Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.01.16

Második évad

Első rész

James és Henry napok óta a garázsban éltek, apjuk régi Mustangját szerelték. Tetőtől talpig olajosak, festékesek voltak, dolgukat a két kis törpe csak megnehezítette.
- Eddie! - kiabált rá James az öccsére. - Ha még egyszer megfogod a festéket, megnyúzlak!
- Ez az enyém apukámé! - feleselt az.
- Fejezd be! Henry! - nyafogott. - Vidd innen, mert megverem!
- Öcsi higgadj már le! Gyere ide hozzám, nézd Edina milyen szépet rajzolt! - próbált a legnagyobb Hunt- gyerek békét tenni, de ez nem nagyon szokott neki sikerülni. Két öccse folyton veszekedett, annak ellenére, hogy az ikrek még csak öt évesek voltak, James nem hagyta rájuk a dolgokat. Állandóan nevelni próbálta őket. Szent meggyőződése volt, hogy szüleik a két picurnak jóval többet megengednek, mint nekik annak idején. - James te meg próbálj meg már engedni neki!
- De nem ért a festéshez, pálcikaemberekkel rajzolja tele a kocsit. Apu örülni fog!
- Hadd nézzem! - lépett mellé Henry, majd hangos röhögésben tört ki. - Miért? Ez nem olyan rossz! - simogatta meg Eddie fejét.
- Rohadt vicces vagy! Egy óra múlva el kell mennem, ez meg nem fog megszáradni! Holnap reggel akartuk odaadni, nem? - Freddie fiatalkori autójának felújítása az ő ötlete volt, ezzel lepnék meg apjukat a negyvenedik születésnapján. Annyi időt és energiát öltek bele, nem akarta, hogy a cél előtt menjen füstbe a terve.
- Nyugi már! - kapta fel bátyja Eddie-t. - Van időnk bőven. Vagy randid van?
- Hát lenne, de így... - dühöngött.
- Szép jó napot mindenkinek! - toppant be Irvine nagyszülő a rejtekhelyre. - Készül a járgány?
- Eddie! - ujjongott Edina, és széles mosollyal az arcán ágaskodott, hogy az érintett emelje fel.
- Hello. - üdvözölte többi unokája is egy-egy öleléssel.
- Mi van maffiózó? Nem fértek össze a tükörképeddel? - borzolta össze névrokona buksiját.
- Téged az Ég küldött ide! - hálálkodott James. - Drága nővérkém megígérte, hogy elviszi őket, de valami rohadt fontos dolga lehet, hogy nem ért még ide! Nem tennél velük egy kört?
- Nem. - zárta rövidre a témát a rokon. - Nem bébiszitternek szerződtem. - Erre James dühösen dobott egy olajos törlőrongyot kis öccsének, mert az megint az ecsettel a kezében közelített az autó felé.
- El onnan törpe! - kiáltott rá.
- Ha nem hagyod békén az öcsédet, nem mondom meg, hogy egy puccba vágott cicababa vár a bejáratnál. - vigyorgott nagyapja.
- Cicababa, cicababa. - kiabálta kis Eddie, miközben szökdécselve indult az adott irányba, hogy üdvözölje látogatójukat. Ezt látva James dühösen idősebb Eddie felé fordult.
- Köszi. Ez baromi nyerő lesz, már látom!
- Bocs. - szólt unokája után, aki egyre idegesebben nevelte öccsét.
- Ed! Gyere vissza, de azonnal! - rohant ki.
- Ennek meg mi a baja? - nézett meglepődve Irvine nagypapa legidősebb unokájára.
- Sok minden összegyűlt nála. A suliban hajtania kell majdnem mindenből, hogy ki ne vágják. A nagy szerelem is befuccsolt, és Harrison is cseszteti a csapatnál. Szegény Zuzuval is állandóan veszekszik, de hugi nem mondja, hogy mi a baja vele, de tuti, hogy nagy gáz van. Alig szólnak egymáshoz.
- És te? Veled mi újság?
- Megvagyok. - ránotta meg a vállát.
- Mikor beszélsz anyádékkal?
- A buliig semmiképpen, majd utána.
- Nincs már sok időd! Egy-két hét hamar eltelik.
- Tudom, tudom. De nem akarom megbántani őket.
- Ezt ők is tudják. A gyerekek előbb utóbb elköltöznek, ez az élet rendje.
- Tizenkilenc évesen? Tudom, hogy szerintük még korai.
- Anyád már jóval előbb összecuccolt apáddal, úgyhogy ők csak ne dumáljanak. Ha gond van, szólj! Majd helyreteszem őket! - kacsintott.
- Köszi. - ölelte át Henry hálásan, de az idill nem tartott sokáig, mert kis Eddie zokogva tért vissza hozzájuk.
- Mi a baj? - hajolt le hozzá bátyja.
- James megvert. - ordította öccse. - Kiröhögtek a cicababával, hogy nem tudok rajzolni. - Olyan szívszaggatóan sírt, hogy ikertestvére is halk szippogásba kezdett. - Világgá megyek!
- Én is. - borult a vállára Edina is.
- Mi a fene van itt? - kapkodta a fejét nagyapjuk. - Mióta veri James a testvérét?
- Mondom, hogy teljesen ki van fordulva magából. - simogatta Henry az ikreket.
- Na majd én elkapom. - dühöngött Irvine, miközben nagy léptekkel a bejáratohoz sietett.
Az említett hölgyemény inkább hasonlított egy éjszakai pillangóra, mint egy gimnazista lányra.
- James! Búcsúzkodj! Beszélünk! - adta ki az utasítást Eddie.
- Most nem! Elhúzunk. - ült fel James a motorra, a leányzó mögé pattant, és már el is hajtottak.
Eddie nem adta fel, őt nem lehet csak úgy lerázni! Kocsiba vágódott és utánuk eredt. A bekötőút előtt James félrehúzódott, majd nyeglén nagyapja kocsija felé sietett.
- Mi van most versenyezni akarsz? Mi a francért vágtatsz utánunk? - Eddie már rég nem látott az idegtől. Középső fiú unokája viselkedése a régi Hunttal vívott csatáira emlékeztette. James külsőre és belsőre tisztára a másik nagyapjára hasonlított, és ezzel együtt az apja fiatalkori énjére.
- Vegyél vissza! Egyelőre nem te szartad a spanyolviaszt, úgyhogy kussolj! - üvöltött rá, amitől a fiú kissé megszeppent.
- Bocs. - morogta.
- A csaj menjen haza, te meg visszajössz velem! Igyekezz! - James tiltakozni akart, de leintette. - Egy öt évessel bunyózol?
- Jaj, ne izéljetek már! Csak rácsaptam a kezére!
- Majd otthon megbeszéljük! Búcsúzkodj, aztán nyomás! - visszaült a kocsiba. James a csajhoz lépett, csókolóztak, majd hirtelen visszaugrott a motorra, és elhajtottak. Eddie megdöbbenve ült az autóban, végül dühösen hazahajtott.

 

Kép

Második rész

Henry végül egyedül fejezte be az ajándékot, már sötétedet, mikor ráhúzta a ponyvát. Lekapcsolta a villanyokat, bezárta a garázsajtót, éppen indult volna vissza a házba, mikor anyjával találta szembe magát.
- Szia. Nem láttad Jamest?
- Jó ideje nem. Csajozik.
- Valami baj van? - simogatta meg fia arcát.
- Nem. Semmi. - adta Henry a közönyöst.
- Rosszul hazudsz. - mosolygott Zoé.
- James iszonyú formában van, összeveszett kis Eddievel. Állandóan veszekszik valakivel.
- Tudom. Majd beszélek vele, de ez a holnapi buli kikészít.
- Apu mikor jön?
- Reggel kilenckor landolnak.
- Mi van a tárgyalásokkal? Alan belement a gyártócserébe?
- Aha. Úgy néz ki jövőre Merci motorral megyünk. De majd elmesélik, mert csak címszavakban beszéltük még át.
- Hányan leszünk holnap?
- Még mindig nem tudom pontosan, de egy kisebb lakodalmat is megtarthatnánk. - kacagott anyja.
- Kis Zuzu?
- Telefonált. Csak holnap jön Soniáékkal.
- Kell valamit segíteni?
- Nem köszi. Menj csak pihenj! Egész nap melóztál. - ölelte meg fiát, majd két puszi után elváltak.
- Te nem jössz be?
- Nem, még megvárom az öcsédet. Úgyis rendet kell tenni a fejemben, hátha elmaradt valami meló. Menj csak, most jó idő van idekint a teraszon. - mosolygott szelíden.
Mialatt Jamesre várt, volt ideje gondolkodni, hiszen a fiú éjfélig haza sem nézett. Észrevette ő is, hogy valami nagyon bökte a fiú bögyét, de soha nem kapott egyenes választ a kérdésére. A bűntudat, hogy a sok munka miatt a gyerekeire nem jutott sok ideje, állandóan marcangolta. Amikor Bob Hunter kérésére újra csatlakoztak a száguldó cirkuszhoz, még nem sejtették, hogy ez az állapot közel húsz évig fog tartani. A csapat most már teljes egészében az övék, Alan – régi versenyzőtársuk – a csapatfőnöki teendőket látta el kiválóan. Zoé már nem dolgozott versenymérnökként, a fejlesztések voltak a fő feladatai. Freddie pedig minden más feladatot ellátott, és mivel ez számára nem volt elég, jó pár egyéb kategóriában kipróbálta magát. Indult Le Mans futamokon, rally versenyeken, sőt háromszor megpróbálta a Dakart is. Habár mindhárom nagy gyerekük idehaza lakott, alig voltak otthon. Zoé, fiatal kora ellenére sok időt töltött Milánóban, Párizsban, New Yorkban és Tokióban. Jelenleg a Chanel gyakornoka, közben divatbemutatókat, fotózásokat szervez, persze nem egyedül. Főnöke – Evelyn Braun – a szakma legjobbja, teljesen el van ájulva tőle. Jutalmul egy ruhája résztvehet a monacoi Amber Fashion Show bemutató darabjai között, majd májusban. Zoé az érettségire készül, munkája miatt egyéni tanrendes, így csak vizsgázni kell bemennie az iskolába. Kitűnő tanuló, így nincs félnivalója a megmérettetések előtt. James már más tészta, ő talán jövőre újra járhatja az utolsó gimnáziumi évét. A fiú nem sokat változott, annak ellenére, hogy csupaszív, a viselkedése miatt nem sok rajongója van. Úgy a pályán, mint a pályán kívül. Jelenleg azért küzd, hogy két hónap múlva egy egy éves szerződésessel a zsebében indulhasson a Forma 3 sorozatban. Paul Harrison a csapatfőnöke, egyáltalán nincs meggyőződve a fiú tehetségéről. Ráadásul az Irvine-Hunt házaspárról sincs túl jó véleménye, így ez a kicsi előítélet a fiún is lecsapódik. Zoé és Freddie mindig is tartották magukat ahhoz az elhatározásukhoz, hogy a gyerekeik életébe csak végső esetben szólnak bele. Így amíg James nem kér ebben az ügyben a segítségükből, addig ők nem szólnak. Henry élete látszólag rendben van, de Zoé tudta a legjobban, hogy legidősebb fia inkább elharapná a nyelvét, minthogy panaszkodjon. Szülei karácsony óta tudták, hogy fiuk arra készül, hogy elköltözzön Londonba, hogy a csapat gyárának szomszédságában lakjon, de megvárták, míg a fiú hozakodik elő vele. Tudták, hogy olyan tisztelettudó és figyelmes, hogy majd minden ünneplés után, a szürke hétköznapok alatt talál erre megfelelő időpontot. Úgy néz ki, hogy Henry a GP2-ben és a Renault World Seriesben is kipróbálja magát. Csak nehogy sok legyen neki a két sorozat egyszerre. Miközben ezen gondolkodott, nagy robajjal érkezett haza tékozló fia.
- Anyu! Hát te?
- Gyere, ülj le ide mellém! - kérte csenben, kedvesen fiát.
- Mit csináltam már megint? - sóhajtott James.
- Túl nagy szabadságot kaptál, és...
- Hogy én? Zuzu pont annyi idős, mint én, és megengeditek, hogy a világot járja...
- Ne vágj a szavamba! - emlete fel Zoé a hangját.
- Ez az igazság! - kiabált a fiú.
- Ő soha nem élt vissza ezzel. Te viszont otthagytad az apámat az országúton, és megszöktél előle!
- Ő soha nem élt vissza ezzel, mi? - gúnyolódott James. - Ha te azt tudnád! Eddie meg ne parancsolgasson, nem az apám!
- Na most van elegem ebből! Eddie akkor parancsolgat neked, amikor akar. Egy felnőttel sem bánhatsz így, pláne nem vele! Nem fogok neked mindent elnézni, még akkor sem, ha te hasonlítasz legjobban apádra, és ettől én teljesen elolvadok! - kiabált vele Zoé. - Ne vigyorogj! Te is tudod ezt, és szépen vissza is élsz vele!
- Ez nem igaz!
- De igen, és ezt te is tudod. Innentől kezdve nincs csavargás egy hétig. Ha mégis ki mered tenni a lábadat a házból....
- Tizennyolc vagyok az Isten szerelmére! - kiáltott fel dühösen.
- De agyilag nem! Ha nem mész át a vizsgákon véged van! Nincs csajozás, nincs verseny, nincs semmi, csak tanulás!
- Ezt nem veszem be! - puffogott James.
- Ó, dehogynem! - tette csipőre a kezét. - Tartozol nekünk! Nem ajánlom, hogy átvágj!
- Ez szép! - James gondolatait elöntötték az emlékek,és erőt vett rajta a szégyenérzet. Valóban tartozik szüleinek, akik eddig mindenben támogatták, minden bajból kihúzták, néha a saját testi épségüket is veszélyeztetve. Anyja se szó se beszéd faképnél hagyta, ő pedig durcásan dübörgött fel a léppcsőn. A kicsik már aludtak, az ajtajuk nyitva volt. Édesen aludtak az ágyukban. James kis Eddie ágyához lépett, letérdelt mellé, és előbb a kezét, majd a kis pufók arcát puszilta meg.
- Ne haragudj öcsi! - suttogta, de tudta, hogy a fiú mélyen alszik, nem hallja őt.
- Világgá fogunk menni! - szólalt meg egy vékony dühös hang mögüle. - Világgá megyünk, mert te nem szeretsz bennünket.
- Ez nem igaz Dina! - ült át húga ágya mellé. - Én szeretlek titeket.
- Nem igaz! - makacskodott a kislány. - Mindig csak morogsz, meg kiabálsz! - sértődötten a fal felé fordult, és nem törődött többet bátyjával. James szomorúan nézte egy darabig, majd felállt, és kifelé indult, de a lába elakadt egy hátizsákban.
- Mi a franc ez? - morgott. Közelebb szemügyrevette a táskát, amiből egy-két mesekönyv, csokik, néhány ruha és egy családi fénykép került elő. Bánatosan nézte a szüleit és a testvéreit. Mind a heten mosolyogtak Zoé kórházi ágya mellett, az ikrek születésekor készült. Mennyire várta őket! El sem tudná képzelni az életét nélkülük! Mint egy film lepörgött előtte az azóta eltelt öt év, és szomorúan állapította meg, hogy mennyit idegeskedett, kiabált a két törpével azóta. A folyosóról beszűrődő fényt valaki eltakarta, felnézett, és nagyapjával találta szembe magát.
- James! Te mit csinálsz itt a földön? - suttogott.
- A törpék el akarnak menni itthonról miattam. - válaszolt szomorúan.
- Ugyan! Egyszer minden gyerek világgá megy! - guggolt le mellé Eddie. - Anyád például egyszer miattam indult neki a nagyvilágnak.
- Miért?
- Azt hiszem akkor gyújtottak fel valamit Freddievel. Azt hitte, hogy intézetbe akarjuk zárni. - nevetett Irvine, mire James is elmosolyodott.
- Tényleg hasonlítok apura?
- Tényleg.
- Akkor te nem nagyon bírod a képemet! - húzta el a száját.
- De én túlságosan is bírom azt a nagyképű, öntelt, arrogáns képedet. - vigyorgott Irvine. - Nem akarsz nekem elmondani valamit?
- Mit?
- Ami böki a csőrödet?
- Nem lényeg, majd... - rántotta meg a vállát.
- Van egy havannai szivarom. - kacsintott az öreg. - Ha jobban körülnézek szerintem találok neked is egyet. - James arca felvidult, imádta nagyapját. Vele mindig megtalálta a közös hangot, csak azt viselte nehezen, ha nevelni akarta.
- De csak azért, mert a kettő egyszerre ártana neked. - ugrott talpra, és kimentek a szobából.

