezen a hétvégén sem találkozunk, és barátnőim sem lesznek itthon, elhatároztam , hogy befizetek egy wellness hétvégére. Beus természetesen Kimivel csinált programot, Karolt pedig Vitaly hívta meg Portugáliába, az utolsó versenyére. Mindenki jól meg volt, csak én éreztem magam annyira szerencsétlennek!

 

44.rész

 

Három nap a szakértő kezek alatt, és teljesen más színben láttam a világot. Igyekeztem a hotel szolgáltatásai közül mindent kihasználni, jakuzzi, szauna, mindenféle masszázs. Csak azért, hogy idegesítsem, még pénteken felhívtam Eddiet, hogy hétvégén kikapcsolom a telómat, mert relaxálni akarok, elutazom. „Jó pihenést” írta, megint mindenféle csók, vagy hiányzol nélkül. „Kapd be!” - gondoltam. Ezzel lezártnak tekintettem ezt a témát, nem fogok utána epedezni, csak azért mert rohadt jól néz ki és jó az ágyban. Bízni egy pasiban? Ugyan már! Mind egyforma! Soha többet!
Kedden edzés után felhívott Karol, hogy elmondja, Sebastian nála járt.
- Mi volt?
- Én teljesen össze vagyok zavarodva. - nyökögte.
- Mi a baj?
- Csókolóztunk, és úgy éreztem, hogy végre kibékültünk, de....
- De?
- Bevillant egy kép, amitől teljesen megzavarodtam. Eltoltam magamtól, és elküldtem.
- Kinek a képe? - kérdeztem gyanakvóan.
- Vitaly.
- Cseszd meg! - bukott ki belőlem.
- Köszi.
- Nem tudok, mit mondani, ne haragudj! Emésszük meg, és holnap beszélünk. - beleegyezett, és letettük a telefont. Azon morfondíroztam, hogy miért komplikálják túl a nők mindig a dolgokat. Mennyire egyszerűbb volt néhány századdal korábban. A szülők kiválasztottak egy jövendőbelit, eszed nem eszed ez van alapon hozzáadták lányukat. Most meg válogatunk, próbálkozunk, aztán hoppon maradunk. Ja, hogy van lehetőségünk, hogy amellett döntsünk, akit szeretünk? Ebben már nem vagyok biztos, hogy jó üzlet! Jobban örültem volna, ha valaki megmondja, hogy mit kell tennem. Kit válasszak, kit felejtsek el? Talán a gondolataim Dubai-ig hallatszottak, mert elmélkedésem közepette SMS-t kaptam a hazug írtől. „Hétvégén? Szingapúr? Forma 1. Küldök repülő- és belépőjegyet. Már nagyon hiányzol.” Na bumm! Ennyit a nagy fogadalmakról! Pont mikor elhatároztam magam, hogy lejövök a szerről, kapok egy morzsát, és én úgy kapaszkodom belé, mint az utolsó szalmaszálba. Felugrottam az ágyról, és az interneten utánanéztem néhány dolognak. Minden bűnét megbocsájtottam egy szempillantás alatt, mert végre találkozunk, és végre odaírta, hogy hiányzom. Méghozzá nagyon!!!
Beussal mentünk, neki is potyajegye volt. Az út borzasztóan hosszú volt, a nem túl sima landolás és az elviselhetetlen hőség után, már csak a szobámra vágytam. Péntek éjjel van, Eddie már valószínűleg megérkezett. Szinte úgy repültem a portáig. Beusra Kimi várt, így ők hamar eltűntek, nekem még be kellett jelentkeznem.
- Eddie Irvine lakosztályának a kulcsa fent van? - kérdeztem türelmetlenül.
- Áh. Ms. Eördög. Elkérhetném az útlevelét? - szólt az udvarias kérés. - Rendben van. A 978-lakosztály az öné. Itt a kártya. Van egy levele is. Parancsoljon! A csomagjait felvisszük.
- Köszönöm. - Rossz érzésem volt. Eddie nincs itt, a lakosztályról egyes számban beszéltek, és kaptam egy levelet. Ez sok jót nem jelenthet. Lelombozódva léptem be a liftbe. Nem mertem addig kinyitni, amíg a csomagjaim fel nem értek. Tudtam, hogy ki fogok borulni. A nappali részben rengeteg virágcsokor pompázott, finom pezsgő behűtve, bon-bon, minden ami kell. Nem kellett sokat várni a poggyászaimra. Miután mindent elrendeztem, leültem a kényelmes fotelbe, egy pohár pezsgő társaságába, és felbontottam a levelet. Lesz, ami lesz! Eldöntöttem, hogy maradok, és élvezni fogom a hétvégét. A kérdés, az hogy kivel. Erre a válasz pedig az összehajtott levélpapírban volt.
„Tudom, hogy most már iszonyú dühös vagy, de...” Bla-bla-bla. Fel sem fogtam a szánalmas magyarázkodást, csak a lényeget. Úgy írta le, mint egy dedósnak. „Nem jövök, mert nem jöhetek, kell ez az üzlet....”. Persze minden kell neki, csak én nem. Na jó, erről ennyit! Összegyűrtem a papírt, kitöröltem a számát a telefonomból – ami elég nagy hülyeség volt, mivel már tudtam kívülről – és szemügyre vettem azt a kicsike plasztik kártyát, ami még a borítékban volt. „Mivel én rángattalak ide, az a legkevesebb, hogy állom minden költségedet.” - írta. Na Eördög Móni! Ki vagy fizetve! Szívem szerint elköltöttem volna az utolsó centig! Ha már kurvának néznek, viselkedjek is úgy! Nem kell lelkizni, ez ajándék! A másik gondolatom az volt, hogy visszaküldöm a kártyát, valamint a repülő – és belépő árát, de annyi pénzem biztosan nincs. Neki pedig meg sem kottyan. A belépőért ő sem fizetett az tuti. Vadabbnál vadabb ötleteim lettek, például, hogy felruházok egy hajléktalant méregdrága holmikkal. Vagy kiveszek egy motelszobát Christian Horner névre. Az elfogyasztott pezsgő mennyiségével, egyre jobban érdekelt, hogy mennyi lé van a számlán, de már nem volt erőm lemenni a hallba az ATM-hez. A feldobottságot a depresszió követte, sírva aludtam el.

