Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nina 1- 12

2012.04.23

 1.rész

 

Nina dühösen vágtatott a Red Bull boxa felé. Elegáns Chanell kosztümje blézerét szerette volna már letépni magáról. Barcelonában az évszakhoz képest már most nagyon meleg volt, de az ideg is dolgozott benne. „Mit képzelnek ezek! Felmondok, és hazamegyek. Nekem erre nincs szükségem!” - dohogott magában.

- Áááá. Itt az év embere! - üdvözölte nagy hanggal főnöke. Évek óta dolgoztak együtt, Mateschitz rögtön megkedvelte a nő szerénységét, humorát, és a fegyelmezettségét. Hamar belátta, hogy egy asszisztensnél többet kapott vele. Habár Nina végzettsége nem alapozta meg azt a bizalmat, amit főnökétől kapott, a férfi jól tudta, hogy rá bármikor számíthat. A nő valahogyan ösztönösen jól bánt az emberekkel, értett az üzlethez, és nagyon lojális volt. Didi Mateschitz ma már feltétel nélkül megbízott benne, és az évek alatt lányává fogadta.
- Hello. - dünnyögte Nina, miközben végre megszabadult a blézertől.
- Csiripelték a madarak, hogy lehengerelted az oroszokat.
- Ők is engem.
- Mi a baj?
- Engem soha többé ne küldj hozzájuk! Komolyan mondom, inkább felmondok. - nyomta főnöke kezébe a mappát, ami az új szerződést tartalmazta. Az osztrák először a nő reakcióján döbbent meg, majd miután kinyitotta a mappát az összeg láttán elakadt a lélegzete.
- Ez...meg...ez...
- Szép napot Mindenkinek! - lépett melléjük Irvine. - Erre jártam gondoltam beköszönök. - a fagyos hangulatot érzékelve, tanácstalanul nézett hol az öregre, hol régi asszisztensére. - Gáz van?
- Ez nem az az összeg, amiben megegyeztünk. - beszélt Didi továbbra is Ninához. - Ez a duplája. Egyébként szia Eddie! - fogott végre kezet az írrel. - Ez a lány még mindig elkápráztat.
- Engem is el szokott tíz éve. - vigyorgott.
- Roxy jól van? - vágott vissza a nő gúnyosan. Irvine mellett is dolgozott a Jaguárnál, de annak már tíz éve. Soha nem volt köztük annyi, amennyit a férfi és néha a nő szeretett volna, ám ezek az igények soha nem egy időben jelentkeztek, így megmaradtak a csipkelődéseknél.
- Jól. Köszöni szépen. - fricskázott vissza az ír. - Kit kopasztottál meg?
- Dobregyevet.
- Húha. - csettintett az ír elismerően. - Az nem rossz teljesítmény, tekintve, hogy az egy fasz.
- Na ezt a testrészét láttam élőben. - intett az újra levegő után kapkodó osztráknak, hogy majd később magyarázza el a dolgokat. - Megyek leiszom magam! Most legyen annyi elég, hogy 45 millió euróval könnyebbek azok a mocskok. De soha többet! - köszönés nélkül otthagyta őket.
Visszament az autóhoz, kivett egy kis utazótáskát, aztán megkérte az új finn trénert, hogy engedje meg, hogy Sebi pihenőjében gyorsan átöltözzön. A tesztek még javában folytak, így nem zavart senkit. A drága és korábban számára oly kedves ruhát gombócba gyűrve tette a táskába, felvett egy farmert, egy laza blúzt, visszavette magassarkúját, végül tanácstalanul nézett körül. Úgy vélte két esélye van, vagy beleveti magát a munkába, vagy sürgősen valami más elfoglaltságot keres magának, de ezt a napot el akarja felejteni.Kopogtak.
- Hello. - Irvine nézett be még indulás előtt.
- Szia. Mit keresel itt egy teszten?
- Őszintén? Fogalmam sincs.
- Szemmel tartod Huntot. - vigyorgott Nina.
- Lehet. Egyre szánalmasabb leszek. - ült le a férfi az ágyra. - Mi történt?
- Nem akarok erről beszélni. Szörnyű volt! Felért egy szexuális zaklatással.
- Miért nem mondod el Didinek?
- Mert az üzlet kemény dolog, nem? Te szoktad mondani. 45 milláért ennyit el lehet viselni.
- Bántottak? Hozzásértek?
- Didi küldött, mi? - sóhajtott a nő.
- Talált süllyedt. - sütötte le szemét Irvine. - Mesélj!
- Piád van?
- Nincs, de szerzünk, gyere! Aztán arra is kíváncsi lennék, hogy mi volt a bajod kedves barátommal?
- Diego? Csak annyi, hogy nem normális. - szólt vissza már az ajtóból.
- Jaj! Kezdődik! Neked nem elég jó senki. Ő a legnormálisabb mind közül, és elég nagy szemétség, hogy nem hívtad vissza.
- Ó mert te ilyet még soha nem tettél, mi?
- Hello Nina! - köszönt rájuk Hunt.
- Roxy. Szia. - puszilta meg egymást a két nő. - Visszaadom ám a macsót, úgyis eleget rinyáltam neki!
- Nem kell! - felelt szórakozottan a lány.
- Nem? Jó tudni! - kapta fel a fejét Eddie, miközben magához húzta és megcsókolta barátnőjét.
- Tudod, hogy értettem. - dorombolt Roxy az ír karjaiban, Nina pedig egyre kellemetlenebbül érezte magát, annak ellenére, hogy nagyon szerette mindkettőt.
- Na én húzok a bárba! Szia Roxy!
- Nem kell elmenned, csak azért jöttem, hogy szóljak, még egy napot maradok, utána meg irány Olaszország, még a gyárban maradok.
- Szóval megint szalma leszek. - húzta el a száját Irvine. - Este megbeszéljük!
- Oké. Legyetek jók!
- Eszem ágában sincs. - kiabált utána Nina. - Aranyos csajszi. Imádom. Jól bánsz vele, te pokróc? - kérdezte miközben már csak Hunt hátát nézték.
- Igen, és nem vagyok pokróc. - javította ki sértetten Eddie.
- Egy morgó vénember vagy! Nem is érdemled meg a csajszit.
- Szóval, mi volt a bibi Diegóval?
- Jézusom! Csak annyi, hogy láb fetisiszta!
- Mi? Te hülye vagy! Várj meg hé!
A Red Bull vendéglátóegységében kiszolgálták őket egy-egy tequilával és egy-egy üveg sörrel. Elég furcsán néztek rájuk, pláne Ninára, akit eddig talán még az anyja sem látott inni soha.
- Mi ez a baromság?
- Masszírozni akarta a lábam. Puhapöcs.
- Miért baj az ha gyengéd?
- Ha ilyen gyengédségre vágyom elmegyek a pedikűröshöz. - morgott tovább a nő, egy hajtással kiürítette a poharát, majd lekísérte egy korty sörrel az égető italt.
- Te hülye vagy! Diego jó ember! Ha meg akart volna dönteni akkor meg az lenne a bajod. Látta, hogy fáradt voltál - mert a napi húsz óra melóból már régen vissza kellett volna venned – és kedves akart lenni. Jézusom! Attól még nem perverz.
- Jó hagyjuk! Úgysem illünk össze! Túl kedves.
- Na jó te reménytelen vagy! Mi volt azokkal a szemét ruszkikkal?
- Semmi.
- Ahhoz képest nagyon ki voltál akadva. Didit az infarktus kerülgette. Addig nem állhatok elé, amíg ki nem derítem. Megígértem. - húzta meg a sörét Irvine.