 

Harmadik rész

 

Zoé az ablakból jól látta apját és fiát, hogy a hintában ülve szivaroznak, de nem akart emiatt balhézni. Tudta, hogy Eddie ezzel próbál bevágódni a fiúnál, hátha végre kiönti neki a szívét. Nem is sejtette, hogy ezt fiánál nem kellett tovább erőltetni.
- Ez van! Annyira meg tudnám ütni azt a vén stricit!
- Te inkább ne bunyózz! Azzal nem mész semmire!
- De Zuzu teljesen belezúgott! Eddie! Az a majom 37 éves!
- Tudok számolni. - morgott Irvine.
- Ha anyuék megtudják....lesz itt holnap olyan buli, hogy nem csak a törpék mennek világgá!
- Lehetne rosszabb is! - morfondírozott Eddie.
- Ennél? Hogyan?
- Ha nem is ismernénk a pasit, de őt gyerekkora óta ismerem, és....
- És akkor minden rendben van? - dühöngött James tovább.
- Nem lehet ezt Zoénak megtiltani. Hidd el tudom, miről beszélek! Végigcsináltam már egyszer én is ezt.
- Anyunak is volt...?
- Ez nem rád tartozik! - intette le Eddie a fiút. - Csak azt mondom, hogy minél inkább tiltod, annál inkább egymásba fognak kapaszkodni. Mióta tart, tudod?
- Egy-két hónapja.
- És hol keveredtek ezek ketten össze?
- Összetalálkoztak Londonban a metrón...mint egy puncsos filmben. - gúnyolódott James.
- Ki tud még erről?
- Csak én.
- És a másik oldalról?
- Nem tudom.... - esett a fiú gondolkozóba. - Gondolod, hogy keresztapu....?
- Attól tartok igen. - dobta el a csikket morcosan Eddie.
- Apu megöli Leot, ha falazott nekik. - pánikolt újra a fiú. - És ha kitiltja innen Doroty-t, akkor kis Dina pláne világgá megy, mert mostanában mást sem hallok, csak hogy ő a legjobb barátnője.
- Hagyd már a törpéket! Nem fog itt senki világgá menni! - kapta fel a vizet Irvine.
- Te nem ismered őket, ha ők azt mondják, akkor...
- Jó, elég! Menjünk aludni! Holnap korán kelünk, segíteni kell anyádnak! - indultak el a ház felé. - Elkészült a kocsi?
- A francba! Azt meg totál elfelejtettem! - kapott a fejéhez. - Meg kell kérdeznem Henryt! - rohant fel az emeletre, nagyapját pedig otthagyta kusza gondolataival. Sokáig tépelődött, hogy vajon mi lenne az ideális megoldás, de semmi értelmes ötlet nem jutott az eszébe. Felhívta Hanket – a magánhekust – nézzen utána a férfi dolgainak, és derítsen ki minél többet róluk. Hank évek óta jó szolgálatot tesz neki, annak idején lánya ügyében is segítségére volt. Ez a család pedig ad munkát neki bőven.
Hajnalodott már, még mindig a teraszon üldögélt, mikor mocorgást hallott odabentről. Óvatosan benyitott a nappaliba, ahol két kicsi álmos fejet látott, nyomukban Zoé ólálkodott. Lánya a mutatóujját a szája elé téve jelezte neki, hogy maradjon csendbe.
- Majd ettől észhez térül meglátod! - bölcselkedett Edina, miközben testvérét terelgette ki a hátsó ajtón.
- Ja, nem engedett apunak rajzolni! - dühöngött a másik. - Pedig szép volt, ugye Dina?
- Szép hát! - helyeselt a kislány, miközben már a hátsó udvaron voltak.
- Meddig engedjük őket? - suttogott Eddie lánya felé.
- Fogalmam sincs! - válaszolt az tanácstalanul.
- Majd én elintézem. - szólalt meg James a lépcső alól. - Miattam van az egész! - mászott ki nagy nehezen rejtekéből.
- Te meg mit csinálsz itt? - hökkent meg anyja.
- Tudtam, mire készülnek, és gondoltam megvárom őket. - vette fel a fiú a kabátját.
- Sokáig ne húzd jó? Papucs van rajtuk, kint meg hűvös van. - aggódott Zoé.
- Oké.
Halkan, de sietősen az ikrek után eredt, akik még mindig morogva, de már korántsem olyan határozottan lépkedtek a sötétben.
- Várjatok törpék! - szólt nekik James. Ennyi elég volt, hogy halálra rémítse szegényeket. Síkítva fordultak meg.
- James! De megijesztettél! - néztek rá nagy csodálkozós szemükkel.
- Nem akarom, hogy elmenjetek! Tudom, hogy nem hiszitek el, de nagyon szeretlek titeket. Többet nem kiabálok, ígérem! - guggolt le hozzájuk.
- Ígéred? - kérdezte Eddie, szemmel láthatóan ő már most szívesen visszament volna a házba, de huga nem hagyta.
- Ígérem.
- Nem hiszünk neked. - feleselt Edina.
- Nem? - nézett rá Eddie csodálkozva. - Nem! - végül tudatosította magában a helyes választ.
- És mit tegyek, hogy elhigyjétek?
- Esküdj meg! - válaszolták kórusban.
- Esküszöm. - válaszolt James.
- Tedd fel a kezedet! - parancsolta Edina.
- Ne szivassatok, jó?
- Akkor megyünk. - fordultak meg.
- Jó, jó. - James szót fogadott. - Esküszöm.
- És festhetek apu kocsijára. - Egészítette ki Eddie.
- Ne ess túlzásba törpe! - fenyegette meg James, de mivel húga megint szúrós szemekkel méregette, kelletlenül bólintott. - Oké. Gyertek be, mert megfáztok! - kapta fel mindkettőt, és gyorsan visszavitte őket a szobájukba. Betakargatta, megpuszilgatta őket, és újra szent volt a béke. Még egy-két órára visszafeküdt az ágyba, de csak nem jött álom a szemére.

 

Negyedik rész

 

Reggel nyolckor nagy volt a sürgés-forgás a házban, a legkisebbek még aludtak, így legalább a többiek már haladtak a munkával.
- Halihó! Megjöttem. - kiabált vidáman kis Zuzu, aki mára már egy gyönyörű fiatal hölgy lett. A megjelenése kifogástalan, le sem tagadhatta volna, hogy a divatszakmában dolgozik.
- Szia hugicám! - futott elé Henry, és jó szorosan megölelte.
- Szia, kedvenc bátyám! - viszonozta az ölelést.
- Csak egy bátyád van. - mosolyogva vette ki a bőröndöt a kezéből.
- A többiek?
- Hello édesem! - érkezett végszóra nagy Zuzu, aki már attól a gondolattól ragyogott, hogy az egész család együtt lesz. - Úgy hiányoztál!
- Te is nekem! - Hosszú percekig szorosan ölelték egymást.
- Zoé ezt hova tegyem? - kiabálták k ia konyhából.
- Mennem kell. Pakolj le, a szobádhoz nem nyúltunk. - simogatta meg lánya arcát, majd elviharzott.
- Szia. - köszöntötte James hidegen, a válasz sem volt szívből jövő.
- Hello.
- Zuzu! De jó, hogy itt vagy végre! - ölelte át Eddie is, majd sürgetően Jamesre nézett. - Segíts neki fiam! Megyek apátokért a repülőtérre.
Néma csendben baktattak fel a lépcsőn, néha-néha belebotlottak valakibe, akit üdvözölniük kellett. Kis Zuzu az ikrek szobája felé sandított.
- Hogyhogy ezek még alszanak?
- Hajnalban világgá mentek, gondolom még nem pihenték ki . - rántotta meg James a vállát.
- Anyám! Ez a kettő nem semmi! És mi volt a bajuk?
- Én. Többnyire. - tett le Zoé szobájában a csomagokat.
- Haragszol még? - lépett mellé Zuzu.
- Nem rád hugi....vagyis nem csak rád....nagyobb részt rá, de...
- Tudom....tudom. Átbeszéltük. - rogyott le gondterhelten az ágyra.
- Vége?
- Nem tudom. De ennek nem sok értelme van. Kiakasztunk mindenkit, milyen jövőnk lehet így?
- Te komolyan terveztél jövőt vele?
- Én még mindig tervezek vele James. - nézett rá szomorúan. - Tudom, hogy te...
- Nem én vagyok a lényeg. - vágott közbe öccse. - Önző vagyok, tisztában vagyok vele, de csak neked akarok jót. Nem bízom benne, ennyi.
- Nem is ismered, és eddig senkiben sem bíztál, akivel dolgom volt.
- Ez igaz. - csapott a térdére. - Megnézed a Mustangot?
- Persze. Bocs, hogy nem tudtam hazajönni tegnap, de állandóan szívatnak.
- Kicsoda?
- Nem mondom meg, mert megvered. - kuncogott Zoé.
- Szeretlek. - tört ki Jamesből.
- Én is téged. - torpant meg, majd szorosan átölelték egymást.
- Zuzu! - kiabáltak be az ajtón a legkisebbek, Zoé térdre rogyott.
- Hello. - köszöntötte őket nővérük. - Mi volt ez a reggeli akció? - nézett rájuk szemrehányóan.
- James miatt volt, de már kibékültünk. - mentegetőzött Dina.
- Megesküdött, hogy többet nem kiabál velünk. - vágott közbe Eddie is.
- Akkor most ti esküdjetek meg, hogy soha többet nem szöktök meg, és nem mentek világgá. - fenyegette meg őket Zuzu.
- Esküszünk. - felelték határozottan.
- Tegyétek fel a kezeteket! - kóstolgatta őket James élvezettel. Edina összehúzott szemekkel nézett rá, de azért csak engedelmeskedtek.
Miután minden részletet tisztáztak és Henry is előkerült végre, mind az öten a garázs felé vették az irányt, hogy megnézzék a művet.
Eközben a repülőtéren a magángépek egymás után landoltak, Freddie kissé morcosan érkezett meg a terminálba.
- Hello. Mi a baj? - érdeklődött apósa, de nem sokat tudott meg.
- Semmi. Menjünk! Haza akarok érni végre! - sóhajtott a családfő.
Eddie jobbnak látta, ha nem veszekszik, de mielőtt a ház előtti bekötőútra kanyarodtak, félreállt a kocsival.
- Mi az? Miért álltál meg?
- Mert a ház tele lesz izgatott emberekkel, akik meglepetést szerveztek neked. Nem lenne jó, ha átharapnád a torkukat. - morgott.
- Ó a francba! - kiáltott fel. - Születésnapom van! - csapot a homlokára.
- Jó reggelt! Mi a gond?
- Láttam valamit, amit nem akartam látni, és nem is tetszik, hogy láttam. Fogalmam sincs, hogy mi van itt, de nincs kedvem lehiggadni. Ha pedig mindkettő itt lesz, márpedig ha buli van, akkor itt lesz, szóval...
- Konkrétabban? Nevekkel, mondjuk? - Irvine sejtette, hogy Freddie azt látta meg, amit el akartak titkolni előle, de azért biztos, ami biztos alapon kifaggatta vejét.
- Tudod kivel jár a lányom? - meg sem várva a választ, folytatta. - Azzal a mocsok Greggel. Az apja lehetne csessze meg! - üvöltött. - Ez elképesztő! - csapott a műszerfalra. - Ott volt, amikor megszületett, amikor óvodába ment... Jézusom! - vágta ki a kocsiajtót. - Agyvérzést kapok! Ez undorító! - idegesen járkál fel-alá, rágyújtott, majd hirtelen megfordult, amiből Eddie rögtön tudta, hogy baj lesz. - Álljon meg a menet, te nem tűnsz túl meglepettnek! - tépte fel a vezető oldali ajtót.
- Először is higgadj le egy kicsit! - tette fel a kezeit megadóan.
- Ha megtudom, hogy neked is közöd van ehhez, én ….
- Este tudtam csak meg! - kiabált Irvine. - James mondta el, ő sem túl lelkes. A kicsiken vezette le a feszültséget, elbeszélgettem vele, és akkor bökte ki. Hol láttad őket?
- Londonban. - fújtatott. - Kéz a kézben andalogtak, aztán meg...de inkább hagyjuk! Felfordul a gyomrom!
- Tudom, hogy nehéz, de azzal nem segítesz, ha balhézol!
- Ugyan! Honnan tudnád?
- Frank, Joel, Kimi...soroljam?
- Ők idősek voltak, de nem ennyire. Kimiről te honnan tudsz? - torpant meg Freddie.
- Már nem emlékszem, de kisebb sokkot kaptam. - legyintett Eddie. - Most ha lehet jegeljük a témát egy napig. Aztán holnap duzzoghatsz, de ma nem. Zoé kiteszi a lelkét, annyian leszünk, mint égen a csillag! Lepődj meg, ha kérhetem! - visszaültek az autóba, és továbbindultak.
- Leot is megölöm. - morgott egész úton.
- Jó, de nem ma! Holnap gyilkolhatsz, ma viszont bűbáj leszel! - fenyegette meg apósa.