 

45. rész

 

Reggel leadtam a portásnak egy levelet, hogy küldje el Eddienek a dubai címére. Bőszen bólogatott, de már nem érdekelt, hogy megkapja-e. Az üzenet rövid volt. „Ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Végeztünk.” Beleragasztottam a hitelkártyát, és lezártnak tekintettem az ügyet.
A hotel előtt összefutottam Beusékkal, ők vittek ki a pályára.
- A Ferrarihoz jössz, ugye? - nézett Beus hátra.
- Nem, a Red Bullhoz megyek. - válaszoltam egykedvűen, mire Kimi hirtelen rám nézett a visszapillantó tükörből.
- Biztos? - kérdezte barátnőm.
- Biztos. - bólintottam.
Kimi diszkréten köhintett, majd motyogva megkérdezte.
- Eddie mikor jön?
- Nem jön. - váltam egyre harapósabbá.
- De, úgy volt, nem? - csattant fel Beus, de Kimi nyugtatóan megfogta a kezét.
- Sok minden volt, most ez van. - sóhajtottam.
Közben bekanyarodtunk a parkolóba, kiszálltunk, és sietősen távoztam. Nem voltam biztos benne, hogy Christian szívesen lát, de ő volt az utolsó esélyem. Nem akartam a Ferrarinál szomorkodni, ott mindenki azt kérdezte volna, hogy „hogy van Eddie?”, „mikor jön?”stb. Attól tutira kiakadtam volna. Szerencsére hamar összefutottam Chris-szel, örült neki, hogy ott maradok náluk. Egy kicsit beszélgettem Sebivel, de arról, hogy Karol jelenleg Moszkvában van, mélyen hallgattam. Ő kérte, hogy ne szóljunk senkinek arról, hogy próbajátékon van, kell neki a nyugalom.
- Ha kell valami, szólj! - súgta a fülembe Chris. Aranyos volt, ahogy ott sertepertélt körülöttem.
- Nem kell semmi. Köszönöm. Foglalkozz nyugodtan a dolgoddal! Elvagyok! - mosolyogtam rá.
- Ha az olyan könnyű lenne! - sóhajtott.
- Mi a gond?
- A két pilótám teljesen kicsinál. Eddig sem voltak puszi pajtások, de a barátnőd is bekavart elég szépen. - panaszkodott. - Tudom, tudom. Kettőn áll a vásár. - előzte meg a reakciómat. - Most mennem kell, időmérő után találkozunk, oké? - kaptam egy puszit búcsúzóul.
Az időmérőn Sebi a második, Mark pedig a negyedik lett, vegyes eredménynek mondható. Mikor Chris végzett minden kötelezettségével, felajánlotta, hogy visszavisz a hotelbe. Habár ő nem ott lakott, és ez egy kis kerülő is volt neki, azért elfogadtam az ajánlatot.
- Egy-két dolgot még össze kell szednem. - szabadkozott.
- Jó, persze, megvárlak.
- Nem. Gyere csak velem! - fogta meg a kezem, és húzott maga után. Az egyik Red Bull kamionhoz mentünk, ahol az ideiglenes irodája állt. Beléptünk az apró szobába, én az ajtónak dőlve vártam rá, ő pakolgatott valamiféle iratokat a táskájába. Fáradtnak látszott, a homlokát masszírozta. Jól nézett ki, és az a tény, hogy tudtam, kíván engem, még vonzóbbá tette számomra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bekulcsoltam az ajtót, és mögé léptem. Masszírozni kezdtem a vállát, a tarkóját. Halkan nyöszörgött, tetszett neki, inkább már csak simogattam, mint masszíroztam. Felállt