2.rész

Nem volt más lehetősége, így kiöntötte a szívét Irvinenak. Elmesélte neki, hogy a tárgyalás elejétől kezdve mennyire fölényesek voltak vele az oroszok. Vedelték a vodkát, ami hamar a fejükbe szállt, egyre kényelmetlenebb megjegyzéseket tettek neki. Szíve szerint otthagyta volna őket, de tudta, hogy ha ma nem, akkor soha nem kötik meg az üzletet. Arról bölcsen hallgatott, hogy mekkora szükségük volt az orosz piac ezen részére is. Didi birodalma óriási, és mint a történelem során minden nagy hatalom, ez is halálra van ítélve, ha ekkora ütemben fejlődik. A kiadások százaléka eddig is nagy ütemben nőtt, a gazdasági válság őket is érzékenyen érintette. Ezt minden más cég elbocsátásokkal kompenzálta, de Mateschitz hozzáállása más volt. Ő soha nem engedte volna, hogy akár egy ember is munkanélküli legyen, így nem mondtak fel senkinek. Az emberek ezért persze hálásak voltak, de ennek hátteréről fogalmuk sem volt. Most évi 45 milliót kaszálnak ezen a területen, ami minden évben százalékosan növekszik, az eladott termékek arányában.
- Jó, de mit mondtak, mit tettek? Nina! Ismerlek, téged nem lehet csak olyan egyszerűen sokkolni! - aggódott Eddie.
- Dobregyev volt a főkolompos. Ajánlatokat tett minden pohár után. Mikor visszavágtam neki, fogalmam sem volt, hogy fogja magát, és előkapja a farkát.... - röhögött fel hangosan. A tequila ellazította, kezdte más színben látni a világot.
- Mi? Ez komoly? - képedt el Irvine. - Ez nem vicces.
- Tényleg nem volt az. - rázta meg a fejét Nina, de a nevetést nem tudta abbahagyni. - Pontosan nem emlékszem, mert sokkot kaptam, de valami olyasmivel vágtam vissza, hogy a különbség kettőnk között az a tizenöt centi ami a gatyájában van. Erre ez a barom sértődötten kiterítette a lapjait, „van az húsz centi is” felkiáltással.
- Fúj. Jézusom! - grimaszolt Eddie. - Sajnálom. Mondd el Didinek!
- Minek? Felbontsa a szerződést, vagy pereskedjen? Nem! Túl vagyunk rajta! Ennyit talán még túlélek. - törölgette meg a szemeit, mert a nevetéstől kicsordult a könnye is.
- Ez akkor is durva!
- El ne mondd Didnek!
- Kérdezni fogja.
- Nem baj, hazudj valami gyengébbet! De ezt el ne mondd senkinek! Nekem kínos!
- Jó. - adta meg magát az ír. - Egyáltalán hogyan kerülsz te oda? Profi vagy meg minden, nem ezért mondom, de a te helyed mindig is az autóversenyek körül volt.
- Nem volt senki erre a feladatra, és Didi tudod milyen. Aki köti az üzletet, azé az öt százalék....szóval... - tárta szét a kezeit.
- Szóval, most piszkosul gazdag vagy. - vigyorgott Eddie.
- Igen? - nézett rá kábán a nő, már nem igazán fogta a lényeget.
- Több mint két milliót kaszálták kislány! Mihez kezdesz vele?
- Megiszom. - borult az asztalra.
- Ajaj. - az ír kezdett kétségbeesni. - Nina! - rázta meg. - Ébredj! Hazaviszlek. - próbált a legkisebb feltűnés nélkül életet lehelni barátnőjébe, de nem járt sok sikerrel. Végül nemes egyszerűséggel ölbe kapta, és a lehető leggyorsabban távoztak.
Nina a szállodai szobájában tért magához, a kispárnán egy levélke várta.
„Kiütötted magad, idehoztalak, nem látott senki, szóval ne aggódj a jó híred miatt. Pihenj, bulizz, felejtsd el valahogy a ruszkikat és ne igyál, mert nem bírod! Diegot hívd fel! Eddie.”
- Nina Scott de egy nagy marha vagy te! - morogta miközben nagyon nehezen kimászott az ágyból. Egy ideig üldögélt az ágy szélén, várta, hogy véget érjen a rosszullét. Ezt az érzést nem ismerte, még soha nem ivott egy pohárnál többet. - Harminc évesen kezdek piálni! Ezt fel kell jegyezni, ha a rehabon kérdezik. - gúnyolódott. Miközben a zuhany alatt állt, kis filmkockákon keresztül végignézett az elmúlt tíz éven. Olyan távolinak tűnik, amikor az érettségi után stewardessnek jelentkezett. A harmadik útja után átszerződött a Lauda Air-hez, ahol Niki Lauda keze alatt dolgozott. Ez is egy véletlennek volt köszönhető, fiatal volt, szegény és törött lábú. Órákon át könyörgött, hogy ne küldjék betegszabadságra, hanem adjanak neki valami földi munkát, amiből ki tudja fizetni az albérletét, és talán még enni is tud. Lauda irodája mellett rimánkodott, mikor az öreg kirontott, és beosztotta maga mellé segítőnek, csak annyit kért tőle, hogy hallgasson már el. Egy év után az öreg átvette a csapatfőnöki széket a forma 1-es csapatnál a Jaguarnál, így vitte a lányt is. A feladata az volt, hogy Eddie Irvine-nal próbáljon lépést tartani, de ez nem volt egyszerű. Senki nem bízott benne, érezte, hogy mindenki azt várta, hogy Irvine mikor tesz Scott neve mellé is egy kis pipát, ahogy tette azt annak idején elég sűrűn. Soha nem lett ebből semmi, de nagyon jól kijöttek, mikor Eddie 2002-ben elhagyta a csapatot, Nina nagyon egyedül maradt. Itt megint a véletlennek és Laudának köszönheti, hogy pozitív fordulatot vett az élete. Niki jól tudta, hogy a lány egyáltalán nem volt elégedett a helyzetével, és beajánlotta Dietrich Mateschitznél, mint asszisztenst. A Red Bullról Nina akkor csak annyit tudott, hogy 1987-ben dobták a piacra, és hogy neki hasmenése van tőle. Mikor ezeket az infókat az első beszélgetésük alkalmából megosztotta Didivel, az öreg egy életre megkedvelte. A leplezetlen őszintesége számos alkalommal kápráztatta el. Szóval három évig utaztak ketten a világban, népszerűsítették az üdítőt, és elégedettek voltak magukkal. Mikor Mateschitz vele közölte először, hogy beszállnak – ez Scott esetében visszatérést jelentett – a Forma 1 világába egy saját csapattal, Nina nem is sejtette, hogy néhány éven belül ő lesz ennek a projektnek Didi, Horner és Helmut Marko után a negyedik kulcsembere. Hivatalosan az osztrák asszisztense volt, de a bennfentesek tisztában voltak vele, hogy ennél sokkal többről volt szó. Nina volt a csapat sepregetője. Ahol probléma volt, ő ott termett, és rajta keresztül jöttek Didi ötletei. Helmut felelt a technikai dolgokért, Horner a csapatért, Nina pedig minden másért. Pokoli nehéz munka, magánélet semmi, pihenés szintén, évente háromszor látta a családját néhány napra, de hetedik éve csinálta. Vitte előre a lelkesedés és a szeretet, amit Didi és a csapat iránt érzett.

3.rész

Kora este volt, mire végre rendezte sorait, még mindig érezte a tequilát a vérében, így inkább taxit fogott, és azzal ment vissza a pályára. Útközben megcsörgette Didit.
- Jobban vagy? - kérdezte az öreg atyáskodóan.
- Persze, és ne haragudj! Több ilyen nem lesz. - szabadkozott, nagyon szégyellte magát.
- Megértem, Eddie elmondta, mi történt. Ha meggondoltad magad, bepereljük őket, és …..
- Ne! - kiáltott fel, magában pedig átkozta Irvine-t. - Ennyi volt, ne beszéljünk róla! Rendben?
- Te tudod! Merre vagy?
- Még húsz perc és a pályán vagyok.
- Akkor itt várlak, kellenél, mert összeülünk.
- Oké. Sietek.
Az együtt töltött évek alatt már szinte kódokban beszéltek. Az összeülünk annyit jelentett, hogy Mateschitz, Marko, Horner és ő összedugják a fejüket, mert valami nagy probléma van. Ha őt is hívták az nagyon nagy problémát jelentett. Ha a gond technikai lenne, vagy csak simán az autósporthoz tartozna, rá nem lenne szüksége senkinek. Nem volt boldog ettől, hiszen a feje még nem állt készen ahhoz, hogy kreatív legyen. Habár ideje nem volt sok, de azt tanulta főnökétől, hogy a hírekkel mindig tartani kell a lépést. Napok óta cikkeztek arról, hogy Webbert senki nem tartja esélyesnek idén sem, és hogy egy-két csapatnak sikerül felvenni velük a harcot. Ez kellő pánikot keltett csapaton belül. Markot sajnálta, eddig sem volt könnyű dolga a csapatban. Jószerivel a szerelőin és a mérnökén kívül nem volt támogatója. Christian, Helmut inkább Vetteltől voltak eltelve, Didinek mindegy volt, csak valaki hozza az eredményt. Ő maga kezdetben dacból inkább Webber szurkoló volt, de az őzike szemű németet nem lehet nem szeretni. Még most is mosolyogva tud csak visszaemlékezni az első találkozásukra. Sebastian húsz éves volt, mikor a kis csapathoz került Gerhard keze alá. A Magyar Nagydíjon indult először, és onnantól kezdve Didi el sem engedte a kezét. Ninát kérték meg, hogy az első hónapokban szorosan figyeljen a fiúra, és ő szót fogadott. Bár ne tette volna! - ennél a résznél hangosan felnevetett, mire a taxisofőr ijedten nézett hátra. Szerencsére már odaértek a pályára, így nem kellett magyarázkodnia, kiszállt, és a Red Bull felé vette az irányt. Szórakozottan lépkedett, miközben újra elöntötték az emlékek. Soha nem felejti el, hogy az egyik futam után Berger falfehéren hívta félre, ott volt Mateschitz is, és mindketten nagyon komoly képet vágtak. Segélykérően nézett Didire, de most nem látta azt a feltétel nélküli elfogadást, amit korábban a férfi mindig tanúsított az irányába. Berger belecsapott a lecsóba, és Ninát is úgy kellett felmosni. Tudvalevő a kis Vettel ijedten szaladt a főnökéhez, ő meg a csapat másik tulajdonosához, hogy Nina Scott beleszeretett a csapat jövendőbeli sztárjába. Ma már nevetnie kell ezen akárhányszor visszaemlékezik, de ezt akkor kicsit sem találta viccesnek.
- Hello. Jobban vagy? - köszöntötte Roxy Hunt a Sauber idei reménysége, és nem mellesleg Eddie barátnője.
- Szia. Igen köszi. - válaszolt neki még mindig mosolyogva.
- Vidám vagy.
- Hogy?
- Végig mosolyogva jöttél, sőt most is mosolyogsz. - mutatott a szájára Roxy. Ő egy tündéri és kedves lány volt, aki sokat tett azért, hogy itt legyen.
- Csak visszaemlékeztem a régi szép időkre.
- Hányat írunk? - haladt mellette Roxy, imádott csicseregni. Akárhányszor Nina a lánnyal beszélt, mindig tisztázta magában, hogy Eddie milyen szerencsés, hogy vele lehet. Ha ő az ember mellett volt, kisütött a nap. Úgy szerette Roxanne-t mintha a húga lenne.
- 2005-öt.
- Huh. Akkor én még kicsi voltam.
- Még most is kicsi vagy. - ért melléjük Michael Schumacher.
- Óóóó. Mr. Schumacher hadd mondjam el, hogy mekkora megtiszteltetés Önnel, egy élő legendával együtt versenyezni. - ugratta Hunt komoly képet vágva. - Annyira, de annyira várom már, hogy ….
- Ne nyaljál Hunt! Úgysem engedlek el! - intette le a német, miközben kedvesen átkarolta a lányt.
- Mint egy szép nagy család! - nevetett fel Nina.
- Ja, Michael lehetne az apám! Korban annyi. - Roxy csak nem fért a bőrébe.
- Elmész te a..... - kergette meg Schumacher, mire a lány visítva szaladt el, Nina pedig folytatta az útját. A Red Bullhoz érve valami ennivaló után kutatott, végül rakott karfiolt kért. Miközben falatozott, még mindig a régmúlton merengett. Miután főnökei elengedték, berohant Vettelhez, és számon kérte a pletyka miatt. A kis német bokáig pirulva vallott színt, és elmondta, hogy a szoros odafigyelést, ő úgy értelmezte, hogy Scott érez iránta valamit. Hebegve kért bocsánatot, Nina pedig még idegesebben távozott. Dühében még aznap este felszedett valakit az egyik szórakozóhelyen, akivel aztán a következő futamon annyit enyelgett, hogy végül Didi szólt rá, hogy dolgozni jár a futamokra.
- Hahó! Föld hívja Ninát! - integetett előtte Helmut. - Mi történt? Szerelmes vagy?
- Igen. - vágott komoly képet. - Azt hiszem megint érzek valamit Sebastian iránt. Öt éve még nem voltam biztos benne, de most.... - az öreg száját tátva hallgatta, az étkező valamelyik végéből egy póló vágódott Nina fejének. Sebastian dobta, miközben a körülötte állókat csitítgatta, akik fulladoztak a röhögéstől. Végül Markonak is leesett a tantusz, és mire a megbeszélés helyszínére értek már ő is jót mulatott a dolgon.