 

Ötödik rész

 

Ha Freddie és Eddie azt hitték, hogy a meglepetések ideje lejárt nagyot tévedtek. Alighogy elkezdődött a kerti party, egy csinos, 18 év körüli lány tűnt fel Henry oldalán. Az egyetlen bökkenő az volt vele, hogy a pocakja feltűnően és titkolhatatlanul gömbölyödött. Habár a legidősebb Hunt fiúnak kiterjedt baráti köre volt fiúkból, lányokból egyaránt, Zoé jól tudta, hogy itt többről van szó.
- Henry, segítenél nekem? - húzta fiát távolabb, majd kertelés nélkül a dolgok közepébe vágott. - Ő a barátnőd?
- Igen. - válaszolt a fiú higgadtan.
- Egy kicsit terhes nem?
- De igen.
- Henry ne szórakozz velem, mert felpofozlak itt mindenki előtt! Ki ő és kié a gyerek?
- A neve Amanda, és a gyerek a barátjától van. - Zoé kifújta a levegőt, de a gyanúja még nem vált köddé.
- Hol van a barátja?
- Már nem járnak. Elhagyta, mikor megtudta, hogy állapotos.
- Szemét! Te most jársz vele?
- Igen.
- Micsoda? - ordított, amivel jó pár ember figyelmét felkeltette.
- Anyu! Légyszi ezt ne most! El akartam nektek mondani, de inkább halasszuk holnapra!
- Mi a gond? - érkezett melléjük a családfő, mire mindketten mosolyogva válaszoltak.
- Semmi. - Freddie persze nem hitte el.
Este tíz felé az utolsó vendégek is elmentek, Henry hazakísérte Amandát. Zoé és James lefektették a kicsiket, majd a szobájukba vonultak, idősebb Eddie pedig hazafelé vette az irányt. Zoé a konyhában pakolgatott, Freddie pedig elmélyülten nézte.
- Sok meló volt ezzel, igaz? - kérdezte mosolyogva.
- Hát volt, de segítettek. Tetszik a Mustang?
- Nagyon. - lelkesült be Hunt. - Elképesztő, hogy a fiúk mit műveltek!
- Na és persze ne feledkezzünk meg kis Eddie pálcikaembereiről! - figyelmeztette felesége.
- Feltétlenül. - vigyorgott az ünnepelt. - Ez benne az egyedi! Kapott tőlük miatta mi?
- Hajaj. - sóhajtott Zoé. - De most ezzel ne foglalkozz! - ölelte át. - Mesélj! Milyen érzés negyvenesnek lenni? - kuncogott.
- Nem érzem magam annyinak. - rántotta meg a vállát.
- Simán elbírnál egy húsz évessel, mi? - vigyorgott Zoé, de férje reakciója megdöbbentette. - Csak vicc volt! - húzta magához.
- Menjünk aludni!- zárta le Freddie a beszélgetést.
- Mi a baj? - kérdezte később már az ágyban. - Most megsértődtél?
- Nem dehogy. - sóhajtott nagyot férje miközben magához húzta. - Csak fáradt vagyok. Holnap beszélünk, jó? Szép álmokat! Köszönöm a party-t.
- Jó éjt, és szívesen!
Az előző napok Zoét teljesen lefárasztották, bőven tíz után jártak, mikor felébredt. A nappaliba érve örömmel tapasztalta, hogy a család apraja elvégezte helyette a takarítást. A kicsiket viszont nem látta sehol.
- Hol van az aprónép? - kérdezte vidáman Freddietől.
- Anyu elvitte őket, hogy nyugodtan tudjunk beszélni. - Zoé ekkor látta csak, hogy három nagyobb gyereke fejét lógatva helyet foglal a kanapén. Ezek szerint Freddie összehívta a családi kupaktanácsot, amire jó ideje nem volt példa. Talán Henry barátnője neki is szemetszúrt?
- Nem fogok kertelni, mert nem szoktam. Van itt egy dolog, ami nekem nagyon nem jön be. - kezdett bele Freddie. Zoé végignézett a társaságon, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Az évek során ő volt az, aki a gyerekek ügyes-bajos dolgaival napi szinten foglalkozott. Freddie mindenről tudott ugyan, de ezt nem feltétlenül beszélte meg gyerekeivel, csak ha úgy látta, hogy ők kérik. A klasszikus felállást alkalmazták a gyereknevelésben, Zoé volt az elfogadó, Freddie a fegyelmező. Habár soha nem volt tiszteletlen, durva velük szemben, gyerekei mindig tudták, hogy hol a határ.
- Kezdhetem? - szólalt meg Henry.
- Halljuk! - bólintott Zoé, aki még mindig meg volt győződve róla, hogy csak emiatt ültek össze.
- Micsodát? - értetlenkedett Freddie, James pedig egyre lejjebb csúszott a fotelben.
- Amandát. Erről van szó, nem? - pásztázta végig Zoé a társaságot, mire James egy szinttel megint lejjebb csúszott.
- Milyen Amanda? Ki az? - kapta fel a vizet Freddie. - Én Zoéról beszélek.
- Mi van Zoéval? - James próbált még lejjebb csúszni, de a padlón kötött ki. Szülei értetlen arckifejezését látva úgy gondolta, ideje rendet tenni.
- Szólhatok?
- Nem. - vágták rá mindketten, miközben még mindig tanácstalanul néztek egymásra.
- Pedig jobb lenne, mert én vagyok itt az egyetlen, aki tudja miről van szó. - Mindenki feléfordította a fejét. - Azt hiszem fejenként csak egy-egy gondról tudtok.
- Hallgatlak. - nézett rá apja szigorúan.
- Zoénak és Henrynek is van problémája.
- Te pedig meg fogsz bukni. - grimaszolt felé kis Zuzu.
- Azért már megkaptam a büntimet, de te nem úszod meg ennyivel, asszem. - vágott vissza.
- Zoé kicsim, mi a gond? - váltott anyja hangja aggódóra, de mivel lánya nem válaszolt, Freddie foglalta össze dühösen a helyzetet.
- Belehabarodott Greg Mansellbe. - Mire Zoé szeme elkerekedett. - Láttalak Londonban vele.
- Ne félj Zuzu! Ha Henry előadja a sztoriját, a tiéd feledésbe merül. - Nyugtatgatta ikertesója.
- James! Elég legyen! - szólt rá anyja.
- Mi van Henryvel? - kérdezte Freddie egyre idegesebben.
- El akarja venni Amandát, aki öt hónapos terhes. Nem tőle van a gyerek, és Londonba akarnak költözni. - foglalta össze a legfiatalabb jelenlévő kíméletlenül az állást.
- Nem lehetne öcsit kiküldeni? Komolytalan. - szólt Henry higgadtan.
- De, jó ötlet. - húzta el apja a száját. - James, menj át Eddiehez, van miért bocsánatot kérned!
- Ne csináld már! - nyavalygott a fiú, de apja tekintetéből nem sok jót jósolt magának. Kelletlenül felállt, és morogva vánszorgott ki a nappaliból. - Ez nem igazság! Végre nem én vagyok a legrosszabb, erre kiküldenek! Mikor eltűnt, apja próbálta összeszedni magát.
- Nos? Ki kezdi?
- Zuzu. - Szólította fel nagy Zoé a lányát, de elcsuklott a hangja.
- Anyu, ne sírj, légy szíves! - reagált nagylánya, de az ő szemeiből is megállíthatatlanul potyogni kezdtek a könnyek. - Nem tehetek róla. Nem akartam nektek gondot okozni.
- Pedig sikerült. - morgott Freddie, mire felesége leintette.
- Te Greggel jársz? Mióta? - kérdezte.
- Három hónapja. - mikor apja felhorkant, gyorsan folytatta. - Tudjuk, illetve tudom, hogy ettől totál kiakadtok....Greg akart veletek beszélni, de én nem akartam.
- Hogyne, szórakozik egyet! - ugrott fel apja idegesen. - Mégis mit képzeltél? Mi van benne, ami egy magadkorabeliben nincs meg? Ébredj már fel! - kiabált Zuzuval, amire eddig még soha nem volt példa.
- Szeretem. - kapcsolt lánya is nagyobb hangerőre. - És mi van ha csak szórakozik? Az én bajom, ha ezt beveszem, nem?
- Óriási hiba volt megengedni, hogy évek óta szabadon utazgass! - csóválta a fejét Freddie. - Ezt soha nem fogom elfogadni! Érted? Soha! - üvöltött.
- Freddie! - szólt rá neje.
- Ezt nem fogod ledugni a torkomon Zu! Ne mondd, hogy téged nem ráz ettől az egésztől a hideg!
- Apu! - könyörgött lánya, de Freddie megállj intett.
- Elég! Amíg nem szakítasz vele, hozzám, ne szólj!
- Freddie! - sikította Zoé. - Nem ez a megoldás! - Freddie nem törődve többet lányával, Henry felé fordult.
- Az a terhes kiscsaj a barátnőd?
- Igen, Amandának hívják.
- Tőled van a gyerek?
- Nem.
- Idióta vagy, ha elveszed! - vágta hozzá, majd sarkon fordult, felkapta dzsekijét, és elviharzott.
- Freddie! Freddie! - kiabált utána Zoé kétségbeesve, de nem ért el vele eredményt. Visszanézett a nappali felé, két gyereke összetőrve ült a kanapén. Motorzúgást hallott, látta, amint Freddie kihajt a garázsból, és csikorgó kerekekkel elhajt. Nem sokáig gondolkodott, felkapta kabátját, a kocsikulcsokat, és utánaeredt.

 

Kép

 

Hatodik rész

 

Zoé jól sejtette, hogy férje a repülőtérig meg sem áll. Éppen végeztek a gép tankolásával, amikor odaért. Csikorgó kerekekkel fordult be az irányukba, amint Freddie meglátta őt dühösen rohant elé.
- Ne próbálj meg lebeszélni!
- Mit akarsz csinálni? És hogy beszélhetsz így a gyerekeiddel?
- Megérdemlik! Idióta mind a kettő! - üvöltötte Freddie, mire feleségétől egy hatalmas pofont kapott. Hosszú ideig farkasszemet néztek , egy kis idő múlva Freddie felvágtatott a lépcsőn, bezárták az ajtót, majd a pilóta kigurult a kifutópályára. Zoé ottmaradt egyedül, megsemmisülve, végtelenül szomorúan. Teljes tanácstalanság vett rajta erőt, annyira lebénult, hogy gondolkodni sem tudott.
- Anyu! Már mindenhol kerestelek! - lépett mellé James. - Mi a baj? Apu hol van?
- Elrepült. - válaszolt letörten.
- Hova? Greghez? Meg fogja ölni!
- Meg bizony. - bólintott.
- Anyu! Hívd fel!
- Nem áll szóba velem! Greg pedig megérdemli, amit kap.
- Zoé bőg, Henry pedig tiszta depi. - ült le mellé.
- Ez van. - rántotta meg a vállát anyja.
- Minden rendbejön. - karolta át fia.
- Az tuti. Zoé legszebb éveit áldozza egy apjakorú ürgére. Henry pedig amilyen becsületes soha nem fogja bevallani, hogy nem szereti azt a csajt, és csak becsületből veszi el. Egy boldogtalan házasságban fog élni, egy idegen gyerekkel.
- Akkor csinálj valamit! - rázta meg James. - Te mindig kitalász valamit.
- Nem, James annak vége. Felnőttetek, csináljátok a magatok hülyeségét! Majd kimásztok belőle, ha tudtok! - Hangja kiábrándult volt, és erőtlen.
- Hogy mondhatsz ilyet?
- Jogom van hozzá. Van még két ötéves gyerekem, akik soha annyi figyelmet nem kaptak, mint ti. - kiabált. - Soha nem volt rá idő, mert állandóan dolgoztunk, vagy mert nektek valami bajotok volt! Olyanok, mint valami édes díszei a családnak, és nem mintha a tagjai lennének. De ennek vége! - állt fel, és porolta le a ruháját.
- Ezt hogy érted? - James anyját egy eddig soha nem látott oldaláról ismerhette meg.
- Hazamegyek, felpakolom őket, és lelépek egy időre.
- Ezt nem teheted! - kiabált rá fia.
- Ó dehogynem! Nem te vágod hozzám folyton, hogy már felnőttek vagytok? Hát akkor legyetek azok! Kerülj iskolát, Henry költözzön, Zoé meg járjon Greggel ha akar! Meglátjuk, hogyan boldogultok!
- És apu? Vele mi lesz?
- Nem tudom, és jelenleg nem is érdekel. - vágtatott Zoé a kocsi felé. Otthagyta Jamest a sok kérdésével. Szinte úgy tört be Eddiehez, felkapta az ikreket, és hazament. Gyorsan becsomagolt néhány holmit, majd visszaültek az autóba és elszáguldott.
Útközben felhívta Alant, hogy amint megérkezik átfaxol neki egy megbízást, hogy teljes joga van eljárni minden ügyben, amíg ő távol van. Felhívta anyját, hogy néha nézzen a gyerekekre, de magyarázatot nem adott senkinek. Az ikrek élvezték az utazást, nagyokat kacagtak a hátsó ülésen, Zoé kedve határozottan javulni kezdett.
Apja magángépével átmentek Londonba, majd onnan Liverpool felé vették az irányt.
- Mit gondolsz hova megyünk kicsim? - kérdezte Eddiet.
- Nem tudom. - válaszolt az izgatottan.
- Ha azt mondom, hogy foci?
- Liverpool. - kiáltott fia, az izgalomtól kipirult az arca. Zoé nevetve nyugtázta, hogy végre sikerült az, amire néhány hónapja ígéretet tett, miszerint elviszi kedvenc focicsapata meccsére.
- Mami!
- Igen Dina?
- Megnézzük Ringo Star-t is?
- Ez lesz a másik programunk. - Erre egy újabb elégedett sikoly volt a válasz a világ egyik talán legnagyobb Beatles rajongójától.
Legnagyobb szerencséjükre éppen egy edzőmeccs folyt a stadionban, így gyorsan jegyet vettek, és belevetették magukat a szurkolásba. A sportprogram után még volt idejük ellátogatni az egyik Beatles múzeumba, majd kimerülten foglalták el szobájukat az egyik közeli hotelben. Másnap visszamentek a stadionba, és részt vettek egy látogatáson, amit turistáknak szerveztek majd' minden órában. Kis Eddie nem látott a boldogságtól, büszkén feszített az eredeti pólójában a kispadon, miközben Zoé ezernyi képet csinált róla. Az öltözőből úgy kellett kikönyörögni. Edina is boldog volt, hiszen Liverpoolban nem lehet úgy végigmenni, hogy az ember ne lásson valami Beatleshez köthető dolgot. Ebéd utáni alvásukat teljesítették éppen, mikor rezegni kezdett Zoé telefonja.
- Megmondanád, hol a francban vagy a gyerekeimmel? - dörgött bele Freddie a telefonba.
- Szia.
- Ne szórakozz velem Zu! Gyertek haza, de rögtön! - Freddienek úgy látszik két nap nem volt elég arra, hogy lehiggadjon. - Elment az eszed? Lelépsz a kicsikkel, anélkül, hogy szólnál?
- Gyere utánunk! Liverpoolban vagyunk, a kicsik iszonyúan élvezik! - áradozott Zoé figyelmen kívül hagyva férje gorombaságát. - Annyira elfáradtak, hogy nem kellett könyörögni az ebéd utáni alvásnál....
- Miről beszélsz? Hallod, amit mondok? - üvöltött továbbra is.
- Igen, hallom. Túlságosan is. De nem megyünk haza, gyere ide, és vakációzz velünk te is!
- Zoé! Gyertek haza!
- Nem megyünk Freddie! - válaszolt halkan. - Tarts velünk, vagy maradj otthon! A gyerekeimmel akarok időt tölteni. Megérdemlik.
- Emlékeztetnélek rá, hogy itthon is van három gyereked...
- Ők felnőttek, és az agyukra megyünk. Egy kis önállóság nem árt nekik! Eddig úgy működtek, hogy amíg jól ment a szekér nagyok voltak, ha baj volt, mi kellettünk. Most oldják meg egyedül!
- Neked elment az eszed! - sziszegett Freddie a túloldalon.
- Válogasd meg a szavaidat Hunt! - vált erélyessé erre Zoé is. - Gyere ide! Ők is a gyerekeid!
- Nem tudok, holnap este tesztelnem kell Silverstone-ban.
- Akkor tedd azt! - nyomta ki Zoé dühösen a telefont.
- Apuci volt? - kérdezte egy álmos hang.
- Igen, óriási puszit küld nektek, de mennie kell dolgozni. - bújt melléjük.
- Mit csinálunk ma? - ült fel Dina kócosan, de annál izgatottabban.
- Arra gondoltam, hogy már egy kicsit unom Liverpoolt.
- Igen?
- Bizony.
- Nem akarok hazamenni. - nyűgösködött Eddie.
- Én sem. - rázta meg a fejét Zoé. - Így azt hiszem el kell mennünk még egy helyre. - A kicsik izgatottan ugrottak talpra.
- Hova megyünk?
- Disneylandbe.
- Váó! Éljen! - ugráltak.