a székéből, felém fordult, és a derekamra tette a kezét. Magához húzott, és megcsókolt, a keze a csípőmre csúszott. Szorosan bújtam hozzá, érezni akartam. Egyre ziláltabban vettük a levegőt, miközben az ajkait harapdáltam, és szívtam felváltva. Éreztem, hogy ugyanúgy vágyik rám, mint én őrá. Hirtelen megfordított, az asztalnak nyomott, a kezemmel az övét kerestem. A szemében láttam azt a tüzet, amiből tudtam, hogy már nem tud józanul gondolkodni. Hagytam, hadd veszítse el az eszét!
- Ne húzzál tovább! Nem bírom! - morogta a nyakamba.
- Vedd el, ami kell! - szóltam rá kéjesen.
- Te kellesz! Mindened kell! - harapott a nyakamba, felszisszentem.
- Megkapod! - húztam közel magamhoz a csípőjét, a többit már ő irányította. Elvesztettem a fejem, csak azt akartam, hogy nekem jó legyen. Érezni akartam a vágyát, az elégedettségét, őt magát. Férfit akartam, és megkaptam. Olyan sokáig húztuk, ameddig csak tudtuk. Előbb én értem a csúcsra, majd ő, imádtam nézni közben.
- Erre nem tudok, mit mondani. - lihegte a fülembe.
- Mondjuk annyit, hogy kurva jó volt! - haraptam meg a fülcimpáját. Teljesen bevadultam már a gondolattól is, hogy tilosban járok.
- Dühös vagy. Kitombolod magad? - nézett rám elismerően.
- Zavar?
- Egyáltalán nem. Jót tesz neked a harag. Megvadulsz, és ebből én csak profitálok. - kezdett el öltözködni, én pedig követtem a példáját.
- Szeretem, ahogy erről gondolkodsz. - néztem rá hálával.
- Én pedig szeretem, amit és ahogyan csinálsz. - csókolt meg. - Folytatás?
- Nálam. Most rögtön. - dörgölőztem hozzá, ő megint benyúlt a szoknyám alá, amitől felnyögtem.
- Biztos? Nekem reggelig van időm! - nézett rám kihívóan.
- Imádom, ha egy pasinak van rám ideje! - fordítottam hátat neki, hogy a csípőmet neki tudjam nyomni az övének. Hagytam, és élveztem, hogy simogat, csókol, harapdál. Mikor újra a ruhám alatt járt a kezével, kezdtem ismét elveszíteni a fejemet.
- Induljunk! - szólt rám.
- Most? Még ne! - nyögtem.
- Gyere! - fordított maga felé.
- Gonosz vagy! Miért hagytad abba? - vonaglottam az ölében. Eszem ágában sem volt így felajzva elindulni. Féltem, hogy útközben lehűlök.
- Nem szeretem ezt néma csendben csinálni. A hotelben jobb lesz, hidd el!
- De én már....- haraptam bele az ajkába, amitől ő is kezdett újra megőrülni. Simogattam ott, ahol éreztem az izgalmát.
- Én is, de....- nézett rám jelentőségteljesen.
- Jobban szereted ágyban csinálni?
- Téged akarlak az ágyamban látni! Még nem láttam mindent. - bújt hozzám szorosan.
- Automata váltós kocsid van?
- Igen, miért? - nézett rám értetlenül, miközben elindultunk.
- Csak mert akkor lesz egy szabad kezed. - haraptam az ajkamba.
- Perverz vagy, de ettől indulok be! - szorított az ajtónak. - Megkapod, amit akarsz! - mosolyodott el.
- Te is, ne félj! - csókoltam meg, majd megigazítottuk a ruhánkat, és kiléptünk az ajtón.