4.rész

A megbeszélésen arról volt szó, amire Nina számított. Didi megkért mindenkit, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Mark jól érezze magát a csapatban. Minden jelenlévő bőszen bólogatott, de Scott sejtette, hogy ennek a feladatnak az oroszlánrésze ráhárul. Évek óta rágja Mateschitz fülét, hogy alkalmazzanak egy sportpszichológust, aki időnként bevethető, de ezt a javaslatot minden alkalommal lesöpörték az asztalról. Nina fontosnak tartotta, hogy ez alkalommal is felszólaljon az ügy érdekében.
- Ezt már ezerszer megbeszéltük. - intette le Horner. - Nem vetne ránk jó fényt, és a fiúk sem díjaznák.
- Tudom, és megértem, de nem kell erről mindenkinek tudnia.
- Mit vár ettől mégis? Hogy minden gond megoldódik attól, hogy a pilótáink hanyatt fekve mesélik el gyerekkoruk traumáit? - vágott közbe Marko is. Scottnak általában ilyenkor szokott a vér az agyába tódulni. Ki nem állhatta, hogy ilyen előítéletekkel viseltetnek kedvenc tudománya iránt.
- Minden esetre hasznosabb lenne, mint a szőnyeg alá söpörni a gondokat, mint anno Törökországban. - célozgatott arra, mikor a két Red Bull a versenyen egymást kiütve indította el a lavinát. Helmut éppen vissza akart vágni valamivel, mikor Didi közbeszólt.
- Legyen ez a te szereped!
- Nekem erre nincs képesítésem.
- Nem baj. Szerezz! - fészkelődött Mateschitz, jelezve, hogy lassan véget vet a csevejnek.
- Hogyan érted?
- Iratkozz be az egyetemre!
- Honnan lenne nekem erre időm? - csattant fel Nina. - Még mit csináljak?
- Egy kicsit vegyél vissza ha kérhetem! - intette rendre Didi, amire eddig nem volt példa. Horner és Marko felálltak, és szinte kiosontak a szobából. Nina nem nagyon törődött velük, fáradt volt, rosszkedvű. Nyomasztotta még az oroszokkal történt találkozó, még magányosabbnak érezte magát, amióta Roxyval és Eddievel találkozott, egy szóval számára most jött el az idő, hogy kitörjön.
- Napi 15-20 órát robotolok, a családom csak fényképen lát, magánéletem nincs, szóval rohadtul nem tudok beiktatni egy több évig tartó képzést is.
- Akkor miért hozod fel ezt minden megbeszélésen? Ismered a véleményeket, csak házon belüli emberrel tudjuk megoldani a kérdést. Szóval ha ragaszkodsz hozzá, hát hozzál áldozatot!
- Áldozatot? Úgy érzed nem hozok elég áldozatot?
- Nem ezt mondtam. - fújtatott Didi. - Ki vagy élezve a témára.
- Persze, mert csak kerülgetjük az igazi problémát!
- Mi lenne az?
- Hogy a közvéleménynek igaza van, elfogultak csapaton belül Sebastiannal. Ez nyomasztja őt is és Markot is. Ezt pedig kezelni kellene. Mindenki tudja, de senki nem tesz semmit. - fújta ki a levegőt Scott, mert ahogy kimondta azt, ami régóta bökte a csőrét, valahogy megkönnyebbült.
- Jól esett? - ült a mellette lévő székre Mateschitz.
- Nem. - egyre több hülyeséget csinálok. - Bocsánatot kérek. Ismét.
- Felesleges. - legyintett az öreg. - Igazad van. Sok minden van a válladon.
- Nem egyáltalán nem....
- Jó hagyjuk.
- Nem akartam panaszkodni. - szabadkozott tovább Scott.
- Néha te is panaszkodhatsz. - ölelte át az osztrák. - Vegyél ki pár nap szabit! Utána kezdődik a szezon...
- Pont ezért nem mehetek.
- De november óta az orosz szerződésen dolgoztunk, te még karácsonykor is tárgyaltál Moszkvában, szóval....tényleg nem figyeltem rád. - szégyellte el magát a férfi. Olyannyira megszokta, hogy Nina minden területen helytáll, és sok teherrel megbirkózik.
- Szóra sem érdemes. Örülök, hogy összejött. Most egy kicsit fáradt vagyok, de amjd alakul. Bocs, hogy kiakadtam.
- Jaj ne kérj már ennyiszer bocsánatot! Nagyon unalmas!
- De nem akarok veled így viselkedni. Nem akarom, hogy fölényesen viselkedjem veled.
- Nem vagy fölényes. Maradj olyan, amilyen vagy! Na figyelj! A terv a következő. Most azonnal hazamész, vagy ahol pihenni tudsz. Egy hét múlva indul a csapat Ausztráliába, de tudom, hogy Christian csak a futam előtti csütörtök reggel fog érkezni. Menj te is vele! Kölcsönadom a gépet!
- Nem. - ugrott fel Scott. - Vele nem. Úgy értem....pár napot pihenek, az tényleg jó lenne, de én is akkor megyek, amikor a többiek.
- Mi a gond?
- Semmi, csak....
- Ne terelj! Mi a gondod Christiannal?
- Mi? Semmi.
- Nina! - nézett rá összehúzott szemöldökkel Didi.
- Semmi, nem Horner a lényeg, csak annyi dolog van....nem akarok kimaradni....biztos kellek.
- Ülj le! - fogta meg a kezét az osztrák.
- Jaj! Megkéred a kezem?
- Egyszer – úgy két éve – dühös voltál, magányosnak érezted magad, körülbelül olyan állapotban voltál, mint most.
- Ez nem nagy cucc. Mindig magányos vagyok. - ütötte el egy poénnal Nina a kellemetlen téma okozta feszültséget.
- Akkor annyit sikerült kihúznom belőled, hogy...
- Didi! Nem kell az én gondjaimmal törődnöd!
- Csönd! Szóval akkor meséltél egy férfiról, aki elérhetetlen neked.
- Jó hagyjuk. Az már rég volt. - állt fel Nina.
- Christian volt az? - kérdezett rá direkt Didi. Elege volt a dadogásból.
- Mi? - torpant meg a nő. - Ezt miből gondolod?
- Olyan tartózkodó vagy vele, most meg nem akarsz vele menni. - Nina nevetve rogyott vissza a helyére, ettől valahogy Mateschitz is megkönnyebbült egy kicsit.
- Nem erről van szó. Csak ő annyira....józan. Félek, hogy megbántom. Annyira rendes - nézett bocsánatkérően főnökére. - és éppen ezért idegesítő.
- Na ja! Tudom, mit érzel. Ő nagyra tart téged, ezt tudom. De ha nem ő akkor, ki volt az?
- Lényegtelen, már nincs itt. Amíg most nem említetted, el is felejtettem.
- Tippelhetek?
- Eddig sem ment jól. - ugratta a férfit.
- Rágondoltam már akkor is, csak most összezavartál. - beszélt megint atyáskodóan Didi. - Gerhard volt, igaz? - Nina bólintott, de olyan nehéz volt erről beszélnie. Több évet pazarolt el azzal, hogy egy elérhetetlen, nős, családját mindenek előtt szerető férfire. - Na ezen nem tudok segíteni, de azon, hogy ne érezd magad ennyire fáradtnak, azon igen. Szóval mondj egy helyet, ahol pihenni akarsz, és most azonnal odavitetlek. Nyaralj a cég számlájára! - ölelték meg egymást.