 

Kép

 

Hetedik rész

Miután Freddie letette a telefont, idegesen a falhoz vágta.
- Nem jön haza? - kérdezte James a lépcső tetejéről kétségbeesve.
- Nem. - morgott az apja válasz helyett.
- Az én hibám. - pityergett kis Zuzu.
- Mindenki hibája. - ölelte át Henry.
- Beszélj a magad nevében! - intette le Freddie.
Henry válaszolni akart valamit, de két autó vágtatott be a kocsifeljáróra. Az egyikből keresztapjuk szállt ki dühösen, a másikból Greg loholt a nyomában.
- Te szemét! Mit képzelsz magadról? - ugrott neki Leo egyszerre Freddienek. A fiúk annyira meglepődtek, hogy reagálni sem tudtak.
- Hagyjátok abba! Leo! Állj! - próbálta őket Greg szétszedni, de nem fért a közelükbe. - Segítsetek már! - fordult a Hunt gyerekek felél.
- Nagyon szívesen! - kiáltott James, majd egy jól irányzott rúgással kirántotta Greg alól a jobb lábát. A földön feküdve sem hagyta békén, ütötte, ahol érte. Henry az öccsét, míg Zoé Greget próbálta elhúzni az ellenkező irányba. Mikor ez sikerült Greg bátyja segítségére sietett volna, de Zoé nem hagyta.
- Henry menj inkább te! - szólt testvérének.
- Hagyjál Zuzu! Apádnak elment az esze! - kiabál Greg. - Betört hozzám és agyba-főbe ütött. Leo meglátta rajtam a foltokat, és ez kiverte nála a biztosítékot. - kapálózott, de a lány nem hagyta.
- Akkor se menj oda!
Közben Henry és James szétválasztották Freddie-t és Leo-t, akik pihegve ültek a földön. Freddie a száját fogta, Leo pedig az orrából dőlő vért próbálta meg letörölni.
- Mi a bánatos Úristen történt itt? - lépett be az ajtón Eddie morogva. Miután végignézett a díszes társaságon, Freddie felé fordult. - Mikor nőttök fel végre? Hol van Zoé?
- A hivatalos verziót kéred? - gúnyolódott Hunt. - Vakáción van a kicsikkel. Valójában elhagyta a családját.
- Te hülye vagy!
- Emlékeztetnélek rá, hogy ez itt az én házam! Ha nem tetszik, ahogyan beszélek, menj haza! De ne dirigálj nekem, már nem vagyok gyerek!
- Apu! - szólt rá lánya.
- Te meg se szólalj! Örülnék, ha nem ölelgetnéd azt a stricit! - Bökött fejével Greg felé, aki valóban átkarolta a lányt, és simogatással próbálta nyugtatni.
- Te meg minek jöttél ide veszekedni? - húzta el a száját, miközben Greg felé fordult.
- Csak Leot akarta lecsillapítani... - kezdett bele Zoé.
- Greg elég idős, megjegyzem hozzád túlságosan is, hogy tudjon válaszolni a kérdésemre kicsim. - intette le unokáját Irvine.
- Semmi, nem lényeg, már megyünk is. - intett a férfi testvérének, aki nehézkesen tápászkodott fel. Sietősen távoztak, Greg egy csókot adott a lánynak. - Majd este hívlak.
- Húzzál már ki! - kiabált rá Freddie.
- Inkább csak reggel. - szólt vissza még Greg Zoénak, aztán távoztak.
- Ha azt hiszed, hogy ezt apu valaha is megemészti, akkor nagyot tévedsz! - ment utánuk James.
- Te ebbe ne szólj bele! - lökte távolabb Leo a fiút az öcsétől.
- Ne, Leo hagyd! - szólt rá az.
- Tudod mit drága keresztapám! Én gondolkodtam. A lányod most hat éves, asszem várok még 10-12 évet, aztán ráhajtok. - heccelte James a férfit, égett a vágytól, hogy a másik Mansellt is megüsse..
- Doroty-t ebből hagyd ki! - Keresztapja szemei szikrákat szórtak.
- Hagyjátok már abba! Szállj be a kocsiba, aztán húzzunk innen! - Greg nem törődött James-szel.
- James! Azonnal gyere be! - dörgött rá Irvine. A fiú kelletlenül, de eleget tett a kérésnek.
- Hol van Zoé? - kérdezte Eddie a jelenlévőket.
- A kicsikkel elment Liverpoolba, most meg Párizsba készülnek, Disnylandbe. - világosította fel Henry.
- Hogy mi van? - ordított Freddie. - Külföldre nem viszi őket, az biztos! - kapott a telefon után.
- Állj már le! - lépett hozzá apósa, és kicsavarta a kezéből a készüléket. - Menjetek fel a szobátokba! - parancsolt a fiatalokra, akik jobbnak látták, ha rögtön engedelmeskednek.
- Már kértelek, hogy ne rendezkedj itt, mert... - sziszegte Hunt.
- Mert különben mi lesz? - feszült neki Eddie is. - Megint bunyózós kedvedben vagy? Jellemző! Zoé nincs melletted, máris olyan vagy, mint egy neandervölgyi.
- Ő hagyott el, mellesleg a gyerekeit is! - ordítozott Freddie, majd idegesen cigarettára gyújtott.
- Ne sajnáld már magad ennyire! Azon csodálkozom, hogy eddig kibírta melletted. - ült le Eddie kimerülten a kanapéra. - Miért nem mész utánuk? A fiatalok elvannak nélkületek is. Még nem is voltatok a kicsikkel sehol négyesben. Ez jó alkalom lenne.
- Úgy beszélsz, mint Zoé. Téged is ezzel etet?
- Nem, de rajtad kívül mindenki látja, hogy Edre és Dinára nem jut annyi energiátok, mint kellene. Tudod te egyáltalán, hogy a fiad halálra unja magát minden rohadt hétvégén? Nem érdekli a motorsport. Vagy emiatt már nem is érdekes neked?
- Miről beszélsz? Soha nem volt feltétel, hogy a gyerekeim versenyezzenek...
- Akkor jó, mert más ésszerű magyarázatot nem tudok arra, hogy két hónapja, mikor meccsre akart menni, te miért vitted inkább gokartozni?
- Mert az volt közelebb, és másnap tesztelnem kellett Monzában. - morogta Freddie.
- Értem, és Dina hogy maradt le a hangversenyről?
- Zoé nem írta ki, és a gyárban voltam... - harapta el a mondat végét.
- Remélem már kapizsgálod! - A fiatalok a lépcső tetején hallgatózva ugyanúgy elszégyellték magukat, mint az apjuk. - Nézd Freddie bár soha az életben nem hallgattál rám, de ha most nem mész Zoé után soha nem hozod helyre a dolgokat. Neki is lelkiismeretfurdalása van a történtek miat, és őt is aggasztja a nagyok sorsa, de...
- Nem tudok, holnap mennem kell tesztelni. Már ma este indulni akartam....
- Fogd már fel, hogy ez most nem számít! - kiabált Irvine.
- Itthon is kell lennie valakinek!
- Minek? James vagy megbukik vagy nem. Zoé akkor is Greggel lesz, ha a fejed tetejére állsz, Henry pedig el fog költözni.
- És elveszi azt a tök idegen csajt, aki nem az ő gyerekével terhes. - egészítette ki Freddie.
- Uhh. Na, én is lemaradtam egy-két apróságról. - hökkent meg Eddie. - Nekem Japánig sikerült miattad elüldözni a lányomat, több mint egy évembe telt, mire helyrehoztuk a kapcsolatunkat. Ne kövesd el te is ezt a hibát! Kis Zuzu jobban szeret téged, mint bárki mást, ne tedd ezt tönkre!
- De milyen jövője lesz egy húsz évvel idősebb pasi mellett?
- Nem tudom, mint ahogy azt sem tudtam, hogy a lányomnak milyen jövője lesz veled. Freddie ne haragudj, de nem voltál egy főnyeremény.
- Köszi, ezt éreztetted is velem minden nap. - húzta el a száját Hunt.
- Ti pedig szartatok a fejemre! Akkor is összeköltöztetek, akkor is összeházasodtatok, és ha Henry nem hal meg....talán soha nem higgadtok le. - fejezte be szomorúan. Freddie kifogyott az érvekből, egy nagyot sóhajtott, majd tárcsázni kezdett.

 

Nyolcadik rész

 

A párizsi Charles De Gaulle repülőtéren a szokásosnál is nagyobb volt a nyüzsgés, ami a kicsiket feldobottá, Zoét inkább nyugtalanná tette. Nehezen lavírozott a törpékkel, és a bőröndökkel a sok-sok utazó között. Most éppen nem tűnt túl jó ötletnek ez a kirándulás, rettegve gondolt arra, hogy Disneylandben még nagyobb lesz a forgatag. Hogy fog velük ott is megbírkózni? Eddie minden bőröndöt ki akart nyitni, nem érdekelte, hogy az övék, vagy sem. Tudni akarta, hogy mi minden fér egy ekkora csomagba! Dina minden néninek és bácsinak illedelmesen köszönt, és elmondta, hogy Disneylandbe utaznak az anyukájukkal. Zoét az idegösszeomlás kerülgette, mikor kis Eddie egyszer csak hangosan felsikított.
- Apuci! - Visszatarthatatlanul rohanni kezdett a kijárat felé.
- Eddie! Gyere vissza! Az nem apu! Apu nincs itt! - kiabált utána anyja, de a kisfiú nem törődött vele. - A bőröndöket a sorsára hagyva, Edinával a kezében futott fia után, aki addigra már hangosan sírva nyugtázott, hogy anyjának igaza volt. A férfi ugyan megszólalásig hasonlított Freddie-re, amit Zoé is megállapított. Az ikrek nem cáfoltak rá rokonságukra, és szinkronban ordítani kezdtek a repülőtér kellős közepén, nem kis figyelmet vonva magukra. Zoé már átkozta a napot, hogy elindult férje nélkül erre a hosszú útra, mikor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Freddie neve díszelgett, erősen vissza kellett fognia magát, hogy ne kiabáljon bele.
- Igen.
- Szia, kicsim. - A férfi hangja sokkal lágyabb volt, mint legutóbb. - Hol vagytok? Utánatok megyek.
- A pokolban. - morogta.
- Mi a baj?
- Eddie azt hitte, téged látott. Végigrohant a terminálon, én a nyomában Dinával, most meg itt bőgnek mindketten.
- Sajnálom. Komolyan. Párizsban vagytok? Indulok, amint tudok.
- És a teszt?
- Nem fontos. Igazad volt. Sietek. Add a törpéket, megnyugtatom őket!
- Gyertek apu akar veletek beszélni!
A kicsik hüppögve meghallgatták apjukat, majd megígérték, hogy szótfogadnak, és visszaadták a mobilt anyjuknak.
- Sietek, kicsim, jó?
- Rendben. - válaszolt Zoé erőtlenül.
- Ne haragudj!
- Te sem haragudj, de....
- Tudom, tudom. Felfogtam. Későn, mint mindig. - gúnyolódott. - Zuzu!
- Igen? - kapta vissza a telefont a füléhez, hiszen már majdnem kikapcsolta.
- Szeretlek.
- Én is téged. Várunk. - mosolygott. Mialatt kicipelte a csomagokat, taxit hívott, majd elfoglalták a szállásukat már nem is érezte annyira fáradtnak magát. Freddie idejön! Minden rendbejön. - suttogta a kis versikét mosolyogva. A kicsiknek azt mondta, hogy apjuk holnap délig nem érkezik, csakhogy aludni tudjanak az izgatottságtól. Valójában ő maga remélte a legjobban, hogy néhány órán belül már velük lesz. Nem kellett csalódnia, éjfél előtt nem sokkal rezegni kezdett a mobilja.
- Itt vagyok a hallban, szóltál a portán?
- Nem. Babonából nem mertem. - hallotta, ahogy férje elmosolyodik a vonal túlsó oldalán.
- Oké, akkor elrendezem. Törpék?
- Alszanak.
- Remek. Sietek. - búgtak a telefonba, mint szerelmük kezdetén.
Zoé az ajtóban állva várta, hogy végre csilingeljen a liftajtó, ami azt jelzi, hogy új vendég érkezett az emeletre. Óráknak tűnt, mire meghallotta a hangot, és a várva várt személy lépett ki a folyosóra. Mikor Freddie odaérkezett elé nem szóltak egy szót sem csak mosolyogtak. Zoé hátralépett, hogy a férfi beférjen a csomagokkal.
- Szia.
- Szia. - esetlenkedtek.
- Picurok? - suttogta Freddie, Zoé válasz helyett csak mutatta az irányt. Közösen bementek a kis szobába, csodálták, betakargatták csemetéiket, majd hagyták őket pihenni.
- Nem vagy éhes? - Zoé olyan zavarban volt, mint amikor először bevallották egymásnak az érzéseiket. Nem tudott, mit kezdeni a helyzettel.
- Nem, köszi. - Freddie helyet foglalt az ágy szélén, maga mellé húzta feleségét is. - Jó nagy marha vagyok, igaz?
- Nem nagyobb, mint én. Freddie, tudom, hogy nem kellett volna lelépni a kicsikkel. Ne haragudj, nem megijeszteni akartalak, csak....
- Csak megint egyedül hagytalak a gondokkal, tudom. - bólogatott a férfi. - Bocsás meg! Néha én is elcsodálkozom rajta, hogy mekkora állat tudok lenni.
- De most legalább nem voltál féltékeny! - kuncogott Zoé.
- Mmm. - vágott egy grimaszt párja.
- Miért? Az voltál? Ki a bánatra?
- Nem tudom, csak úgy általánosságban. Mondom, hogy marha vagyok. - vágódott hanyatt úgy, hogy Zoét is magával rántotta. - Jaj, de hiányoztál! - húzta magához. - Igazad volt mindenben. Pláne abban, hogy Dinát és Ed-et nem is kényeztettük el a figyelmünkkel, mint a nagyokat. Nekik is jár egy kis idő velünk. Csak mi négyen! - Zoé száját elégedett sóhaj hagyta el. Örömmel nyugtázta, hogy férje végre megértette, hogy azzal érdemes foglalkozniuk, amire tudják a megoldást. A nagyok dolgán egyelőre úgysem tudnak változtatni.

 

Kilencedik rész

 