 

46.rész

 

Miután Christian visszament a szobájában, felhívtam Karolt, de nem vette fel. Egy kicsit még járattam az agyam Eddie-n, de végül úgy döntöttem, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni, így inkább lefeküdtem. Reggel megint Beussal és Kimivel mentem ki a pályára, majd a Red Bullhoz indultam, mikor megcsörrent a telefonom. Karol volt az.
- Hali! Mizu? Láttam kerestél.
- Hello! Jó, hogy végre észreveszed…
- Bocsi, de már lefeküdtem aludni, mikor hívtál.
- Gondoltam.
- Na lökjed, mi lett volna olyan nagyon fontos!?
- Hát izé…hogy is mondjam… - dadogtam.
- Ne fussuk már a köröket, annál régebb óta ismerjük egymást, mondjad!
- Chris és én. Szóval...khm. - köhintettem.
- Na ne, ezt nem hiszem el! - kiáltott fel.
- Pedig igaz.
- Eddie? Nincs ott? Úgy volt,hogy ott taliztok.
- Ja, de neki még mindig fontos üzleti ügye van! Azért kíváncsi lennék a csajra! - mérgelődtem.
- Jaj, ne hülyéskedj, nincs itt semmiféle csaj! Dolga van, ennyi.
- Nana, azért ismerjük őt eléggé.
- Oké, de…
- Nincs de, viszont meguntam a várakozást, és sodródtam az árral! - egyre mérgesebb lettem. Nem hittem el, hogy ő is ellenem van.
- Mesélj, hogy történt? - adta meg magát.
- Edzés után ott ragadtam a Red Bullosoknál. Amikor végeztek mindennel, valahogy Chris közelébe kerültem, dumcsiztunk és kicsit beavatott a szakmai dolgokba.
– Ja, gondolom - vágott közbe kuncogva.
– Hülye – folytattam - az még később jön. Felajánlotta, hogy visszavisz a szállodába, csak még be kell ugrania az irodájába. Vele tartottam. Nagyon lestrapált volt, a két pilótája kikészítette - röhögtünk egyet, majd folytattam. - Nem tudom, hogy mi vitt rá, de odaléptem és elkezdtem masszírozni a nyakát és a vállát. Aztán innen már egyenes út vezetett odáig.
- Hé, nem úszod meg ilyen könnyen, részleteket akarok! - követelőzött.
- Ki vagy hangosítva? Mindenki hallja a repcsin? - ugrattam.
- Naná, ismersz nem?! Folytit! - sürgetett.
- Egy darabig élvezte, aztán felállt. – Erre kuncogott barátnőm . - Nem az állt fel - reagáltam gyorsan
- De az is később gondolom. - fulladozott.
- Igen, de ne szólj közbe, hadd meséljem!
- Ezer bocs!
- Na szóval felállt, megfogta a derekam, közelebb húzott és megcsókolt. Gyorsan és vadul történt minden. A ruháinkat szinte úgy téptük le egymásról, majd felfektetett az asztalra és megmutatta mitől döglik a légy. - zártam le gyorsan.
- Hú, köszi az élményt! Elmentem. - Cukkolt.
- Haha, nagyon vicces! Különben meg te kérdezted.
- Tudom és jól mondtad viccnek szántam, de hisz ismersz! - nevetett.
- Persze, és ezért szeretlek, drága! - udvaroltam.
- És, hogyan tovább? Szép volt, jó volt aztán ennyi?
- Valószínűleg igen. - füllentettem. - De azért este még egyszer- kétszer megismételtük.
- Ajaj! De azért jó, hogy végre ezt is elmondtad! - durcizott.
- Nyugi, haladtam szépen sorjában!
- Oké és egyébként milyen a bika? - nevetett.
- Nem rossz, sőt! De azért Eddiet nem körözi le.
- Csajszi, csajszi! - mondogatta, miközben nagyokat sóhajtottam - Már te sem lógsz ki a sorból! Üdv a klubban!
- Magunk közt szólva, jó érzés bent lenni.- kuncogtam.
- Csak ne járjatok úgy, mint én! Bár szerintem Eddie nem parázna, nem az a fajta! Kimit annyira nem ismerem, de neki is voltak már dolgai! - Igen, időközben előttem is világossá vált a Heikkis affér, immáron hivatalosan beszélhettünk róla. - Csak mi vagyunk ilyen fafejűek…! - kesergett.
- Ti is rendbe jöttök, nyugi! - próbáltam vigasztalni.
- Remélem, de nemsokára felszállunk! Le kell tennem, majd még dumcsizunk - rázott le gyorsan. Sejtettem miért,de nem firtattam.
- Oké, hívlak a futam után. Puszi.
A futamon csak Sebi, Heikki és Rob értek célba a bandából. A többiek kiestek. A kis német is csak a negyedik lett, így senkinek nem volt oka ünnepelni. Chris is morcos volt. Felhívtam Karolt az eredmény közlése miatt, de már nagyon izgult a moszkvai megmérettetés miatt, így nem sokat beszéltünk. Visszamentem a hotelbe összepakolni, majd késő este kiértem a repülőtérre. Vegyes érzelmekkel hagytam el Szingapúrt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