5.rész

A nyaralás nem éppen úgy alakult, ahogyan tervezte, mivel a családja egy része nem tudott elszabadulni a munkahelyéről az ő kedvéért, így egy-két napot töltött otthon. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérte Eddiet és Roxyt, hogy hadd használja a Miamiban elterülő nagy villát. Kedvenc párosa jóformán Dublinban és Irvine bahamai szigetén múlatta az időt, így nem volt ellenükre a kérés. Miamiban csodás két napot töltött, mikor váratlan látogatója érkezett. Hunt paprikás hangulatban, sűrű bocsánatkérések közepette vágtatott be életébe.
- Mi történt? - kérdezte Nina aggódva.
- Jaj! Eddie! Már megint! - vágódott le az egyik fotelbe. - Tényleg ne haragudj, hogy idejöttem...
- Ez a ti házatok. - intette le a nő.
- Jó, de ezt nem illik. Csak annyira, de annyira.... - öklözött a levegőbe.
- Mit csinált már megint az a pokróc? - faggatta kedvesen Scott, jól ismerte ezeket a kirohanásokat. A vége mindig az volt, hogy vagy Roxy, vagy Eddie megenyhül, és újra turbékolnak.
- Semmit nem csinálok jól. Az ő szavaival élve elege van a balhéimból.
- Jesszus! Azokról ő is tudna mesélni. - mosolygott Nina. - Na kivele! Az elejéről kérem! - bevackolták magukat és Hunt egy hosszú mesébe kezdett.
- Az úgy kezdődött, hogy van egy unokatesóm, az egyetlen akit még nem sikerült magamra haragítani. Szereplőválogatással foglalkozik, olvasott egy forgatókönyvet, és felvetette, hogy lehetnék egy filmben mellékszereplő.
- Ha emlékezetem nem csal ezt már Eddie is megtette előtted. Sőt nemrégen a BBC-vel is forgatott egy dokufilmet.
- Hát, hogy őszinte legyek ezzel nem is volt baja, nem szól bele a dolgaimba....én az övéibe mindig. - kuncogott.
- Ezért festetted be a hajad barnára?
- Igen, ez kellett a karakteremhez. - válaszolt tettetett nagyképűséggel Hunt. - A film nekem nagyon tetszik, de ez nem egy óriási produkció. Négy börtönből szökött csajról szól. Hogy miért rám gondoltak? - affektált Hunt, mire kitört belőlük a nevetés.
- Mikor vetítik?
- Németországban lesz a premier, körülbelül három hónap múlva. Nekem még csak a nyers filmet adták, de már ez is kiverte az írnél a biztosítékot.
- Mitől borult ki? Szex, pia, rock and roll? - ugratta Nina.
- Énekelek.
- Jó hangod van.
- Elmegy, de csak megmutattam neki azt a fickót, akivel a filmben összejövünk a kóbor numerára.
- Ennyitől kiakadt? Ez hülye.
- Igen egy kicsit, de utána kérte, hogy nézzük meg végre a nyers anyagot, amit a rendező küldött. Én meg pánikba estem, mert nem tudom, hogy ha ennyitől kiakad, akkor mit szól az egyik jelenethez. Így fogtam magam és seperc alatt kereket oldottam.
- De mi az, amitől szerinted ennél is jobban kiakad?
- Ettől. - mutatott fel Roxy egy DVD-t, a jelenetek között megkereste a kérdéses részt, és lejátszotta.
- Elölről nézzük! - kérte Scott.
- Jó, jó, csak mondd el a véleményed, légyszi! Tényleg gáz?
http://www.youtube.com/watch?v=kvzzDYT2qiA
A jelenet után mély csend telepedett a szobára, amit Roxy reszkető hangja tört meg.
- Nos? Hogyan fog Eddie reagálni szerinted?
- Szíjat hasít a hátadból. - felelt kegyetlen őszinteséggel Nina. - Ritka nagy rüfke vagy te hallod! - csapkodta a lányt egy díszpárnával.
- Áu. Hagyd abba! Ez nem vicces. - könyörgött Roxy.

6.rész

Másnap korán reggel újabb váratlan látogató érkezett a házba, mikor lement a nappaliba, Eddie vörös fejét látta, aki éppen azokat a képkockákat próbálta feldolgozni, amiről tegnap a lányok beszélgettek. Miután a távirányító egy hangos puffanással esett szét a falon, majd a gyümölcsös tányér az üveg dohányzóasztalt is szilánkokra zúzta, Nina lábujjhegyen visszalopózott a szobájába, és csomagolni kezdett. A fürdőből kilépve már a fiatalok közötti szitkozódásokat is jól hallotta. Mi tagadás beleadtak apait-anyait. Segíteni nem tudott, ártani nem akart, így inkább kereket oldott. A taxiban ülve egy nem várt név jelent meg telefonja kijelzőjén.
- Christian? Baj van? - szólt bele döbbenten.
- Jó reggelt! Baj? Nem, miért? - válaszolt az angol.
- Hát mert nem nagyon szoktunk beszélni, és mivel Miamiban vagyok....
- Tudom, én is. - ezzel a mondattal még nagyobb meglepetést okozott.
- Oh. Nem tudtam. Nyaraltok? - Nina azonnal ki is javította magát. - Bocs, semmi közöm hozzá. Miért kerestél? - próbálta visszaterelni a beszélgetést.
- Nem nem nyaralok. - nevetett szelíden Horner. Miért is nyaralna, mikor szinte mindig dolgozik, gondolta magában Nina. - Mi a programod mára?
- Nekem?
- Igen.
- Menekülés.
- Jézusom! Történt valami?
- Nem. - nevette el magát Scott. - Csak az Irvine-Hunt páros újabb csatája zajlik. Így inkább megléptem, mielőtt valakinek a pártjára kellene állnom.
- Uh. Értem. - Horner hangján hallani lehetett, hogy ő is elmosolyodta magát. - Mit szólsz egy menekülős reggelihez?
- Most?
- Ha nincs más dolgod....
- Nem, persze.....hol?
- Beach Hotel. A bárban várlak.
A város még csak ébredezett, ez nem az a hely, ahol korán kelnek az emberek. A gyér forgalomnak köszönhetően alig fél óra alatt a szálloda előtt voltak. A csomagjait leadta a csomagmegőrzőben majd az étterem felé vette az irányt. Horner – szokásától eltérően – egy whisky mellett ült, a szemei alatt hatalmas táskák éktelenkedtek. Scott aggódva ült le a csapatfőnök elé.
- Azt mondtad nincs baj, de te nem úgy nézel ki.
- Szia. Ahhoz képest, hogy te egy háború helyszínét hagytad ott, nem látszik rajtad semmi. Pedig ismerem őket, nem semmi az a kettő.
- Nem látod, mi dúl a lelkemben. Whisky? Korán reggel? - bökött a fejével a pohár felé, majd rendelt egy bőséges reggelit magának kávéval, pirítóssal, sonkás omlettel.
- Te meg az én lelkembe nem látsz bele! - felelt egy keserű mosollyal a szája szélén Christian..
- Mesélj!
Ez volt a vezényszó, amire megnyíltak Horner panasz csatornái. Úgy beszélt, mintha egy régi barátjának vagy családtagjának öntené ki a szívét. Scott próbált minden részletre figyelni, de nem tudta elkerülni a figyelmét az a tény, hogy ezzel az emberrel az évek hosszú sora óta talán még soha nem beszéltek ennyit. Társaságban sokat voltak együtt, de magánbeszélgetés még soha nem zajlott közöttük. A férfin látszott, hogy jól esik neki, hogy valaki értő figyelemmel fordul felé.
- Szóval, ott tartunk, mint tavaly, de leginkább ott ahol azon a bizonyos Török Nagydíjon – amit már te is emlegettél – és én nem hiszem, hogy újra képes leszek őket anélkül helyretenni, hogy valamelyiknek át ne vágnám a torkát. - Ennél a résznél Nina félrenyelte az utolsó korty kávéját. Még soha senki nem látta Christian Hornert ennyire dühösnek. Egy kicsit gondolkodott, majd vidáman az angolra nézett.
- Most azonnal kell a megoldás?
- Van?
- Két utcányira van egy fegyverüzlet. - Mindketten elnevették magukat.
- Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ezek ketten szüneten vannak, de a nyakamat rá, hogy két hét múlva Ausztráliában újra egymásnak feszülnek, ha mázlim van a szezon feléig el tudjuk titkolni....
- Jó, elég! - szólt rá határozottan Nina. - Egy kis pihenés neked is jár. Úgysem tudunk most gyorsan kitalálni valamit.
- Sajnálom, hogy....azt hiszem neked volt igazad...a pszichomókussal.
- Abban azért nem vagyok biztos. Titok az nem lenne belőle.
- Lehet, de ez így sem jó, és nem csak erről az évről van szó. Még egy, talán kettő. Jaj Istenem! - túrt bele a hajába, miközben kinyújtózott. Nina a kis pocak láttán mosolyogva kapta el a fejét. - Mi az?
- Semmi.
- No! Láttam, hogy....vidíts fel engem is! - kérlelte Christian.
- A kis gömböc újra visszatért.
- Uh. - húzta be szégyenlősen a hasát Horner. - Minél inkább nyomaszt valami, annál többet csócsálok. Jövőre gurulni fogok. - nevetett magán.
- Nekem tetszik. Aranyos. - válaszolt Nina szórakozottan, miközben a dzsekijét vette fel. - Most mi a programod? Gondolom Beverley sem díjazza, hogy nem otthon töltöd az utolsó hetedet.
- Hát ő már nem díjaz semmit. - morogta Horner.
- Uh. Sajnálom. Nem tudja tulajdonképpen senki, jó Didit és Berniet kivéve. - újra rossz kedve lett, és ezt Scott nem akarta annyiban hagyni.
- Szóval, ha jól értem, nincsen kimondott programod a hétre. A melón kívül persze, de az megvár, hidd el.
- Honnan tudod? Te is olyan munkamániás vagy, mint én. - ugratta a férfi.
- Nem tudom, de most gyakorlom. - szegte fel a fejét Nina. - Gyere velem!
- Hova?
- New York City vár rám! És a pénzemre is! - vigyorgott, mint a tejbetök. Ugyan, még egy perccel ezelőtt nem volt terve, de most életében először spontán akart lenni. Ez volt az, amit úgy irigyelt mindenkitől, főleg Eddietől. Az ír az őrületbe tudta kergetni az újabb és újabb ötleteivel, de ugyanakkor valami bizsergés is volt ezekben a dühökben. Itt az ideje, hogy ő is kipróbálja. - Tudom, hogy piszkosul gazdag vagy, de meghívlak pár napra New Yorkba, hogy velem együtt tanulj pihenni, és spontánnak lenni. Jelentsen ez bármit is, mert igazán még én sem tudom, hogy mit fogunk csinálni, de van két millám a ruszkiktól, aminek most a valagára verek.
- Az egésznek?
- Azt hiszem veszek egy lakást végre.
- Miért pont ott?
- Nem tudom Chris, mert tök spontán vagyok. Jössz vagy maradsz?
- Tudod, milyen rossz befektetés most az? - próbálta az angol a maga merevségével és szabálykövetésével jobb belátásra bírni a nőt, de ő már a csomagjaiért indult. Nina végre maga mögött akarta hagyni a gondokat, a csapatot, a veszekedő szerelmeseket, mindent, amit úgy érzett meg kellene oldania. Nem akart józan lenni, nem akarta mindig ő tálalni a megoldást, hibázni akart, és őrültséget csinálni. Habár Horner ezer indokot felsorolt még a repülőtérig, de a végén mégiscsak ott ült Nina mellett, és ő is gyermeki izgalommal várta a fejleményeket.