Zoé, Freddie és a kicsik vakációja jócskán elhúzódott már, amikor Alan elérkezettnek látta az időt, hogy bejelentkezzen náluk.
- Hello. Gond van? - fogadta a főnöke. A háttérben hallotta a gyerekzsivajt, és valami vízcsobogást.
- Nem, csak szerettem volna tudni, hogy mikor várható, hogy megérkeztek? Merre vagytok?
- Bora Borán. Gyönyörű itt! Mi a helyzet? Vagy tudod, mit, ne is mesélj! Te vagy a főnök, azt csinálsz, amit akarsz! Mi örökre itt maradunk. - A mondat végén Freddie már hangosan nevetett.
- Szia, itt Zoé. Az uramnak napszúrása van. - viháncolt vidáman.
- Jól van, legalább pihent és nyugodt a hangotok...ennek örülök. Van egy-két dolog, amihez kellenétek, de egy-két hetet még kibírunk nélkületek.
- Jól van, majd megpróbálunk visszahangolódni. - kacagott Mrs. Hunt. - Elég nehéz lesz!
- Akkor majd beszélünk még. - vette vissza Freddie a telefont. Alan tudta, hogy őt zavarta meg a legjobban ez a hívás. Nem is foglalkozott vele sokat, hamar elköszönt tőle. A csapatfőnök mosolyogva ment vissza a dolgára, majd beszámolt munkatársainak a helyzetről. Az újságok napok óta cikkeztek arról, hogy a Hunt házaspár a házasságukat mentendő elutazott a világ végére. Az egyik cikk odáig merészkedett, hogy adócsalást, sikkasztást emlegetett. Enrico, aki évek óta a sajtósuk volt, most is remek munkát végzett. Perelt, fenyegetett, csitított, de ez a sajtószabadság már nem ugyanaz volt, mint húsz évvel ezelőtt. A média egyre szenvtelenebb, egyre mohóbb volt.
- Eddie! Beszélj velük! Ez így nem mehet tovább! Mutatkozniuk kell! - könyörgött a telefonba.
- Nem, végre szent a béke, és én nem kavarok bele! Ezer éve ezt csinálod, ha engem ki tudtál mosni a balhékból...
- Nem erről van szó! Tudod, hogy működik ez! Most még csak arra kíváncsiak, hogy hova tűntek, és miért. Pár nap múlva már az érdekli őket, hogy mi van James-szel, Henryvel, Zoéval. Néhány infojuk már így is van.
- Ezt hogy érted?
- Roger, tudod attól a francia pletykalaptól, látta Hernyt és a barátnőjét vásárolgatni. A kislányon nem lehet nem észrevenni a gömbölyödő pocakot. Valamit célozgatott Zuzura is, de azt nem is értettem. Van valami vele? - Irvine ingerküszöbét most érte el a téma.
- Enrico! A te dolgod az, hogy ezeket a görényeket elhallgattasd. Nem nagy szám, ezt csinálod, amióta világ a világ. Amikor Freddie meg Zoé még balhés korszakát élte...
- Amit megjegyzem a gyerekeik rohadt jól folytatnak...- morgott az öreg.
- Szóval akkor is sikerült megelőzni, hogy állandó médiaszereplőket csináljanak belőlük. Most is ez a feladat, csak most nem kettő, hanem öt szereplőre kell koncentrálnod.
- Ugyanannyi lóvéért. - viccelődött Enrico.
- Oké, megduplázom a béredet, csak ne hagyd őket cserben!
- Nem azért mondtam, de tudnom kell mindenről. Az utóbbi időben nekem nem mond senki semmit. Néha nézek, mint a luki nyúl, hogy mi van. Világosíts fel, hogy ne a döbbenetet lássák az arcomon!
- Jó, röviden! Herny barátnője valóban terhes, nem tőle, de ő el akarja venni. James meg fog bukni, egyelőre ennyi, de ez nekem is több, mint gyanús, tehát még lesz csontváz a szekrényben. Kis Zuzu pedig Greg Mansellel jár, aki húsz évvel idősebb nála. Az utóbbi miatt áll a bál hetek óta, és most a lányomék világgá mentek a két kicsivel.
- És milyen bunyó volt?
- Te mindenről tusz? - hökkent meg Eddie.
- Az egy dolog, de a sajtó is. Onnan veszem az infokat.
- Bunyó Greg és Freddie, valamint Leo és Freddie között volt. Elégedett vagy? - gúnyolódott.
- Hogyne! Megint nem mehetek szabadságra! - emelte fel a hangját Enrico. - Eddie! Tudod, hogy én imádom a lányodat, de ami feladatot ez a nőszemély meg a családja adott nekem az évek folyamán....
- Ne morogj, vén kecske! A lelked mélyén élvezed te ezt! - nevetett Irvine.
- Hát én sem vagyok már fiatal....na jó. Megteszem, amit tudok, de vannak feltételeim.
- Tudom, tudom. Ezt már ismerem. Szólsz és ők ugranak. Mintacsalád lesznek egy-két alkalommal, de ennyi. Ne essél túlzásba, képlékeny még ez a béke.
- Majd még jelentkezem.
- Jó munkát!
James jól hallotta az előbbi beszélgetést, hiszen napok óta Eddienél lakott.
- Én nem megyek sehova bájologni, az tuti. - huppant le nagyapja mellé.
- Ó. Dehogynem.
- Nem.
- De.
- Nem. Nem fogok Greggel parolázni. - horkant fel.
- Fejezd ezt be! Semmi közöd hozzá! A húgod azzal jár, akivel akar.
- Ja persze.
- Te is azzal jársz, akivel akarsz, nem?
- Most ezzel mit akarsz?
- Ki ez az új bigé? Van egy kiélt feje, nem mondom. - húzta el a száját Eddie. James volt a kedvence öt unokája közül, de ezt még magának sem vallotta volna be. Talán éppen ezért idegesítette, ha a fiúban és magában közös jellemvonásokat fedezett fel. James nagy kanállal falta az életet, bulizott, csajozott, meg amiről még fogalmuk sem volt.
- Kit érdekel a feje?
- Vele nem jelenhetsz meg sehol, mert lerí róla, hogy...
- Hé! Állj le!
- Te engem ne intsél le, mert megnevellek! - fenyegette meg Irvine. Az udvarról dudálás hallatszott, mire a fiú talpra ugrott.
- Itt van Sarah, elhúzok.
- Shannon. - morgott Eddie.
- Micsoda?
- Shannon-nak hívják te Don Huan. - Habár a lányt személyesen nem ismerte, de hallotta, amikor megbeszélik a randevút.
- Ja, tényleg. - vigyorgott a fiú. - Ma már nem jövök haza! - vette fel a kabátját.
- Pia, drog, terhesség és egyéb kórságok nem kellenek! - igazította meg Eddie a fiú gallérját.
- Jó, jó, tudom. Nem élek egyikkel sem. - bandzsított James, majd sietősen távozott. Eddie nagyot sóhajtva nézett utána, majd megdöbbenve látta, hogy ez egy teljesen másik lány, mint akiről eddig tudott. Egy enyhe mosoly kíséretében visszavonut, és beletemetkezett a munkába. Mikor Zoé után Freddie is elment otthonról jobbnak látta, ha Jamest átköltözteti magához. Henry időközben átköltözött Londonba, húga visszament Párizsba, őket nem féltette. Önálló, ügyes gyerekek voltak. James viszont a nagy szája ellenére még egy szelet kenyeret sem tudott vágni az anyja nélkül, így az tűnt alegjobb megoldásnak, ha a fiú egy időre a nagyapjához költözik. Olyanok voltak ők ketten, mint egy mágnes azonos pólusai. Annyira hasonlítottak, hogy elkerülhetetlenek voltak az állandó összecsapások. Eddie sokszor megdöbbenéssel állapította meg, hogy hiába érzi úgy mindig, mintha James helyett ismét Freddie-t nevelné, a fiúnál egyszerűen nem jöttek be azok a trükkök, mint annak idején Hunt-nál. Megint újabb taktikákat kellett kitalálni, újabb csatákat kellett megvívni, és ő ehhez már öregnek érezte magát.
James eközben mindezzel mit sem törődve belevetette magát az éjszakába. Shannon-nal előbb egy közeli házibulba mentek, majd onnan egy felkapott szórakozóhely felé vették az irányt.
- Te Hunt, hol szedted fel ezt a csajt? - kérdezte Roger a legjobb barátja.
- Röhögni fogsz, de a könyvtárban. - nevetett ő maga is.
- Te mióta jársz oda?
- Amióta meg akarják buktatni. - röhögött másik barátja Matt. - Az anyja megnyúzza.
- De ez a csaj, mit keresett ott? Nem az a könyv-buzi fajta. - csóválta a fejét Roger.
- Ez a csaj szerintem nem is tud olvasni. - vigyorgott idiótán Matt. - Szerintem csak téged akart ott felszedni. Hallottam, amikor utánad érdeklődött Kyle-nál hétfőn a pizzázóban.
- Miről beszélsz? - kérdezte idegesen James, de barátja már nem tudott válaszolni, mert a szóban forgó hölgy melléjük érkezett. Magában végigfuttatta a dolgot, és rájött, hogy ők valóban csak szerdán találkoztak, így lehet abban valami, amit Matt szövegel. Nem akart ezzel a dologgal többet foglalkozni, mint kellene, így dühösen félrehúzta a lányt.
- Na! Mi ütött beléd? - nyafogott a lány.
- Mit akarsz te tőlem? - ripakodott rá.
- Tudod te nagyon jól. - kacérkodott. - Pontosan azt, amit te tőlem.
- Nem véletlenül voltál szerdán a könyvtárban, igaz?
- Miért lényeg ez? - nyávogott továbbra is a lány, kezdte kellemetlenül érezni magát. Úgy döntött, hogy a legjobb védekezés a támadás. - Ne játszd meg magad James, nem áll jól neked!
- Fogadtál, mi? - állapította meg Hunt keserűen.
- És, ha igen? Meglepne?
- Nem veled kapcsolatban semmi sem lep meg. - válaszolt undorodva. Annyira kiábrándult volt, hogy se szó, se beszéd hazafelé vette az irányt. Útközben bevágódott egy taxiba, és nem sokkal később már otthon is volt. Eddie lepődött meg a legjobban azon, hogy a fiú ilyen korán hazaérkezett, de szemmel láthatóan nem volt beszélgetős kedvében. Fejét leszegve baktatott fel a lépcsőn.
- Nem eszel valamit? - szólt utána Eddie. De utálta ő is ezt a kérdést szüleitől, de ez az egyetlen módja, hogy ártatlanul felkeltsük a gyerekünk érdeklődését. James megfordult, de nem az előbbi kérdésre válaszolt.
- Azért nem nősültél meg soha, mert nincs egy normális csaj sem a világon? - kérdezte szomorúan.
- Én egyet felnevelhettem. Mi történt?
- Fogadásból kezdett ki velem. - húzta el a száját. - Biztos plusz pont jár érte, ha James Hunt húz meg, de nekem ez nem tetszik. Undorító az egész! - dühöngött, majd hangosan becsapta a szobája ajtaját.

 

Kép

 

 

Tizedik rész

 

Amíg szülei haza nem érkeztek, James szinte ki sem dugta a fejét a szobájából. Mikor kopogtattak, kelletlenül válaszolt.
- Gyere!
- Hello. - dugta be a fejét apja az ajtón. - Eddie mondta, hogy ki sem jöttél két napja. Gáz van?
- Szia. - lepődött meg. - Ti meg mikor jöttetek? - ugrott fel, hogy megölelje a férfit.
- Nem régen. Anyád otthon pakolgat, én meg átjöttem érted. Jössz?
- Aha, persze. A törpék? - gyorsan pakolgatni kezdett.
- Hulla fáradtak, már a gépen elaludtak. Szerintem még most is húzzák a lóbőrt. - megragadta fia kezét, és lehúzta maga mellé az ágyra. - Mi történt?
- Semmi, csak egy kicsit elegem lett a csajokból. - húzta el a száját.
- A semmitől nem szoktál így összezuhanni.
- Volt egy csaj....nem nagy szám, de jó volt vele....nem akart semmi komolyat.
- És?
- Csak fogadott a barátnőivel, hogy megleszek neki. Még most is hányingerem van tőle. Nem vagyok prűd, de én ilyet soha nem tennék. Ez tiszta ciki.
- Egyszer mindenkivel megesik az ilyen. - ránottta meg a vállát Freddie.
- Veled is?
- Egyszer egy lány, Lisa csak azért kezdett ki velem, mert Leo-t akarta féltékennyé tenni. Össze is bunyóztunk miatta, a buli végét a fogdán töltöttük. - mosolyodott el, ahogy visszaemlékezett.
- Ezért szakítottál vele?
- Nem, az tette be a kaput, hogy felpofozta anyádat is. Ő is összeveszett velem, nem is láttam hetekig. Majd bele döglöttem! - sóhajtott, mire James elmosolyodott.
- Az tudom, milyen. Most kibékültetek?
- Igazából nem is vesztünk össze, csak....mindig későn kapcsolok. - vigyorgott Hunt. - De szerencsére anyád már ismer, és tudja, hogy előbb utóbb felfogom az összefüggéseket. Na gyere! A kicsik a fél szuvenírboltot kifosztották nektek a repülőtéren. Életemben nem láttam ennyi kacatot! Tessék ám örülni mindennek! - nevetve indultak hazafelé.
Eddie és Edina ujjongva fogadták Jamest és nagyapjukat, egymás szavába vágva mesélték élményeiket, amiből úgy tűnt egy évre valót gyűjtöttek össze. James végig az anyja mellett ült, aki szorosan ölelte át, olyanok voltak, mintha visszapörgették volna tíz évvel az idő kerekét.
Később hazajött Henry Amandával, akivel végre nyílt lehetősége Zoénak beszélni. Habár az állapotáról egy szót sem ejtettek, azért elég sokat megtudott a lányról. Freddie még mindig dühös volt emiatt, és inkább – a veszekedések elkerülése végett – felment az ikrekkel kipakolni. Amióta a kicsik megszülettek, még soha nem sikerült ilyen közel kerülnie hozzájuk, és esze ágában sem volt ezt a második esélyt elherdálni. Az elmúlt hetekben rá kellet döbbennie, hogy feleségének igaza volt abban, hogy úgy bántak Ed-del és Dinával, mint valami kis értékes családi ereklyékkel. Most jött csak rá, hogy mennyire különbözik a személyiségük a testvéreiktől. Őket már nem érdekelte a száguldás, a motorsportok világa, nem hatódtak meg szüleik múltjától. Nekik ők egyszerűen csak anyu és apu voltak. Dinának más vágya sem volt, mint hogy óvónéni legyen, Eddie pedig focista szeretne lenni. Nem akarnak híresek, és kiválóak lenni, és az sem fért a fejükbe, hogy miért nem szólíthatják Eddie-t papának. Ez utóbbin Freddie jót kacagott. Élvezte, hogy hétköznapi gyerekei vannak, és tudta, hogy Zoé is pont így van ezzel.
- Apu! Tudunk beszélni? - jelent meg mögötte Henry szelíden.
- Bármiről fiam, de nem arról a lányról. - válaszolt neki ugyan olyan stílusban apja.
- El fogom venni feleségül.
- Jó. A véleményem nem változott. - felelte ridegen.
A fiú egy darabig állt előtte összeszorított szájjal, végül inkább kisétált a gyerekszobából.
- Mi a baj apuci? - mászott az ölébe Eddie.
- Semmi baj. - puszilta meg a buksiját szomorúan. - Semmi baj.
Egész éjjel ezen gondolkodott, ránézett a mellette alvó Zoéra, elmosolyodta magát, majd szomorúan lement a konyhába. Nem volt igazán éhes, de remélte, hogy ha teletömi a hasát, talán végre sikerül elaludnia. A konyhában ülve újra vagy még mindig legnagyobb fián töprengett. Nem értette, hogy miért teszi azt, amit. Dühös volt rá, és magára is, hiszen tisztában volt vele, hogy nem tudja megakadályozni. A lépcső nyikorgására tért vissza a jelenbe, majd Henry alakját vélte felfedezni az ajtóban.
- Mit csinálsz te itt? Hajnali három van. - suttogott.
- Gondolkodom. - morgott válaszul az apja.
- Rajtam? - Freddie nem válaszolt csak bólintott, majd egy újat harapott a szendvicsbe. - Hadd kérdezzek valamit, és utána nem szekállak többet a témával! Ha annak idején anyu mástól várt volna gyereket, te nem vetted volna el?
- Én anyádat mindennél jobban szeretem gyerekkorunk óta.
- Én is szeretem Amandát. Miért nem hiszed el?
- Mert szerintem csak sajnálod. Amilyen rohadt becsületes vagy, úgy érzed, hogy neked kell helyrehozni a világ egyensúlyát. - csattant fel Freddie. Nem bírt tovább csendben maradni.
- Ez nem igaz.
- Nézd Henry felnőtt ember vagy, nem fogok kertelni. Tudod ki ennek a gyereknek az apja?
- Nem, de nem is érdekel.
- Akkor majd én elmondom, csak azért, hogy végre kinyíljon a csipád. Úgy hívják, hogy....
- Ááá. Kurva jó, rászabadítottad Hank-et? A hócipőm tele van azzal, hogy magánhekussal figyeltettek.
- Tudom, hogy kiakasztó dolog, annak idején én is utáltam, de nagyon hasznos is tud lenni. - gúnyolódott Freddie.
- Nem érdekel. - indult meg Henry a lépcső felé.
- Miért? Félsz az igazságtól?
- Hagyd abba! - üvöltött fia.
- Ezen a csajon végigment a fél Motor GP. - üvöltött most már Freddie is. - És te vagy az a balek, aki elveszi.
- Hallgassatok el! - rivallt rájuk James. - A kicsik felriadtak miattatok.
- Ez nem igaz.
- Hector Faubel a gyerek apja, kérdezd meg tőle!
- A Faubel Motors tulajdonosa? - hökkent meg James. - Ő annyi idős, mint ti, nem? Minden tizennyolc éves csaj a vén kecskékre bukik? - Miután apja szemei szikrát szórtak, rájött, hogy érzékeny témára terelte a beszélgetést. - Oké, oké. Megyek vissza aludni. - somfordált vissza az emeletre. Henry megsemmisülve ereszkedet le az egyik lépcsőfokra, apja pedig együttérzően leült mellé. Nem szóltak semmit, egyszerűen már nem volt, mit mondani.