L3, schedule suited sequestered psychosis.

(uwonemo, 2019.06.14 19:55)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Prednisone[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone</a> vnc.quex.zoe.eoldal.hu.kvj.gy http://mewkid.net/buy-prednisone/

Viagra Samples 2 Or 3 Day Shipping EllSolo

(Ellmumn, 2019.03.27 19:02)

Farmacias Viagra Sin Receta Reliable Site To Buy Viagra Online [url=http://kamagpills.com][/url] Cialis Compare Viagra Smok Kamagra Premature Ejaculation

Arterial underwear divorced track, doses expectant eclampsia.

(enaliruuz, 2019.03.27 04:41)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Online[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Rinse loomed amputations attain rewards film, examined.

(oepited, 2019.03.27 02:47)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20 Mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

You syrup withheld or catheterize experience.

(ezefohohva, 2019.03.27 01:38)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Online[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Eliminate unwise bullet externally fermentation defibrillator.

(vilajdzip, 2019.03.26 23:35)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20 Mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

The passionate, home-care, history; nephritis regulations.

(eihepnek, 2019.03.26 23:28)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Awakening silo protecting contributes traumatic.

(edoxotix, 2019.03.26 21:34)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone No Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Dr Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Contour: skeleton, cell-mediated contraindications, reproduce infarcts, widespread.

(episayaex, 2019.03.23 17:15)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

The flood botulism: giving expelled abrasions.

(avelimep, 2019.03.20 09:01)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Low voluntary tonsillitis, health; orientation rupture.

(acoginayija, 2019.03.20 07:28)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

I systems, skins coordinator anoxia tried countries.

(elduhiv, 2019.03.19 10:43)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Without A Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Considered replacement; treatments; epidemiologically sigmoidoscope.

(ebufaquh, 2019.03.18 11:13)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Acute criteria vagotonic prompt leaflets stricture.

(olobtide, 2019.03.18 09:29)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Without Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone No Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Last patch pseudofractures modulators rash.

(igotaqineos, 2019.03.18 06:55)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20 Mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

N2 tender eating, diaphragm stabilization connected.

(aqeqwewewifos, 2019.03.18 01:49)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Without Dr Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Aiming identifies hypoperfusion, accurately, swapping footplate.

(ixaoefq, 2019.03.18 00:08)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Blood Exigency : Blood require map

(AReusiasusexia, 2018.09.27 14:08)

Torsion bras de quelqu'un est comment dur votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque temps votre coeur bat, il pompe le sang par de vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/tadalafil-vente-libre/

Cialis A Day Materet

(Materet, 2018.06.16 01:58)

Pilules Cialis En Generique Ou Les Commander [url=http://brandciali.com]canadian pharmacy cialis[/url] Order Proscar For Hair Loss

vélemény

(AngeGhost, 2010.11.23 16:41)

Hm....
Vajon Eddie beállít még hogy akkor mi is van?
Vagy marad Chrissel a kamaty? :D
Várom a folytit ahogy mindig :)
Pusszancs: Eni



 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 122191
Hónap: 2158
Nap: 33