7.rész

Amint megérkeztek New Yorkba, és elfoglalták szállásukat, belevetették magukat a pezsgő amerikai életbe. Eszeveszetten keresték fel az őrültebbnél őrültebb helyszíneket. Részben az időeltolódás, részben az intenzív tempó miatt, kora délutánra hulla fáradtak voltak. Mindenki visszavonult a saját szobájába, és másnap reggelig semmi mással nem törődtek csak az alvással. Reggel Christian frissen olvasgatott az étteremben, mikor Nina leült mellé. Az ő arca még mindig meggyötörtnek tűnt.
- Oda adod a hirdetéseket? - kérdezte a nő.
- Még mindig nem tettél le róla? - somolygott Horner, de eleget tett a kérdésnek.
- Ezért jöttünk, nem?
- Én nem. Miért nem kéred ki valakinek a tanácsát?
- Jó, kikérem a te tanácsodat. - kezdte el kanalazni a müzlit. - Szóval, halljuk nagyokos!
- Nagyokos?
- Minek ennek ekkora feneket keríteni? Nem villát veszek, csak egy kis lakást.
- És hol?
- Manhattan. Csak ott. - vigyorgott Scott mint egy rossz kölyök, aki megint balhén töri a fejét.
- Oké, állapodjunk meg valamiben. Megnézünk hármat, és ha egyik sem jó, abbahagyod.
- Égi jel?
- Vehetjük annak is. Valójában nincs kedvem egész nap lakások után szaladgálni. Bulizzunk! - kérte Christian, aki idő közben ráérzett a szabadság ízére. - Két napunk van összesen, aztán indulunk a világ másik végére.
- Jobban mondva előbb még haza, mert a bőröndök ott várnak. Legalábbis engem. Még nem pakoltam semmit.
Egy óra sem kellett hozzá és kiválasztották a három lehetséges jelöltet. Néhány telefon, és indulhattak is a túrára. Az első lakás pont olyan volt, amilyet Nina elképzelt magának. Portaszolgálat, második emelet, lift, nagy ablakok, sok fény, két fél szoba, egy nappali, kicsi konyha. Az alagsorban mosókonyha, egy kávézó a szomszédban, egy mozi, és egy színház az utca túloldalán. Az ára egy picit borsosabb volt, mint amit elsőre tervezett, de Horner hiába próbálta visszafogni, nem sikerült. Rögtön kifizette a foglalót, és megkapta a kulcsokat. Megbeszélték, hogy másnapra megkapja a szerződést, a szakértő vizsgálata után pedig nyélbe is üthetik az üzletet. Ez a Maláj Nagydíj után volt esedékes. Nina nem akart senkit megbízni, nem is jutott eszébe senki, akit megkérhetett volna. Szerette volna ő maga intézni az ügyeket.
- Ez gyorsan ment hallod! - ugratta hazafelé Christian.
- Gyorsan kell dönteni! Mindig tudom, mi kell nekem. Minek húzzam?
- Már csak az a kérdés, hogy mennyire fogod tudni kihasználni? Hány szabad napod van neked egyáltalán?
- Nem sok, de az a kevés most új értelmet nyer. - Nina még mindig a föld felett lebegett.
- A kulcsokat eltetted? Nem ám elhagyod!
- Kár, kár....ne aggodalmaskodj állandóan! Olyan vagy, mint a varjú! Te mindig felkészülsz minden eshetőségre?
- Persze, ki szeret pofára esni?
- Ez elképesztő! - nevetett fel a nő. - Lazíts az Isten szerelmére!
Egy mozi, és egy kellemes hangulatú vacsora után, a férfi nem bírt Ninával, így visszamentek a lakásba. Most már zavartalanul néztek körül, Scott a régi bútorokat – amiket a házzal együtt eladtak – felcímkézte, hogy ha majd pakolni kell, könnyű dolga legyen. Horner eközben végigjárta a lakást, és minden fiókba és szekrénybe benézett, mint aki kincset keres.
- Hohó! - kiáltott fel.
- Mi az? Mosómedve? - ugratta Nina.
- Nem, ez jobb annál. - vigyorgott a férfi. - Az egyik fiókban találtam a konyhában. - mutatott fel egy jointot.
- Váó. Látod mondtam, hogy laza emberek laktak itt előttem. - nevetett. - Elszívjuk?
- Micsoda?
- Miért mit akarsz kihívni a zsarukat?
- Nem tudom, de ezt nem kellene....
- Ugyan már! Nem esik le az arany gyűrű a kezedről egy szippantástól! - kapta ki a kezéből Scott.
- Én nem kérek. - kardoskodott Horner.
- Ó, dehogynem. Látni akarom a belőtt Red Bull csapatfőnököt. - gyújtotta meg Nina, miközben egy mélyet szippantott belőle.
- Gyakorlott vagy látom. Hol nőttél fel Bronxban?
- Svájc. Internátus. - szívott Nina még egyet, miközben már idióta vigyor jelent meg a képén.
- Szép. - nevette ki az angol. - Nem. Nem. - szorította össze a száját, miközben Nina próbálta rábírni, hogy szívjon egyet vele.
- Jaj te kocka! Gyerünk már spongyabob! Csapj a lovak közé! - Christian végül engedett a kísértésnek, és kétszer jó mélyen beleszívott. Az anyag egyből hatni kezdett, és az ablakpárkányra ült.
- Ezt nem csináltam már vagy 15 éve. - sóhajtott fel Nina.
- Én meg még soha! - válaszolt bambán a férfi.
- Mi volt a gond Beverleyvel?
- Az egy unalmas picsa! - válaszolt kurtán Christian, amin ő lepődött meg a legjobban.
- Hoppá! - röhögött fel Scott, amiben a férfi is követte a példáját. A joint elfogyott, de a hatása megmaradt, vihogva dőltek el a padlón. Minden egyes szó, amit kimondtak, akkora sikert aratott a másiknál, hogy hasukat fogták a nevetéstől.

8.rész

Nina az újonnan vett, illetve csak lefoglalózott lakás kanapéján ébredt, a fotel felől egy hatalmas puffanást hallott. Miután kinyitotta szemeit és a hang irányába nézett, kitört belőle a nevetés. Próbálta ugyan elfojtani, amikor látta, hogy hálótársa szitkozódva próbálja kihalászni végtagjait az összetolt fotelek közül.
- Soha többé bulit veled! - morgott a férfi, de végül ő sem tudta visszafojtani nevetését.
- Majd megszokod! Ezentúl majd sűrűbben bulizol! - ugratta Nina, miközben kínkeservesen próbált kimászni abból a hatalmas lyukból, ami a kanapé része volt.
- Mikor indulsz Ausztráliába?
- Azt hiszem, amikor te. Didi azt mondta, hogy te csak szerdán indulsz.
- Ezt honnan vette? - csoszogott be a fürdőbe a férfi.
- Miért nem?
- Nem. - kiabált ki a fürdőből Christian.
Nina összekészülődött, majd amikor felszabadult a fürdőszoba, ő is rendbe szedte magát. Már bőven tíz óra felé jártak, mikor elkészültek, és elhagyták a lakást. A portán nem várt ismerősökbe botlottak.
- Áááá. Ms. Hunt! Látom felavatták a lakást! - kacsintott rá az ingatlanos. Sikerült Scottot és Hornert is iszonyú zavarba hoznia.
- Dehogy mi csak....öööö... indul a gépem. Két hét múlva találkozunk! Viszlát! - gyorsította fel lépteit Nina, maga után húzva a még mindig másnapos angolt. A hotelbe érve mindenki visszavonult a szobájába, hogy összecsomagoljon. Nina szomorúan állapította meg, hogy ugyan ez volt a leghosszabb szabadsága, amióta Didinek dolgozott, de ez is milyen hamar elmúlt. Szívesen maradt volna még, nem tudta, hogy város, a munkanélküliség vagy Christian miatt érezte magát annyira boldognak egy-két napig. Miközben ezen gondolkozott, csak bámult maga elé, de hirtelen egy férfi cipő került a látóterébe.
- Basszus! Christian! - ugrott fel ijedten.
- Bocs, de résnyire nyitva volt az ajtó, kopogtam, de nem hallottad. Mi a baj?
- Semmi. Csak meg tudnám szokni ezt a szabadságos dolgot. - húzta el a száját szomorúan. - Milyen szezonunk lesz?
- Jaj! Ne beszéljünk munkáról! Olyan jó volt eddig! - mosolygott rá Horner. - Majd ha landoltunk Angliában, elárulom. Egyébként nem vagyok jós.
- Azért többet tudsz, mint én, nem? De rendben, az ötlet nekem is tetszik.
Egy kicsit jobb kedvvel hagyták el a hotelt. A repülőn, amit a csapat bocsátott Christian rendelkezésére újra úgy bohóckodtak, mint New Yorkba érkezésük óta végig.
- De azt tutira mondhatom, hogyha a marihuanáról egy szót is szólsz Mateschitznek, én kitekerem a nyakadat! - fenyegette meg viccesen Christian.
- Hülye vagy? Nem vagyok saját magam ellensége! - horkant fel Nina. - Didinél pletykásabb pasit nem igen láttam.
- Én igen. - bólintott komolyan Christian. - Sebastian.
- Bambi? Ugyan ki bízna rá titkot? - nevetett fel Scott, de mikor Horner ijedten nézett rá, döbbenten nézett vissza rá. - Te?
- Hmm.
- Neked nem mondták, hogy kis knédli nem tud titkot tartani? Egyszerűen elkotyog mindent. - okította ki Nina, most már ketten nevették könnyesre a szemüket. A landolás előtt már észrevehetően csendesedtek, majd miután a pilóta közölte, hogy sikeresen földet értek, tanácstalanul néztek a másikra. Látszott rajtuk, hogy szívesen töltötték együtt az idejüket, és talán egész életük során most először nem akarják a munkát a magánélet elé helyezni.
- Hát akkor én este indulok is tovább. - állt fel tétován Horner. - Esetleg, ha meggondolnád magad...este kilenckor indulunk. Még én is hazamegyek összepakolni, meg ilyesmik. - egyre nagyobb zavarban volt.
- Köszönöm, de kétlem, hogy nekem annyi idő elég lenne. - mosolygott vissza szelíden Nina, és egyre jobban utálta az az idiótát, akinek a testében élt. Magára sem ismert. - Hát akkor – nyújtott kezet – viszlát Melbourne-ben. Christian zavartan fogadta el a feléje nyújtott kezet, majd mint aki minél előbb túl akar lenni egy kellemetlen találkozáson, elhagyta a gépet.
Nina hazafelé persze képről képre kielemezte a búcsúzkodásukat, mint egy filmet. A lakásától nem messze már a fejét verte a taxi ülésébe. Utálta ezt, nem akart ezzel ennyi időt tölteni. Nem akarta, hogy valaki is uralja a gondolatait. Nem és nem! Ezt a luxust ő nem engedheti meg magának. Neki holnaptól újra a munkára kell koncentrálnia. Nyűgösen szállt ki az autóból, majd mikor már a lakásban az üzenetrögzítőn közel ötven üzenet várta, és átesett egy halom postán, már határozottan sírós kedvében volt. A telefonját kikapcsolta erre a pár napra, Didivel úgy egyeztek meg, hogy ha valami nagyon sürgős dolog történik, az osztrák a hotel portásán keresztül üzen neki, hogy keresse meg. Tudták, hogyha a mobil bekapcsolva marad, akkor a lánynak esélye sem marad a pihenésre. Didi figyelmes volt, mint mindig. És habár jót akart a szabadsággal Ninának, ő most mégis a férfire haragudott a felgyülemlett munka miatt.
- Mondtam, hogy hülyeség ez az egész! Én ezt nem engedhetem meg magamnak! Másnak szabad, nekem nem! Te jó ég, mire fogom ezt mind átnézni! Nem akarom! - kiabálta sírva, hisztizve a nappali közepén.