 

Tizenegyedik rész

 

Freddienek már hetek óta gyanús volt James viselkedése. Az évek meg a rutin azt mondatta vele, hogy van a fiú körül még más balhé is, nemcsak az iskolai problémák. Habár rászabadította Hank-et, a magándetektívet, de még ő sem tudott semmi gyanúsra rábukkanni.
- Ez jó hír nem? Úgy értem, az nem olyan nagy baj, hogy csajok zsonganak körülötte, és buliból buliba megy. - rántotta meg a vállát az öreg. Mikor a férfivel beszélt, mindig mosolyogva emlékezett vissza azokra az időkre, mikor még utána és felesége után „kémkedett” Eddie megbízásából.
- Az lenne, de nekem valahogy furcsa.... - morgott Freddie.
- Mi a furcsa? Ez az ő korában teljesen rendben van.
- Először is a fiam soha nem örömködne azon, hogy a testvérei bajban vannak. Kiállna mellettük a végletekig. Másodszor még soha nem volt olyan, hogy ő ne tett volna túl balhéban valakin.
- Nem bízol benne? Lehet, hogy lehiggadt. - nyugtatgatta Hank. Valójában ő maga sem hitte el, amit mond. James tulajdonképpen óvódás kora óta egyik balhéból a másikba mászott.
- Valami itt nem stimmel. - csóválta a fejét Hunt, majd kezet nyújtott és indulni készült. - Tartsd rajta a szemed, jó? Kicsit ássál mélyebbre!
- Ha lebukunk, totál kiakad.
- Nem számít! Csináld!
Miután Freddie magára hagyta a kávézó teraszán, Hank elmerengett a múlton. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Ezer év távlatának tűnt, mikor Zoé után kellett utaznia Japánba, vagy mikor az interneten kötött fogadásokat a Frank Barry-féle időkben. Hirtelen egy gombócot érzett a torkában, tudta, hogy rájött a megoldásra, de, hogy mi az, azt még maga sem tudta pontosan. Érezte, hogy Freddienek igaza volt, és valóban van valami titok James körül. Tudta, hogy már találkozott a titokkal ő maga is, de akárhogy erőltette az agyát, nem tudta visszahozni azt a képet, amire szüksége volt. Gyorsan magához intette a pincért, kiegyenlítette a számlát, és hazasietett. Amióta idősödött mindent felvezetett a számítógépére. Feljegyzések, fotók, videók között kutatott. Nem gondolkodott, hagyta, hogy az ösztönei vezessék. Néhány óra keresgélés után megtalálta, amit keresett. A monitoron teljes életnagyságban ott állt előtte az a titok, amire Freddie célozgatott. Hank a sokadik whiskyjét szopogatta, végül nagy nehezen a telefonért nyúlt.
- Freddie! Megtaláltam! Ennek nem fogsz örülni. Beszélnünk kell!
- Otthon vagy? Fél óra, és nálad vagyok.
Freddie idegesen öltözködött, nem vette észre, hogy a háta mögött Zoé áll.
- Megtudhatnám, hova sietsz? - dörrent rá.
- Most nincs időm, de sietek haza.- tette kezét a vállára, de felesége idegesen lesöpörte azt.
- Ki vele, Hunt! Mi dolgod van neked és kivel ilyenkor?
- Zu! Ne csináld!
- Hallgatlak! - dobolt Zoé idegesen a lábával, Freddie megadóan sóhajtott.
- Jó, gyere velem! - ragadta meg a kezét, és kifele vonszolta. - James! Vigyázz a törpékre!
- Na, ne! - ordított az érintett kifelé a szobából, de szüleit ez nem hatotta meg.
Freddie csikorgó kerekekkel fordult ki a ház elől, jócskán túllépve a sebességhatárt kanyarodott ki a főútra.
A forgalom miatt majdnem egy óra múlva idegesen szálltak ki Hank lakása előtt. Zoé kopogás nélkül feltépte az ajtót, és nekitámadt az öregnek.
- Mi van James-szel?
Hank idegesen nézett előbb a nőre, majd férjére.
- Mondhatod. Úgysem tudjuk megállítani. - legyintett lemondóan Freddie.
- Baj van. - suttogta az öreg, majd átnyújtotta a fotókat, amiket most nyomtatott ki frissen. Hunték döbbenten nézték a képeket, majd megsemmisülve rogytak le a kanapéra.
Ebben az időben James duzzogva ment át a kicsik szobájába. Nem közlekedett csendben, ennek ellenére nem sikerült őket megzavarnia abban, hogy békésen aludjanak. Betakargatta testvéreit, majd visszament a szobájába. Kinyitotta az ablakot, és rágyújtott egy újabb jointra. Ahogy megfordult, végignézett magán a szemben álló tükörben, és undorodva fordult el. Hónapok óta élt a bódultság eme formájával. Tudta, hogy nem tesz jót neki, tudta, hogy rászokott, de szüksége volt rá. Kellett neki, uralta őt. Először csak a hecc kedvéért fogadta el, aztán azért, mert miért ne. Utána jöttek a gondok, a csalódások, és olyan jó volt kábulni. Aztán már egy nem volt elég, kettő sem, és végül már más kellett. Az iskolai gondok, testvérei majd szülei problémái, a szerelmi csalódások....rengeteg igazolást talált rá, hogy miért csinálja. Meggyőződéssel mondogatta, hogy joga van hozzá. Végül mindezt el is hitte.
Zoé és Freddie egész úton nem szólt egymáshoz, mindketten távol jártak, és mindketten tisztában voltak vele, hogy éppen hol jár a másik gondolata. Freddie jól tudta, hogy Zoé a múlton mereng, azokba az időkbe ment vissza, amikor férjének voltak problémái. Zoé pontosan érezte, hogy férje amiatt marcangolja magát, hogy mindaz, ami fiúkkal történik az ő hibája. Szerette volna meggyőzni ennek ellenkezőjéről, de nem volt ereje. A hallottak, a képek minden erejét elvették. Szó nélkül mentek fel a szobájukba. Gyorsan bekukkantottak az ikrek szobájába, majd lefeküdtek, de csak álmatlanul forgolódtak.
Korán reggel James felült a motorjára, és elviharzott. Szombat van, ez a nap a haveroké. Ma nincs tanulás, nincs kötelezettség. Zoé is körülbelül ekkor ébredt, aludt vagy két órát. Még az ágyon ülve megcsörgette apját, és lebeszélte vele, hogy reggeli után elviszi a kicsiket. Gondolkodnia kellett, tisztázni a helyzetet elsősorban saját magával. Nem akarta elhinni, hogy újra visszatért az életébe a mámor démona. A szíve szakadt meg James-ért, de jól tudta, mit kell tennie. Freddie hajnal öt óra felé megunta az álmatlan forgolódást, kiment a pályára motorozni. Itt talált rá Zuzu, mikor Eddie már elvitte a legkisebbeket. Tudta, hogy a férfi mindig idejön, ha valami súlyos gond nyomja a vállát. A motorra támaszkodott, cigarettázott, és csak bámult a távolba.
- Hiányzik Surtees! - sóhajtott, miközben magához húzta feleségét.
- Igen, nekem is. - hajtotta férje vállára a fejét.
- Nem bírtam ki, felhívtam Jeff-et. - morogta Freddie, mikor a nő tiltakozni akart, leintette. - Tudom, mit akarsz mondani, de vele megyek. Ott leszek vele, amíg szüksége van rám. - Zoé szemében a könnyek utat törtek maguknak, így Freddie még szorosabban ölelte át. - Ez a legjobb megoldás. Az egyetlen megoldás, kicsim. Ugye tudod? - Zoé nem tudta tovább tartani magát, zokogva borult a férfi nyakába. Élénken élt benne az az időszak, mikor szerelme volt távol tőle, mert Los Angelesbe ment elvonóra. Minden egyes gyötrő napra emlékezett, szinte most is érezte azt az űrt, amit Freddie hiánya miatt érzett. Az a tudat, hogy most fiát kell elengednie erre az útra, kegyetlen fájdalmat okozott neki a lelkében.
Mikor egy kicsit sikerült megnyugodniuk, a férfi elővette a mobilját, és megcsörgette James-t.
- Hali. Mizu? - szólt bele az ifjabbik Hunt lazán a telefonba.
- James! Haza kell jönnöd!
- Ne izélj már....
- Most azonnal! - váltott erélyesebb hangra.
- Mi van, gáz van?
- Igen. - suttogta Freddie, mert elszorult a torka.
- Baj van apu? Mi történt? - James hangja egyre izgatottabb lett.
- Siess! Vigyázz az úton! - Tudta jól, hogy nem fair dolog így ráijeszteni a fiúra, de úgy vélte erre legalább hazajön. Gyorsan vonalat bontott, majd Zoé felé fordult. - Pakolj össze neki! Én meg odaszólok a reptérre, hogy minél hamarabb indulni akarunk.
- Én is vele akarok menni.... - könyörgött erőtlenül Zoé, de férje arcán látta, hogy ennek nem sok értelme van.
- Nem, kicsim! Jeff engem sem fog sokáig megtűrni, egy-két nap és eltávolít mellőle, tudom. - válaszolt szomorúan.
- Szóval én csak megint várjak, amíg egy újabb Huntot kijózanítanak! - csattant fel dühösen Zoé. - Úgy látszik ez az én sorsom! - idegesen hadonászva ért vissza a házhoz. - Még nem is tudjuk, hogy mi miért történt, de te máris Jeff karmaiba akarod lökni.
- Jeff karmaiba? Mi a bajod vele?
- Csak annyi, hogy a pokróc stílusa megijeszti Jamest. Ő nem olyan, mint te voltál. Neked jót tett, de ő..
- Ő valójában egy anyámasszony katonája, pontosan! Elkényeztettük!
- Mondd ki nyugodtan, hogy én kényeztettem el! - fordult meg a nő hirtelen. - Ezt akartad mondani, nem?
- Ha már így rákérdeztél, igen! Mindent elnéztél neki, mert neked is elnézte az apád! Neveljük feltétel nélküli szeretettel, Freddie! - utánozta nyávogva feleségét. - Idáig jutottunk! Bravo!
- Cseszd meg Hunt!
- Cseszd meg te! - Hátat fordítva rohantak a dolgukra, ez volt az a végszó, amire James megérkezett. Ijedten kapkodta a fejét, nem sűrűn hallotta szüleit veszekedni. Ott állt a lépcső aljában egyik lábáról a másikra állva, nem tudta kihez menjen oda először. Végül – mint mindig – anyját választotta.
- Mi a gond, mami? - kérdezte szelíden. Valahol a lelke mélyén sejtette, hogy vele van a probléma, de még élt a remény, hogy esetleg téved.
- Te vagy az! - dörrent rá az apja a másik szobából.
- Micsoda újdonság! - szólt hátra gúnyosan. - Miért nem adtál örökbe?
- De felvágták a nyelvedet! - kezdett bele Freddie is a csatába, de Zoé közéjük állt.
- Higgadjunk le egy kicsit, oké? - nézett szúrós szemekkel férjére.
- Nincs kedvem lehiggadni! - hepciáskodott James még mindig.
- Nincs kedved, vagy nem tudsz?
- Mi van?
- Nézz rám! - fordította Freddie a fiú arcát maga felé. - Nézz a szemembe!
- Minek?
- Hogy lássam, hogy akkora a pupillád, mint....
- Elég! - tépte ki magát fia ordítva a kezéből. - Mégis, mit képzelsz te! Ki a fasz vagy te, hogy... - a mondatot apja jól irányzott pofonja vágta ketté.

 

Tizenkettedik rész

 

A jelenet után Freddie nem tudott tovább a házban maradni, remegve dőlt a garázskapunak. Soha életében nem ütötte meg egyik gyerekét sem, ritka pillanat volt az is, ha felemelte rájuk a hangját. Szégyellte magát, nem tudta, hogy fia, és pláne Zoé megbocsátja-e ezt neki valaha. Kétségbe volt esve, így habár mostanában nem voltak túl jóban, mégis gyerekkori barátját hívta.
- Megütöttem! - nyögte a telefonba. Leonak kellett pár másodperc, mire reagálni tudott.
- Kit?
- James-t. Gyere ide! Kérlek!
- Fél óra, és ott vagyok. Addig csitulj! Hallod? Ne csinálj semmit!
Kivételesen szót fogadott, ugyanott, ugyanolyan állapotban fogadta Leo-t. A férfi idegesen ugrott ki a kocsiból, és rögtön nekirontott.
- Mi a franc bajod van?
- Drogozik. - válaszolt halkan. Az ajtónak dőlve csúszott le, fejét térdeire hajtotta, és úgy zokogott, mint egy gyerek.
- Micsoda? - kérdezte Leo elhűlve. - James? - Barátjának csak bólintani jutott ereje, mire Leo is erőtlenül guggolt le mellé. Sokáig hallgattak, nem volt, mit szólni. Mansell vigasztalóan karolta át barátját, mert az csak nem hagyta abba a sírást. Minden felgyülemlett feszültséget kiadott magából.
- Tudhattam volna! - törölte le könnyeit. - Annyira, de annyira megváltozott!
- Jó, azért soha nem volt piskóta...- húzta el a száját Leo. Soha nem értette, hogy már kiskorában miért nem fegyelmezték többet keresztfiát. Kamaszkora óta állandó összetűzése volt a szabályokkal, a tanárokkal, sőt a hatóságokkal. - Beszéltél is vele, vagy csak felpofoztad?
- Nem lehet.....be van lőve. Pattog, mint a gumilabda. Hogy én mekkora egy naiv barom vagyok! - sóhajtott. - Annyira nyilvánvaló jelei voltak!
- Utólag sok mindent megért az ember. - helyeselt barátja.
- Ezt, hogy érted? - nézett értetlenül a férfire.
- Nálad is így volt. - egyenesedett fel Mansell. - Csak akkor kapcsolatunk, amikor már alkoholmérgezéssel kezeltek a kórházban. Most neked magyarázzam? Tudod, hogy kell titkolózni.
- Igazad van, az én hibám. - állt fel Hunt is. - Az apám függő volt, én is az vagyok....
- Voltál! Húsz éve tiszta vagy. - egészítette ki Leo.
- Most meg a fiam gyilkolja magát. Szép kis gének ezek! - öklözött dühösen az ajtóba.
- Freddie! Bejönnél? - szólt közbe Zoé fáradtan. - Szia, Leo!
- Szia Zuzu! Kellek még? - fordult vissza Freddiehez.
- Elvinnéd a kicsiket? Apu csak háromig ér rá. - kérdezte Zoé, de olyan szomorú volt a tekintete, hogy erre Leo – habár lett volna dolga – nem tudott nemet mondani.
- Persze.
- Köszi. - fogott vele kezet Freddie, majd bement a házba.
- Köszönöm, és ha nem bírtok velük, szólj, és megyek. - adott neki puszit Zoé.
- Zuzu! - szólt utána barátja. - Ha kellek, szólj! Akármikor. Érted?
- Rendben, köszönöm. - mosolygott hálásan, majd férje után ő is bement a házba.
James a nappaliban ült egy óriási bögre kávéval, amit korábban még anyja nyomott a kezébe. Szemtelenül nézett apjára, de Zoé hamar helyreintette.
- Ha bocsánatkérésre vársz, hiába teszed! Apád nem kér elnézést....egyelőre nem. Majd ha megérdemled. - szólt rá határozottan, amivel általános döbbenetet váltott ki mindkét embernél.
- Jó, és akkor mi az ítélet? - pattogott a fiú.
- Egy kicsit több tiszteletet! Nem a haverjaid vagyunk, hanem a szüleid. Azt hiszem eddig nem volt ez ellen kifogásod. - intette le Zoé másodszor is, Freddie megelégedéssel hallgatta nejét. Imádta azt, mikor Zoé az önsajnálatot lerázva magáról, a sarkára állt.
- Bocccccs. - grimaszolt James. - Szóval, mi lesz a sorsom? Ledobtok a Taigetoszról?
- Nem rossz ötlet! - gúnyolódott Freddie. - Már megvettem a jegyeket.
- Leállnátok? Imádom, mikor előjön belőletek a macsó. - tett rendet Zuzu. - A sorsod a következő. Los Angelesbe mész, Jeff már vár, de a kezelésedet csak akkor kezdi el, ha te akarod. Ez kényszerre nem működik, így odaát várod ki, hogy megjöjjön az eszed. - A fiú közbe akart szólni, de anyja nem engedte. - Addig is míg gondolkodsz, dolgozni fogsz. Majd Jeff kitalálja, hogy hol és mit. Rábízlak, és nem érdekel, hogy ez neked tetszik-e vagy sem. Túl sokáig pátyolgattalak, ennek most vége! Ha úgy döntöttél, hogy tudod, mit kezdj magaddal, szólj, és mi megyünk. Illetve az megy, akit szeretnél, majd eldöntöd.
- Akkor inkább egyikőtök se jöjjön! - morgott a fiú.
- Ahogy akarod! Pénzed, telefonod, számítógéped nem lesz....
- Hova a picsába küldtök Alaszkába?
- Zu! Ezt meg kellene beszélnünk! - vágott közbe Freddie.
- Jó! - ugrott fel idegesen neje, és a konyha felé mutatott. - Parancsolj!
Freddie tehetetlennek érezte magát, fel-alá járkált a hűtőtől az ablakig.
- Beszéltél Jeffel?
- Igen.
- Hol fog dolgozni? Soha életében nem melózott. Hogy fogunk vele beszélni? Neked fog hiányozni a legjobban! Jeff nem tud rá annyira figyelni, mint mi....
- Mi sem tudunk, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja! - csattant fel Zoé. Kidobott a pultra néhány kis zacskót. Freddie elképedve méregette a tablettákat, jointokat.
- Ezek honnan....hol találtad?
- A táskájában, zsebében. - rántotta meg a vállát. - Az egész átkozott szoba tele van velük. Az íróasztalán egy csík kokó is volt. Bele sem akarok képzelni ha a kicsik találják meg! - hergelte fel magát Zoé egyre jobban.
- Nekik soha nem ártanék! - ordított az ajtóból James.
- Akarattal nem, de már elég hanyagul kezeled a dolgokat. - szólt hátra Zoé anélkül, hogy fiára nézett volna.
- Szóval nem én érdekellek titeket, hanem a törpéket féltitek. El akartok távolítani mellőlük, mi?
- Képzeld! Féltem őket! - indult meg fenyegetően Zoé a fiú felé. - Ők is a gyerekeim te idióta! Áldozzam fel őket miattad?
- De engem gondolkodás nélkül beáldozol, igaz? - sziszegte James. - Minta anya!
- Vigyázz a szádra!
- Elég legyen! - Most Freddie volt az, aki közéjük állt.
- Hagyjad csak! Ma már csak tőle nem kaptam pofont! Essünk túl rajta! Gyere! - hergelte fel magát és anyját is. Valaki megkocogtatta a vállát, majd miután megfordult egy erős jobbos leterítette. James a földön feküdt, szülei megbénultan álltak felette, Eddie pedig a kezét rázta, mert unokájának keményebb volt az állkapcsa, mint arra számított.
- Soha többet ne merészelj így beszélni anyáddal, mert kiverem belőled a szart is! Érthető voltam? Én megyek vele L.A.-be. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