9.rész

Úgy döntött, hogy a munkát a gépre halasztja, lesz elég ideje átnézni a papírokat. Inkább a csomagolásra és a takarításra koncentrált. Ezt a lakást Oxfordban a Red Bull bérelte neki. Csak egy fél órányi autóútra van a gyártól, így minden nap kényelmesen be tud érni, ha éppen erre van dolga. Igaz Didivel az élet inkább utazások sorából áll, de mégiscsak ez az a hely, ahol a legtöbbet időzik. Milyen jó lenne, egyszer egy állandó hely, amit otthonnak nevezhetne! Miközben egymás után pakolta be a szennyes adagokat, hol a mosó – hol pedig a mosogatógépbe, megint erőt vett rajta az elkeseredés.
- Nem szabad nekem szabira menni! Ez nem nekem való! Csak rájövök, hogy milyen szánalmas az életem! Nincs benne más csak munka, munka, munka! - dünnyögött.
Délután vette észre, hogy iszonyúan éhes. Akkora lendülettel vetette bele magát az otthoni teendőkbe, hogy elfelejtett enni. Nem volt kedve emberek közé menni, nem akarta őket nézni, miközben boldogan, elégedetten ülnek egy éteremben. Mivel úgyis be kellett mennie a gyárba, ezért úgy döntött, hogy két legyet üt egy csapásra. Bezárta az ajtót, és úgy ahogy volt joggingban elszaladt agyárba. Tudta, hogy ott már úgysincs egy lélek sem. A csapat már úton van Ausztráliába, talán egy-két ember még ténfereg, de senki különös. A gyárhoz bekanyarodva már messziről látta Christian kocsiját a parkolóban.
- Na frankó! Ez meg majd azt hiszi, hogy utána jöttem! - morgott. Már nem tudott kitérni a találka elől, mert az említett személy éppen felé tartott.
- Szia. Meggondoltad magad? - köszöntötte a férfi vidáman.
- Jaj de nyeregben érzed magad! - morgott maga elé Nina.
- Hogy?
- Semmi. Csak egy-két dossziét kell elvinnem, meg éhes is vagyok. - vallott színt a nő. Nem tudta nem észrevenni, hogy az angol kedvessége átalakult hivatalos hangnemmé.
- Te idejársz enni?
- Miért? Lelakatoltad a hűtőket? - kapta fel a vizet.
- Valami biztosan van, csak furcsa. - rántotta meg Horner a vállát. - Eldöntötted, hogy jössz-e velem vagy sem? Didi felhívott, hogy te is este utazol, de mondtam neki, hogy én máshogy tudom. Szóval?
- Fogalmam sincs.
- Jól van be ne kapjál már!
- Bocsáss meg, de majdnem éhen halok, össze kell szednem a cuccaimat, közben mosok, vasalok, takarítok. Tiszta káosz a fejem! - hisztizett Nina, amibe mi tagadás elég szépen belesüllyedt.
- Kinek nem? - Most már Horner is eléggé felpaprikázott hangulatban szállt be a kocsijába, és úgy hajtott el hogy az apró kavicsok szanaszét röpködtek.
- Paraszt. - söpörte le a ruhájáról a port Scott.
Talán a bosszúvágy hajtotta, de Nina szinte az összes hűtőben található ételt felzabálta. Közben fel-alá szaladgált az irodák között, miközben összegyűjtötte a szükséges iratokat. Ha még nem lett volna elég baja, Mateschitz is rácsörgött, hogy feltétlenül induljon el ő is Christiannal este a géppel. Holnap délben már megbeszélésük lesz, és Didi feltétlenül számít a lányra. Nina nem tudott mit tenni, gyorsan hazavágtatott, ami ruha a szárítóban volt, azt bedobálta a bőröndjébe, a többi otthagyta. Tudta, hogy két hétre kell csomagolnia, sőt utána egyenesen New Yorkba akart menni, de annyira ideges volt, hogy végig sem tudta gondolni a programját. Este hétkor sikítani tudott volna, mikor rácsörgött Hornerre.
- Várjatok meg, én is megyek!
- Jó, hogy eldöntöd. - mordult rá Christian, de a hangjában öröm is vegyült, ezt ugyan Nina nem vette észre, tudta, hogy a legsötétebb oldaláról mutatkozik ma be a férfinek.
Este kilenc után pár perccel lélekszakadva rohant a terminál felé. Horner frissen mosott, vasalt ingben, zakóban várt rá, újságot olvasott, és egy csésze kávét kortyolgatott. Nyugalom sütött róla, amitől Nina olyan ideges lett, hogy legszívesebben megütötte volna.
- Elég zilált vagy! - volt az üdvözlés a férfi részéről, ettől Scott teljesen letaglózott.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem sikerült sem a hajam, sem a sminkem, és ha még a bőröndömet is megmutatnám, elájulna az a tökéletes angol lelked. Megtennéd, hogy nem fölényeskedsz? Köszi! Lekötelezel! - Horner a kezeit védekezően felemelte.
- Meg sem szólalok! Úgy látszik ma nem tudok jót tenni!
- Jót? Az, hogy zilált fejűnek nevezel? Hol tanultál te viselkedni?
- Segíthetek? Majdnem egy napot fogunk együtt utazni, jó lenne, ha kibékülnénk.
- Majd elleszel a többiekkel!
- Milyen többiekkel? Csak mi leszünk ketten. Már mindenki úton van.
- Komolyan? - maradt tátva Nina szája.
- Megijedtél? Ne félj, nem foglak bántani! - mosolygott rá a férfi, majd előre sietett a nő bőröndjeivel.
- Pedig te nyugodtan bánthatnál! - dünnyögte Scott maga elé. - Ezt meg ki mondta? - nézett körbe zavartan, majd ő is a gép felé indult. Mikor a lépcsőhöz ért, Horner éppen telefonált.
- Mire érsz ide? Persze nagyon szívesen elviszünk! Nem gond, csak jó lenne mielőbb indulni. - nézett Ninára miközben a szemét forgatta.
- Ki az? - súgta neki a nő.
- Berger. - formálta a szavakat az ajkával az angol.
- Ő ne! - tellegetett határozottan Nina. - Ő ne!
- Már nem mondhatom le. - takarta el a telefont miközben a nőnek suttogott.
- Említsd meg a nevem. - bíztatta Scott.
- Öööö. Nem tudom, hogy Ninának van-e valami fontos dolga....igen, ő is velem utazik. Didi már nagyon várja! - mosolygott, de hirtelen komoly lett az arca. - Letette! - hitetlenkedett. - Azt mondta, hogy mégsem jön, és letette. - A nő felé fordult magyarázatért, aki próbált lezsernek tűnni, de a szemében fénylett a könny.
- Na, látod! Így kell lerázni valakit! Csak dobd be a nevemet! - indult felfelé a lépcsőn, így háttal Hornernek megtörölhette szemeit.
- Jó, de ez.... nem hiszem, hogy te miattad....
- Nem nagyon vagyok a kedvence, de hagyjuk, jobb nekünk kettesben. Azért arra volt időm, hogy elhozzam neked a Másnaposok DVD-t. - Próbálta oldani a feszültséget, amiben Christian is partner lett. El sem tudta képzelni, hogy mi zajlott éppen, de látta, hogy Ninának ez egy kellemetlen dolog, így hagyta. Jobban szerette a nőt lazának, mosolygósnak látni.


10.rész

A repülőn újra olyan felszabadultak voltak, mint pár napja New Yorkban. Filmet néztek, dolgoztak egy kicsit együtt és külön-külön is. Sokat beszélgettek, és Nina végre normálisan ehetett is, majd elnyomta az álom. Mikor Horner enyhén megrázta a vállát, már éppen landoltak Melbourne-ben.
- Mi az? - kérdezte kábán Scott.
- Lassan megérkezünk. - mosolygott rá szelíden Christian, az arca olyan közel volt, hogy a nő érezte az arcszesze illatát. Egészen beleszédült, és mintha egy percre hasonló hatást látott volna a férfin is. Csak néhány másodpercre felejtették egymáson a tekintetüket, de ettől mindketten zavarba jöttek. Horner félénken húzódott vissza, ez volt az a perc, hogy Nina átkozta amiért hasonló fából faragták őket. Most már határozottan érezte, hogy mindketten vonzódnak egymáshoz, de egyikük sem fog kezdeményezni. Nem jó házi nyúlra lőni, ráadásul a férfi most van túl egy több éves kapcsolaton, ha túl van rajta egyáltalán.
A repülőtéren Hornert néhány rajongó várta, a nő mosolyogva nézte, hogy mennyire zavarba tud jönni a férfi ettől. Néhány sikítozó nő, és a Red Bull csapatfőnök a bokájáig elpirul.
Mindketten egyből a pályára mentek, a bőröndökről a csapat gondoskodott. A paddockban már zajlott az élet, Nina és Christian pedig anélkül, hogy elköszöntek volna egymástól belevetette magát a munkába. A hétvége egyáltalán nem úgy zajlott, ahogyan azt az elmúlt két év során már megszokták. A Red Bullok gyengén muzsikáltak, vagy az ellenfelek nőttek fel a feladathoz, nézőpont kérdése. Sebastian második helyével szépített valamit a képen, de mindenki a homlokát dörzsölte tanácstalanul. A vasárnapi futam után – mivel nem volt mit ünnepelni – rögtön útnak indultak Malajziába. Előírás, hogy a csapat összes irányítója, agya nem ülhet egy gépen, így Newey, Christian, Marko és Didi is külön repülővel mentek. Mivel Mateschitz ragaszkodott hozzá, hogy Nina – mint a csapat üzleti ügyeinek teljesen avatott ismerője – is külön utazzon tőle, így Scott választhatott az előbb felsoroltak közül, kivel szeretne menni. Főnöke legnagyobb örömére – amit nem igyekezett leplezni – újra Christiant választotta.
- Most mit vigyorogsz?
- Semmit. - az öreg ilyenkor olyan volt, mint egy kisgyerek, aki bohóckodik.
- Didi! Hagyd abba kérlek, és ne kombinálj!
- Vele voltál New Yorkban. - vigyorgott az osztrák, miközben a reptérre hajtottak.
- Igen, és most vele fogok repülni, ahogy parancsoltad.
- Én csak idefelé kértelek, hogy vele gyere, most te választottad! Tudtad, hogy szétmentek Beverleyvel?
- Igen, említette. - Nina próbált közömbös arcot vágni. - Miért kell külön utaznunk? Nem lenne jobb ha dolgoznánk útközben?
- Nem. Már vagy egy éve külön utazunk, és nem maradtunk le semmiről. Minden nagy vállalat így csinálja. Ha egy gép lezuhan, nem állhat meg az élet.
- Hát akivel lezuhanna az a gép, azzal megállna az élet, nem?
- Jó, de jobb ha nem nyírjuk ki egyből az egész csapatot. Túl sok ember függ ettől a néhány embertől. Eddig ezt meg sem kérdezted.
- Mostanra lettem bátor. - rántotta meg a vállát Scott.
- Nem azért mert indokot keresel magadnak, ha valaki megkérdezi, hogy miért utazol mostanában inkább Hornerrel? - nevetett fel Didi. Imádta, hogy már olyan jól ismerte a nőt, mintha a saját lánya lenne. Örült a változásnak, de jól tudta, hogy ebben ugyanannyi veszély is rejtőzik, mint öröm. Tisztában volt azzal is, hogy segítség nélkül ez a két ember nem nagyon lépne. Úgy gondolta, jobb ha kiugratja a nyulat a bokorból. Volt egy másik oka is, nemsokára újra együtt kell dolgozniuk Bergerrel, és szeretné, ha Nina addigra már teljesen közömbösen nézne a férfire. Addig ezt a változást nem szívesen ismertetné a lánnyal.
- No, szaladj és pihenj ki engem! - érkeztek meg a repülőtérre, ahol már hat kisgép várt arra, hogy birtokba vegyék.
Christian kedvesen üdvözölte, de látszott rajta, hogy most nem lesz túl jó társaság. A felszállási engedélyre sokat kellett várni, ezt az időt a férfi végig telefonálgatással töltötte. Nina mosolyogva nézett ki a kifutópályára, egymás után sorakozott a rengeteg kisgép. Red Bull, Mercedes, Ferrari, Force India, és a pilóták magángépei.
- Legalább itt megelőztük Buttonékat. - dőlt hátra elégedetten.
- Ez nem volt vicces! - tette le morogva Horner a mobilját.
- De az volt. - válaszolt Scott csukott szemmel hátradőlve, a válla rázkódott a nevetéstől. Horner előreszólt a pilótáknak:
- Legalább azt intézzék el, hogy a Merci előtt kapjuk meg az engedélyt. - hatalmas röhögés söpört végig a kisgépen.
- Dőlj hátra és pihenj!
- Nem tudok, majd felrobbanok! A Merci tuti hogy csal....
- Tavaly mi csaltunk, szard le!
- Nem tudom, és ezt lehetőleg ne hangoztasd! Nem is fedi a valóságot!
- Kérsz egy italt? - fordult felé tele nyugalommal Nina.
- Hogy tudsz te ilyen optimista lenni?
- Van, amikor már olyan fáradt és kiábrándult vagyok, hogy csak az segít, ha megjátszom, hogy nincs gond. Próbáld ki! - mosolygott rá, majd ahogy elment egy italért, megfogta a férfi vállát, mire Horner végigsimított a kezén.
- Köszönöm. - vette át az italt a nőtől. - Masszírozni nem tudsz? - ugratta.
- Annak csak az elszenvedője szeretek lenni.
- No, gyere ide!
- Hogyan?
- Fordulj meg! Lásd kivel van dolgod....
Nina túlságosan vágyott egy masszázsra ahhoz, hogy ebből lelkiismereti kérdést csináljon, így szót fogadott. Hátat fordított a férfinek, és hagyta, hogy az megnyomkodja a megkeménykedett izmait a nyakán és a csuklyás izmain.
A nap olyan erősen sütött rá, hogy így csukott szemmel is szinte felperzselte a szemeit. A szeme elé kapott, mire ismerős illat csapta meg az orrát.
- Várj lehúzom azt a vackot. - suttogta Christian. - Aludjál még nyugodtan, van két órád a landolásig.
- Mi? Elaludtam? - ült fel Nina zavartan.
- Bizony, mint a bunda. - vigyorgott rá Horner, a nő ekkor vette észre, hogy a férfi mellkasának dőlve szenderült álomra.
- Bocs, ne haragudj! Miért nem szóltál?
- Semmi gond. Nem zavart. Fáradt lehettél, mert alighogy elkezdtelek masszírozni, nekem dőltél és aludtál.
- Jézusom! Ez totál gáz!
- Nem. Aranyos voltál. - nevetett rá Christian. - Ilyen hatással még nem voltam egy nőre sem.
- Jujj! Ezt Didinek el ne mondd! - motyogta kábán Nina. - Össze akar boronálni minket. - mikor rájött, hogy mit fecsegett, ijedten kapta fel a fejét. A férfi most már zavartan és értetlenül nézett rá.
- Ezt ő mondta? - dadogta.
- Ki akarok szállni! - esett pánikba Scott attól, hogy mit mondott.