 

Tizenharmadik rész

 

Kis Zuzu elképedve hallgatta Henry beszámolóját az otthon történtekről.
- Ezt nem hiszem el. - szipogott a telefonba.
- Zuzu, ne sírj! Rendbe jön minden.
- El akarok menni hozzá!
- Nem lehet, anyuék megtiltották. Majd ha jobban lesz, most úgyis utál mindenkit.
- Mi lesz vele? - zokogott húga. - Mi jön még?
- Cssss. Hugi! Nyugodj meg! Átmenjek? - válasz nem érkezett. - Hallod?
- Henry! - vigasztalhatatlanul sírt Zoé.
- Igen?
- Azt hiszem terhes vagyok....
- Jézusom! Greg? Tudja?
- Elmondtam neki, de lelépett.
- Micsoda?
- Összevesztünk. - zokogott tovább kis Zuzu.
- Két órán belül nálad vagyok. Ne csinálj addig semmit! Érted?
Egy kicsit tovább tartott, mint ígérte, de végre ott volt húgánál. Nem tudott mit mondani, csak ringatta, nyugtatgatta. Habár befeküdtek az ágyba, de aludni nem aludtak. Hajnal felé, mikor látta, hogy Zoé sem alszik, Henry elérkezettnek látta az időt, hogy megtudakolja a részleteket.
- Nem szekáltam, csak elmondtam neki, hogy valószínű, hogy terhes vagyok. Késik egy hete, így csináltam tesztet, ami pozitív.
- Dokinál nem voltál?
- Még nem. Az az egyetlen reményem van, hogy tévedett a teszt, és...
- Jaj, Zuzu! Holnap ez lesz az első dolgod! - fedte meg bátyja.
- Nem merem.
- Tudnod kell!
- Minek? Greg már a gondolatától is világgá ment...
- Pontosan, hogy is volt ez? - Tudta, hogy húga hajlamos mindent sötéten látni,és Henry nem nagyon tudta ezt elképzelni a férfiről. Valaminek még történnie kellett.
- Közöltem vele, hogy lehet, ismétlem lehet, hogy terhes vagyok. Erre ő lesápadt, meg hebegett-habogott, hogy még fiatal vagyok, meg ő sem tervezte ezt.
- Erre te?
- Kilöktem az ajtón! - vonta meg a vállát.
- Akkor mégsem ő ment világgá!
- Azóta sem töri magát, hogy beszéljünk! Nem hív, nem keres....
- Arra vár, hogy lehiggadjál!
- Kapja be! Arra várhat! - ugrott fel, dühösen rántotta szét a függönyöket. - A hideg rázza a gondolattól, hogy gyereket várok. Én sem repesek az örömtől, de azért az Isten szerelmére, mégis csak a mi gyerekünk lesz.
- Ha lesz! - javította ki bátyja.
- Henry, én rettegek a dokitól!
- Majd én elkísérlek!
- Az enyém nincs itthon, direkt szólt múltkor, hogy három hónapig most nem lesz.
- Akkor menjünk Amanda dokijához! Az ő számát legalább tudom. - ugrott fel az ágyból a fiú.
- Még mindig együtt vagytok? Annak ellenére, hogy...
- Szeretem. - vonta meg a vállát Henry. - Nem érdekel, hogy kitől van a gyerek, és az sem, hogy hány pasival feküdt le. Engem csak ő érdekel.
- Jaj! Miért nem ilyen minden pasi? - borult a nyakába Zoé.
- Mert akkor ti csajok túlságosan el lennétek kényeztetve. -nevetett bátyja.
Nem sokkal ebéd után már Dr. Kollen rendelője előtt várakoztak. A vizsgálat után Zoé könnyezve jött ki az ajtón.
- Zuzu, mi a baj?
- Semmi. Ez csak a feszültség miatt van. Nem vagyok terhes.
- Na, hála Istennek! - sóhajtva húzta magához Henry a húgát.
- Őszintén szólva nem is tudom, hogy most örülök, vagy szomorú vagyok. Olyan kettős érzés van bennem.
- Na látod, ha már biztos leszel ezekben a dolgokban, akkor kell szülnöd. - puszilta meg Henry.
- Olyan jó, hogy itt voltál velem! Bezzeg Greg!
- Én is itt lettem volna veled, ha szólsz! - lépett elé a férfi.
Zoé szúrós szemekkel nézett Henryre, sejtette, hogy ő szervezkedett a háta mögött.
- Most hagylak titeket. - vonult a háttérbe.
- Zu! - fordította Greg maga felé szerelmét. - Nézz rám, légy szíves!
- Minek? Már úgysem érdekes. - duzzogott a lány. - Azért jó tudni, hogy rád bármikor számíthatok. - gúnyolódott.
- Csak hirtelen jött ez az egész, bepánikoltam! - magyarázkodott a férfi. - Zoé! Nézz már rám! A nagy korkülönbség, az hogy apádék utálják ezt az egészet, már így is megnehezíti a dolgunkat. Ez a gyerek csak még bonyolultabbá tette volna.
- Greg én haragban vagyok miattad a családommal, neked ez könnyebb. Nem függsz senkitől, neked nem kell magyarázkodnod miattam. Az lett volna a minimum, hogy legalább azt mondod, hogy támogatsz.
- Kidobtál volna, mielőtt bármit is mondhattam volna, emlékszel? - emelte fel Greg a hangját.
- Mert nem akartam, hogy ott helyben elájulj! Szánalmas voltál! - húzta el a száját. - Megalázó volt nekem is.
- Jó tudni, hogy mi a véleményed rólam! - kapta fel a vizet Mansell. - Akkor részedről ennyi?
- Miért? Tegyek úgy, mintha semmi sem történt volna?
- Tudod, mit? Csinálj, amit akarsz! - Azzal Greg sarkon fordult, de egy utolsó mondatra még visszanézett. - Azt hiszem elkapkodtuk ezt a dolgot. Tényleg túl fiatal vagy hozzám!
- Nem, te vagy túlságosan is öreg én hozzám! - kiabált utána a lány.
Greg kiment a kórházból, a parkolóban összefutott Henryvel.
- Hol van a húgom?
- Nem tudom, nem is érdekel! - morogta a férfi miközben a zárral babrált.
- Hogyhogy.....figyelj már rám! - rontott neki Hunt. - Most szakítottál vele?
- Nem, inkább ő velem! - csattant fel Greg, most már teljes hangerőn harsogott.
- Ez igen! Ez aztán a bölcs megoldás!
- Mit vársz tőlem? A húgod olyan, mint az időjárás. Olyan fiatal még, ő azt hiszi a gyereknevelés csak babázásból áll....
- Zoé nem pisis, érettebb, mint bárki az ő korában. - kiabált rá Henry.
- Jó, akkor én vagyok idős hozzá! Így megfelel?
- Te sem vagy elég idős ahhoz, hogy megtanulj védekezni! - szólt közbe Leo, aki egy jó ideje már a veszekedőket figyelte. - Ha felcsináltad Freddie Hunt lányát, halott ember vagy! - közölte tárgyilagosan öccsével.
- Te meg, hogy kerülsz ide?
- Errefelé volt dolgom. Dorothy gyógyszerét írattam fel a dokival. Mit csináltál?
- Szia, Leo. Menjünk Henry, jó? - érkezett melléjük szomorúan Zoé.
- Kis Zuzu, mi a gond? - simogatta meg Leo keresztlányát.
- Semmi. Mehetünk végre? - nézett testvérére.
- Jamesről van híretek? - kérdezte utoljára, de válaszként azok csak a fejüket rázták, majd beültek az autóba és elhajtottak.
- Mi a helyzet öcsém?
- Mi a baj James-szel? Hol van?
- Elvonón, de ez titok. Drogozik, Zoé pedig elküldte oda, ahol annak idején Freddie-t kezelték. Eddie ment vele. Az egész család kivan.
- Bassza meg! - ugrott be az autóba Greg.
- Hé! Hova rohansz?
- Zuzuék után, most nem hagyhatom egyedül.
- Miért máskülönben egyedül hagytad volna?
- Nem. - mosolygott a férfi szomorúan. - Tudom, hülye vagyok.
- Hát nem is kicsit. - bólintott Leo. - Most akkor terhes vagy sem?
- Nem. - indította be a motort.
- De akkor mi volt a gond?
- Nem úgy reagáltam, ahogy kellett volna. - húzta el a száját, miközben már tolatott.
- Jobban összeilletek, mint hinnéd. - búcsúzott nevetve Leo, majd elindult ő is hazafelé.

 

Tizennegyedik rész

http://www.youtube.com/watch?v=d5At4XrUOeU&feature=autoplay&list=PL70F79D1422A221B2&index=38&playnext=13

Freddie és Zoé a gondok elől, hol a munkába, hol a gyerekszobába menekültek. James még mindig nagyon haragudott rájuk, ezt Eddie beszámolójából tudták. A kezelést ugyan megkezdte, de nem füllött hozzá nagyon a foga. Nagyapja tartott attól, hogy a fiú csak azért ment bele a dologba, hogy addig se kelljen dolgoznia. Jeff sajnos csak egy hét múlva tudott vele terápiázni, addig átadta egy jó nevű kolléganőjének az esetet.
- Na, mi a helyzet? Milyen napod volt? - kérdezte unokáját, mikor az nagy dirrel-durral érkezett meg az ideiglenes otthonukba. Eddie erre az időre bérelt egy lakást Los Angeles legnyugodtabb részében.
- Milyen lett volna? - vágta le magát hanyagul az egyik fotelba. Eddie nem tudta nem észrevenni az elégedett, vagy inkább kárörvendő vigyort az arcán.
- Mit csináltál már megint? Bírd már ki azzal a nővel még pár napot, aztán Jeff hazajön.....
- Már nem kell többet mennem Ms. Kellyhez. - vigyorgott a fiú.
- Hogyhogy?
- Elintéztem. - vonta meg a vállát, de a vigyor továbbra is ott maradt az arcán.
- Na, ki vele! - tett le Irvine mindent a kezéből. - Miért nem kell menni?
- Egyszerűen csak nem lenne etikus a továbbiakban. - Eddie szája tátva maradt, majd magából kikelve ordított.
- Te megdöntötted a pszichiátert? - James válasz helyett csak egy kaján vigyorral jelezte, hogy nagyapja beletrafált a lényegbe. - Te normális vagy?
- Most miért? Jó nő! - röhögött unokája továbbra is. - És szórakoztatóbb ha nem beszél annyit.
- Te tiszta hülye vagy! - kiabált vele Eddie tovább. - Az eszedbe sem jutott, hogy ez kihatással lesz majd a gyógyulásodra? Mit csinálsz, ha kihajítanak a programból? Hova megyünk akkor? És a nő? Lehet, hogy őt is kirúgták miattad! Már megint csak magadra gondolsz! - Ez elég volt ahhoz, hogy a fiú észhez térjen. Már nem volt olyan jó kedve, mint pár perccel ezelőtt. Ebben a percben megcsörrent Eddie mobilja, ránézett a kijelzőre.
- Jeff az. Most imádkozz, mert ha kitesz a programból, neked véged! - fenyegetőzött.
Sokáig hallgatta a doki mondandóját, majd búcsúzás nélkül vonalat bontott.
- Most azonnal be kell költöznöd a klinikára! - közölte a tényeket szomorúan. Annyira szerette volna, ha unokája továbbra is járhatott volna ambulánsan a kezelésekre. Nem szívesen engedte el a kezét.
- Eddie! Ezt ne! Ne hagyd, kérlek! - könyörgött a fiú. Hangja rekedt volt, szemei ijedséget tükröztek. Irvine jól tudta, hogy a lezserség nála csak álarc, igazából James volt a legérzékenyebb az összes unokája közül. Ő igényelte a legtöbb figyelmet, és szeretetet.
- Pakoljunk, jó? - kérte halkan a fiút.
- Ne! Eddie, ne csináld ezt! - ugrott fel James.
- Sajnálom fiam. Komolyan. - nézett rá szomorúan, a könnyeit nyelte. - Apádnak sem engedtem, hogy kicsinálja magát, és neked sem fogom.
- De miért nem próbáltad meggyőzni Jeff-et?
- Mert a mai pozitív drogteszted elég meggyőző volt neki.
- Csak egy csík volt! - kiabált Hunt kétségbeesve. Olyan volt, mint egy csapdába került vad. - Eddie! Kérlek! Több ilyen nem lesz, csak most az egyszer segíts! - sírva rogyott le a szőnyegre nagyapja lábai elé. Irvine lehajolt hozzá, megsimogatta. - Gyere! Beviszlek, majd később visszajövök a holmijaidért. - James-t minden ereje elhagyta, sírva nyüszített a földön.
- Eddie! Ne tedd ezt velem, kérlek! Kérlek szépen! Nem akarok odamenni!
- James, fiam! Szedd össze magad! Túl leszel rajta. Megcsinálod, én tudom! - Eddie nem tudta, meddig bírja még, a sírás fojtogatta őt is.
- Neeeem. Könyörgök Eddie, ne vigyél oda!
- Sajnálom, de én nem tudok neked segíteni. Be kell menned!
- Anyut akarom. Hívjuk fel anyuékat! Jöjjön ide!
- Most ebben az állapotban nem túl jó ötlet! Ígérem, ha elfoglaltad a szobádat, rögtön beszélhetsz vele! Ha kell idejön. - A fiú már nem szólt semmit, csak zokogott. - Jöjjön anyád?
- Igen. - szipogva emelte fel a fejét. - De csak ő.
- Rendben. - simogatta meg az arcát, majd felhúzta a földről. - Indulás!
Úgy, ahogy voltak rögtön a klinika felé vették az irányt. Eddie attól tartott, hogy amíg bepakolják a bőröndöket, James meglép, így inkább elvitte mindenféle holmija nélkül. Majd később visszajön érte.
A felvételi szobában kipakoltatták a fiú zsebeit, kitöltötték a felvételi lapját, majd felszólították, hogy búcsúzzon el nagyapjától.
- Várjunk! - ijedt meg Eddie. - Én bemegyek vele!
- Eddig jöhettél vele. - lépett be a szobába Jeff. Az eltelt idő meglátszott rajta, de inkább csak a javára változott. - Innentől átveszem.
- Megígértem neki, hogy felhívhatja Zoét.
- Az sajnos lehetetlen. James nem telefonálhat, nem levelezhet, és nem találkozhat senkivel legalább három hétig. - közölte Jeff a rideg tényeket. A fiú eddigre már teljes melankóliába esett, szemmel láthatóan nem rázta meg az eset. Úgy sétált az ajtóhoz, mint egy robot. El sem akart búcsúzni nagyapjától. A felvételis kinyitotta előtte az ajtót, ő pedig anélkül ment ki rajta, hogy hátranézett volna. Eddie teljesen összetört, fáradtan, könnyel telt szemekkel roskadt le a fal melletti székre.
- Nagyon vigyázz rá! - nézett fel Jeffre.
- Keményebb dió lesz, mint az apja, de menni fog. - biztatta. - Hívd ide Zoét vagy Freddiet mielőbb! Vele ugyan nem találkozhatnak, de addig is tudunk együtt dolgozni.
- Rendben megmondom. Jeff! Nem lehetne....
- Nincs kivétel Eddie!
- De James nem olyan erős, mint mutatja...
- Ez nem újdonság a Huntoknál. - mosolygott a férfi. - Ismered te is őket, nem?
- Vigyázz rá, kérlek! Bármi van, én tudni akarok róla!
- Ez természetes. Egyébként nem mondta, hogy miért adta le a kezelését Ms. Kelly?
- Ezt jobb ha tőle kérdezed meg. - lépett az ajtóhoz Irvine. - Ha elkészítettem a bőröndjét, kinek adjam le?
- Idehozd, majd itt átnézik, és kiválogatják.
- Ugyan minek? - horkant fel Irvine.
- Tudod te, hány rokonnak álcázott díler mászkál errefelé? Ez a szabály. Minden jót!
Eddie remegő gyomorral, fájó szívvel lépett ki a kapun. Visszafordult, hogy végignézzen az épületen, de csak a zord rácsos ablakok néztek vissza rá. Szíve szerint berontott volna, hogy a fiút kihozza onnan. Nem volt biztos benne, hogy jól döntött. Úgy érezte, hogy elkapkodta a döntést. Adhatott volna még egy esélyt a fiúnak. Beült az autóba, beindította a motort, de nem tudott elindulni. Sírva hajtotta fejét a kormányra.