11.rész

- Szólj már hozzám! - könyörgött a gép végében kuporgó Ninának a férfi. - Most azt hiszed, ha lehajtod a fejed, akkor nem veszlek észre? - nevetett. - Tisztára, mint egy gyerek! - fordult vissza vidáman. - Tudod, ha nem szólsz hozzám, beszélek neked valami unalmas csapatfőnöki dologról. - cukkolta tovább a nőt élvezettel. Valójában Nina zavarát szerette volna csökkenteni, gondolta ha viccelődik az majd segít. - Na jó, szóval a szélcsatorna eredményeink a következők. - fogta maga elég az előtte tornyosuló papírköteget.
- Jaj ne! - ugrott mellé Nina és lefogta a férfi kezeit. - Isten ments! Inkább visszajövök! - huppant vissza a helyére.
- Helyes! - mosolygott rá a férfi. - Játsszuk azt, hogy süket vagyok. - javasolta.
- Oké. - nézett rá Scott hálásan.
Nehézkesen indult a beszélgetés, de végül megérkeztek Malajziába. Mindketten ugyanabban az időben ugrottak fel a helyükről, a nagy lendülettől Horner kis híján a nőre esett, karjaival a gép oldalába kapaszkodott.
- Bocs.
- Semmi gond. - nézett rá Nina csillogó szemekkel.
Megint ott álltak egymáshoz nagyon közel, beleszédülve a másik illatába. Nem akaródzott egyiknek sem visszahúzódni. Nina ha lehetett egy kicsit még közelebb hajolt a férfihez, teljesen tudatában volt tettének, így a jól neveltség miatt bele is pirult a mozdulatba. Ezt látva Christian kedvesen rámosolygott, és végül ellépett.
- Kiengedlek, nekem még össze kell pakolnom.
Nina mosolyogva ugyan, de sértődötten átlépett a gép másik felére, gyorsan felkapta a kalapját, és a kijárat felé indult. Az ajtóban megcsapta a hőség, egy kicsit hátrahőkölt, nekiütközött a férfinek.
- Mára ennyi testi kontaktus elég, nem igaz? - viccelődött az, de ennél nagyobb zavarba már nem hozhatta volna a nőt. Nina úgy száguldott le azon a hét lépcsőn mintha kergetnék. Didi már a limuzinnál várta, köszönés nélkül bepattant.
- Mi történt? - kukucskált be az ajtón főnöke, de ő úgy nézett vissza rá, mint egy felfújt hörcsög. - Értem. - bólintott az osztrák és Horner üdvözlésére sietett. Még váltottak kint néhány szót, annyit értett az egészből, hogy didi invitálása ellenére Horner nem tartott velük.
- Kapjál hőgutát te majom! - morgolódott Nina.
- Jó utad volt drágaságom? - atyáskodott Mateschitz viccesen.
- Mi a meló mára? Remélem jó sok dolgunk van. Dolgozni akarok, az az egy, amiben jó vagyok.
- Nyugi, nyugi! Egyelőre foglaljuk el a szállásunkat! Nem maradok itt csak ma, szóval rengeteg dolgunk van.
- Én ne menjek veled?
- Ne!
- És ha mégis? Biztosan hasznomat veszed. - könyörgött Nina. Belegondolni abba, hogy egész hétvégén Hornerrel kelljen kapcsolatot tartania, megőrjítette.
- Oda ahova én megyek ilyen szép csinos lányokat be sem engednek. - nevetett Didi.
- Na frankó. - morgott Nina. - Hol kezdjük? - vette elő a notebook-ját.
- Lassan a testtel, először menjünk a szállodába! Történt valami amiről tudnom kellene? Nem lenne jó, ha éppen most rúgnád össze a port Christiannal megint!
- Én? Neeeem.
- Ninaaaa.
- Jól van na! Leégettem magam, szóval nem szívesen megyek a közelébe.
- Hogyan? - nevetett Didi. Az évek során megszokta, hogy Nina pasiügyeit képtelenség követni. Nem volt az a „kirúgunk a hámból” típus, de hogy mindig szerelmes volt, méghozzá reménytelenül az biztos. A sor valamikor Sebastian Loeb-bel kezdődött, akivel Didi meg volt győződve, hogy több is volt, mint amennyit bevallottak, de Nina ebben a tekintetben diszkrét volt. A férfi nős volt, és túl sok időt töltött távol a családjától, Scott pedig nem az a fajta nő, aki hidegen hagyja a férfiakat. Románc volt, rövid volt, vége volt. Aztán jött a Berger-éra, abban az időben Scott menyasszonya volt egy sótlan angol ügyvédnek, de ez sem állta útját a reménytelen epekedésének. Didi erről csak később szerzett tudomást, de utólag összerakva a képet, sok mindent megértett. Talán ő volt az egyetlen, aki ismerte a másik oldal álláspontját is. Gerhard sem volt közömbös, de nem mert nem az eszére hallgatni. Néhány évvel korábban gondolkodás nélkül viszonozta volna a nő vonzalmát, de azóta már óvatosabb. Volt még Ninának egy-két futó kalandja, akikkel országhatártól országhatárig tartott a szerelem, aztán a távolság és a sok munka megölte mindet. Ezzel együtt a nő szerelembe vetett reménye is meghalt, nem várt senkitől semmit, ha közeledtek felé észre sem vette, vagy csípőből elutasította az illetőt.
- Nem érdekes. - legyintett a nő és fáradtan hátradőlt. A hőség volt a legnagyobb ellensége, bármit kibírt az utazások során, de ez ellen tehetetlennek érezte magát. A hotelben – már ahogy megszokták – szomszédos szobát kaptak Didivel, így könnyebb volt dolgozniuk. Gyorsan rendbe szedték magukat, Nina felmérte a ruhakészletét, és hamar el is határozta, hogy amint ideje engedi, vásárolnia kell. Elfogytak a tiszta holmik, ezen kívül egyáltalán nem az időjárásnak megfelelően csomagolt, pedig nem volt nehéz előre kitalálni, hogy itt pokoli hőség vár rá. Még mindig pakolgatott, mikor kopogtak, szórakozottan kivágta az ajtót, és visszalépett a szekrényhez.
- Képzeld alig van rendes göncöm, amit felvegyek! - sokkal jobb kedve volt már, mint a gépen. Főnöke közelében biztonságban érezte magát, mindig megnyugodott. - Hülye Horner annyira sürgetett még otthon, hogy nem is néztem, mit pakolok. Meséltem, hogy mekkorát égtem előtte a gyárban? Meg a gépen is, de tulajdonképpen én mindig csak égetem magam előtte. Valójában leszarom, nem tudom, mire van úgy oda? Aki rózsaszínű ingre zöld pulcsit húz, az nekem ne játssza meg az agyát! Nem igaz, Didi? - fordult meg nagy lendülettel, de nem az állt vele szemben, akit ő látni szeretett volna. Horner döbbenten, falfehér arccal tipródott előtte, rózsaszín ingben, a vállán egy zöld pulcsival.

12.rész

- Bocsánat....nem tudtam, hogy.... - dadogta Nina.
- Mit? Hogy nem tudsz a hátam mögött gúnyolódni rajtam? Ne zavartasd magad, folytasd csak!
- Én...nem tudom...mit...nem...
- Hogy nem tudod, mit mondjál? - kérdezősködött tovább Horner pökhendi stílusban. Nem is próbálta leplezni sértődöttségét. - Szólj le minden ruhámat, vagy a hasamat, vagy a hajamat....igen azt hiszem, akkor meglennénk a teljes listával. - Nina nem tudta eldönteni, hogy a sértettség vagy a hiúság beszél belőle. Döbbenten és tőle szokatlanul szótlanul állt a ruháival a kezében. A férfi egy darabig még dühösen nézett rá, majd sarkon fordult és elment.
- No? Kész vagy már? - lépett be a szobába Didi váltásként. Mikor meglátta a nőt a szoba közepén szerencsétlenül álldogálva, fáradtan dobta le magát a fotelbe. - Mi történt már megint?
- Asszem, kihúztam a gyufát kedvenc csapatfőnöködnél. - ült le vele szembe.
- Oké kislány! Beszédem van veled! - lépett az osztrák határozottan az ajtóhoz, és becsukta, hogy ne legyen tanúja a beszélgetésnek. - A helyzet úgy áll, hogy most kell, hogy szóljak neked, hogy kapd össze magad! Nagyobb szükségem lesz rád, mint valaha, és jó lenne, ha most semmi nem terelné el a figyelmedet!
- Nem az van, csak azt hiszem, hogy megsértettem. Leszóltam a ruháját.
- Mint az oviban! És ő meghúzta a copfodat?
- Haha. Oksi. Itt vagyok! - koncentrált újra a munkára. - Halljuk!
- Megműtenek, és ez olyan nagy titok, hogy még neked is el kell felejtened, hogy tudod. - Nina döbbenten nézett a férfire, majd egy határozott mozdulattal odalépett hozzá, és a nyakába borult. Ilyan fokú közvetlenségre még soha nem volt példa köztük, de érezte, hogy a férfi megszorítja ölelését, és ez jól esett neki. - Jó, azért meghalni nem fogok, de biztos ami biztos kihasználom az alkalmat. - kuncogott Mateschitz.
- Mikor? Hol? Mivel? Én is veled megyek. A csapat működik így is.
- Nem. Nem. Nem. - állította le a férfi. - Pont ez a lényeg. Nem működik. Nélküled biztosan nem.
- Mondd el kérlek! - nyelte a könnyeit Nina, miközben lehúzta az ágy szélére maga mellé Didit is.
- Egy rutin szívbillentyű műtét, egy-két hétre kiesek a taposómalomból. Csak benned bízom, hogy bírni fogod a melót. Téged bízlak meg teljes jogkörrel. A legfontosabb, és ezt ne felejtsd el. Senki, de senki nem tudhat róla! Erősnek kell mutatkoznunk. Senki a csapatból és azon kívül nem fogja tudni, csak én ,te, és Marion, utalt a barátnőjére.
- Helmut?
- Nem.
- Christian?
- Nem. Nekik a csapatra kell koncentrálni. Azt hiszem elcseszték az autót, legalábbis én úgy veszem észre, de persze titkolják előttem ,amíg tudják. Jobb is így, legyen nekik is félnivalójuk.
- Didi....én ezt nem tudom megcsin...
- Ó dehogynem! A kisujjadban van az egész! Évek óta te csinálod a nagyobb részét, ezt tudjuk mindketten. Sajnálom, hogy még nagyobb terhet teszek rád, de így legalább nyugodtan fekszek kés alá.
- Hogyan fogunk beszélni?
- Sehogy. Két hétig Marion biztosan nem enged a közelembe. Olyan aggodalmas, mint te vagy.
- Senki sem fog rám hallgatni. - váltott sírósra Nina hangja. - Nem akarom elrontani....ez az életed.
- Nem ez az életem, ez a megélhetésem. Ez legyen előtted is! Légy ugyanolyan határozott, és kemény, mint eddig! Ne félj tőlük!
- De pont most rúgtam össze a port Christiannal!
- Persze, mert belezúgtál. - nevetett fel az osztrák. Arról bölcsen hallgatott, hogy legjobb tudomása szerint ugyanez a helyzet a másik oldalon is. Legalábbis mással nem igen tudta volna megmagyarázni azt a hisztit, amit a nővel való szócsaták után művelt Horner.
- Nem akarok!
- Jó, mert van itt még valami.
- Igen?
- Elhintettük a sajtóban, hogy Gerhard visszaveszi a részét a Toro Rossoban, de ez persze nem igaz. A lényeg, hogy ő is segíteni fog az új üzletben. Az ő cége is érdekelt az orosz és kínai üzletünkben. A tárgyalások java részét megcsinálja, neked csak az átolvasás marad, meg persze utána aláírod.
- Én? - kerekedtek ki Nina szemei.
- Igen, te. - nyújtott át neki Didi egy vastag borítékot. - Ezt jól tedd el, a közjegyzőnél még van egy példány, ha elveszítenéd. De ez ne forduljon elő!
- Ez mi?
- Ne bontsd ki! Ha valakivel az előbb említettek közül már nagyon nem bírsz, told az orra alá! Ebben leírtam mindent. Teljes jogköröd van, aláírás, üzletkötés, felmondás stb. Te vagy a Red Bull megbízott ügyvezetője határozott időre. Akár el is adhatod, és leléphetsz a pénzzel. - viccelődött a férfi.
- Ez nem vicces! - omlott össze sírva Nina. Didi vigasztalta.
- Ugye megteszed nekem? Így sokkal nyugodtabb lennék.
- Ugye vigyázol magadra? - ölelte át Nina újra a férfi nyakát, most még szorosabban, mint az előbb.
- Ha túlélem ezt a fojtogatást. - köhintett az öreg. Mélyen a nő szemébe nézett. - Tudod, hogy feltétel nélkül bízom benned. Ne majrézz, csak legyél önmagad! 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 122232
Hónap: 2096
Nap: 23