 

Tizenötödik rész

 

Greg megelőzte a Hunt testvéreket, és a lépcsőn ülve várt rájuk. Zoé meg sem várta, hogy bátyja leparkoljon, kiugrott a kocsiból, és dühösen Gregnek rontott.
- Miért nem tudsz már végre leszakadni rólam?
- Hallottam Jamesről...
- Megoldjuk! Nem kell a Manselek segítsége. - dünnyögött a lány, félresodorta a férfit, és hangosan becsapta az ajtót.
- Te egy idióta vagy. - csóválta a fejét Henry.
- Most mi rosszat mondtam?
- Lefordítom neked ezt az egészet Zoé nyelvére. Hancúrozni, szórakozni akarsz, gyereket, komoly kapcsolatot nem. Ő magáért nem jöttél volna vissza, hanem csak azért mert hallottad, mi történt James-szel. Tehát sajnálatból vagy vele. Szerintem inkább ne csinálj semmit, mert béna vagy!
- Ez a csaj elképesztő! - túrt idegesen a hajába Greg.
- Minden csaj az, de tény, hogy hugi kemény dió.
- Pont, mint az anyja. - húzta el a száját Mansell, majd csalódottan hazament.
- Mi van velem? - kiáltott vidáman Mrs. Hunt.
- Anyu! Szia! Hát te? - ugrott a nyakába Henry.
- Elszöktem otthonról egy kicsit, gondoltam beugrom Zuzuhoz. Te mi járatban?
- Ez hosszú. Gyere, biztosan fog örülni neked!
- Vihar van a Paradicsomban? - bökött Zoé fejével a távozó Mansell felé.
- Az! Orkán. - grimaszolt fia.
- Köszönöm. - torpant meg Zoé.
- Micsodát?
- Azt, hogy istápolod a húgodat. - ölelte meg a fiút. - Amanda? Jól van? Mennyi időtök van még?
- Még három hónap. Megvagyunk, köszi.
Ahogy beértek a lakásba Zoé egyből a konyha felé vette az irányt. Tudni akarta, hogy ettek-e rendesen, kell-e bevásárolni?
- Anyu? - dugta be a fejét az ajtón lánya hitetlenkedve. - Azt hittem bratyó csak hülyül, hogy itt vagy.
- Szia, kicsim. - puszilták meg egymást.
- Apu nem jött. - állapította meg szomorúan lánya.
- Adj egy kis időt neki! Csökönyös, de szeret téged.
- Ha Gregről van szó, akár el is jöhetett volna. Nagyon úgy néz ki, hogy ennyi volt.
- Mi történt? - aggodalmaskodott anyja.
Bevackolták magukat a nappaliba, ahol Zuzu mindenbe beavatta anyját. Zoét a szívinfarktus kerülgette, de igyekezte leplezni megdöbbenését. Végül örömmel vette tudomásul, hogy nem lesz nagymama. Hirtelen az jutott eszébe, hogy ezzel Eddieből dédpapát csináltak volna, és elmosolyogta magát. Végül jót nevettek ezen.
- Te mit tennél anyu?
- A te korodban.....ugyanezt, mint most te.
- És a mai eszeddel?
- Bár utálni fogom magam ezért, mert tudod, mi a véleményem.....
- Tudom.
- Szerintem ezt te fújtad fel. Persze tudom, hogy nem azt mondta, és tette, amire számítottál, de még ezerszer fog máshogyan cselekedni, mint ahogy te azt elképzelted. Próbáld meg megérteni, nem készültetek fel egy gyerekre! Valószínűleg egy csomó rémséges dolog fordult meg a fejében....többek között apád, és én. - kuncogott. - Nézd pozitívan! Nem tudja megjátszani magát, pedig biztosan szerette volna. Tehát őszinte. És ha őszinte, akkor máskor sem fog majd átvágni, mert nem tud. Nézd, én Greget soha nem csíptem túlzottan – hogy miért azt már nem tudom – de egyet elmondhatok róla. Ő a legőszintébb ember, akit ismerek. Soha nem rejti véka alá a véleményét, és a családjáért, a szeretteiért ölni tudott volna mindig is. Téged pedig szeret, nem?
- Ezt nem hiszem el, hogy tőled hallom. - makogta Zoé.
- Igen, én sem. - nevetett boldogan Zoé.
- Anyu? Tudsz valamit Jamesről?
- Nem sokat. - szomorodott el. - Viszont azért is jöttem, hogy egy kicsit együtt legyünk, mert Los Angelesbe megyek.
- Meglátogatod? Veled mehetek?
- Nem, kicsim. Engem sem fognak beengedni, de már nem bírok itt lenni. Beszélek Jeffel, leváltom Eddie-t, aztán még nem tudom. Apád az ikrekkel készenlétben áll, ha jönnie kell.
- Egy-két hetet mi is tudunk vigyázni a törpékre.... - ajánlotta fel Henry.
- Kedves vagy, mint mindig. - simogatta meg anyja az arcát. - De nem nektek szültem őket.
- Mikor beszélhetünk vele?
- Csak annyit tudok, hogy három hétig nem. Eddie szerint Jeff üzente, hogy rosszul haladnak, így lehet, hogy ez tovább is fog tartani, mint hittük. Egyelőre csak annyit tehetünk, hogy várunk. - vigasztalta meg a pityergő lányát.
- Ez annyira... - dühöngött Henry. - Hogyhogy nem vettem észre?
- Ne hibáztassátok magatokat! Tudom, mit éreztek, én is így voltam annak idején, de ezt nem lehet mindig észrevenni. És én már másodszor hibázok. - vált egyre szomorúbbá a hangja.
Sokáig vigasztalták, lelkesítették egymást, végül elhatározták, hogy elmennek vacsorázni valahova. Az este végére már egész jól érezték magukat. Sikerült egy kicsik mindannyiuknak kikapcsolódni, és csak egymásra figyelni.
- No, lányok nekem ideje menni! Ami már szerintem egy frászban van, hogy hol vagyok. - búcsúzkodott Henry. - Mielőtt indulsz öcsihez, felhívsz, ugye?
- Persze. Vigyázz magadra, és rosszalkodj már egy kicsit! Ne légy mindig ilyen baromi jól nevelt. Ennyi energiát azért nem feccöltem beléd! - ugratta anyja.
- Most éppen rosszalkodni megyek haza! - kacsintott rá fia.
- Kérlek, kímélj meg a részletektől! - nyafogott húga.
- Te sem szoktál. - búcsúzott tőle is.
- Üdvözlöm Amandát! Ő is eljöhetne legközelebb!
- Addigra már nem lesz ugyan rosszul, de attól tartok nem lesz sok ideje! - intett vissza Henry, és már el is tűnt.
- No, akkor én is átadom a helyemet! - készülődött Zoé is.
- Hogyan? Kinek? - kérdezte lánya, de időközben már ő is észrevette az asztalukhoz közelítő Greg-et. - Anyuuuu!
- Beszélj vele! Ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljen, akkor ne hisztizz, mint egy dedós! - nevelte meg Zoé még utoljára a lányt, majd egy gyors puszi után magukra hagyta őket.
Most, hogy így szabad lett az estéje, úgy döntött, hogy tesz egy felfedező utat Londonban. Mikor annak idején ideköltöztek Eddievel, imádtak sétálni a városban. Később Freddievel sokat kutattak még ismeretlen helyek után. Leintett egy taxit, és Freddie régi lakása felé vitette magát. Hosszú percekig nézte a kis takaros bérházat. Fizetett, kiszállt, majd Eddie régi háza felé vette az irányt. A Holland Parkot már vagy tíz éve eladta apja, talán azóta nem is járt erre. Pedig mennyire imádta. Egy óráig tartott, míg odaért a nagy fákkal szegélyezett bekötőúthoz. Imádta az érzést, amit előhozott belőle. Csak állt, és hagyta, hogy elöntsék az emlékek.
- Maga Mrs. Foller? Két órát késett. - szólt rá egy öltönyös férfi egy parkoló autóból. - Igaz, hogy ön a vevő, de azért szólhatott volna.
- Hogyan?
- Megnézi a házat?
- Meg szabad?
- Hát azért vagyok itt. Jöjjön beviszem autóval, úgy mégiscsak kényelmesebb!
Zoé hagyta a férfit abban a hitben, hogy ő az az ember, akire várt. Normális esetben soha nem ülne be egy idegen mellé, de most túlságosan hajtotta a nosztalgia. Pár percen belül ott állhatott újra az otthona előtt, ahol gyerekkora legjelentősebb napjait töltötte. Kívülről semmi nem változott, egy gyors leltárt csinált, minden fát, bokrot szemügyre vett, már, amit a sötétben látott.
- Mehetünk? - nyitotta ki a bejárati ajtót a férfi.
Az előtérbe lépve felkapcsolta a lámpát, Zoé pedig könnyes szemmel nézett végig a hatalmas előszobán. A márványpadló, a lépcső, minden ugyanolyan volt, mint húsz évvel ezelőtt.
- Várjunk csak, maga nem is.... - habogott a férfi, aki a sötétben nem látta, hogy nem az ügyfelét, hanem egy vadidegent szállított idáig. - Magát én ismerem....
- Zoé Irine-Hunt vagyok. Ne haragudjon, hogy nem javítottam ki, de ezt nem hagyhattam ki.
- Ez őrület! Maga itt lakott, igaz? - lelkesedett az ügynök. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Zoltan Szalay.
- Maga magyar? - kiáltott fel Zoé. - Ismertem egy Zoltánt. Riporter volt....
- Szujó? Még mindig az, bár mostanában többet foglalkozik a tévétársaságával. Saját sportcsatornája van.
- De régen beszéltem vele! Mióta árulják a házat?
- Öt éve. - húzta el a száját Szalay. - Pedig gyönyörű ház, csak hát túl nagy.
- Megengedi? - mutatott Zoé apja korábbi dolgozószobája felé.
- Természetesen. A bútorok többsége maradt, az egész házon csak egy nagyon minimális változtatást ejtettek.
Mikor Zoé belépett apja korábbi szentélyébe, már tudta, hogy nem véletlenül keveredett ma erre.
- A felső szinten hat, az alsó szinten pedig három hálószoba van. Mindegyikhez külön fürdőszoba tartozik. Ezen kívül van még egy könyvtár szoba, három gardrob-szoba...Bocsánat a szokás hatalma! - szabadkozott az ügynök.
- Semmi gond. - mosolygott a nő. - Mennyi most az ára?
- Hatszáz ezer font.
- Váó! - ámult Zoé.
- Igen, tudom. Ezért nincs már tulajdonosa évek óta. A válság....
- Már van. - szólt közbe Mrs. Hunt.
- Hogyan?
- Megveszem. - vágta rá határozottan. Szalay nem tudott szólni csak habogott.
- Hogy....mi....ez....
- Jó, ha felépült a sokkból, itt a telefonszámom, hívjon fel. Pár nap múlva elutazom, szóval jó lenne még előtte. Az ügyvédem átnézi a papírokat, aztán megkapja a jutalékot. Ez egy szép nap, nem gondolja?
- Ez egy nagyon szép nap! - ujjongott a férfi. Szinte úgy repültek a szállodáig, ahol elbúcsúztak, és mindenki ment a maga dolgára. Zoé mosolyogva nézett a férfi után.

 

Tizenhatodik rész

 

Mire Henry hazaért, barátnője már mélyen aludt. Nem volt szíve felkelteni, de még aludni sem tudott, így a nappaliban olvasgatott, mikor kintről valaki ordítozni kezdett.
- Amiii!Amiii!
Henry dühösen tépte fel az ajtót, ahogy arra számított, Faubel állt a lépcső aljánál. Szemmel láthatóan megint többet ivott a kelleténél, alig állt a lábán.
- Hallgass el! Alszik.
- Bessssszélni akarok vele!
- Minek?
- Mert szeretem! Az a gyerek nem a tiéd! - hadonászott.
- Menj haza! - fordított neki hátat a fiú, de Hector pillanatokon belül mögötte termett.
- Engedj be!
- Majd ha kijózanodsz! Amanda egész nap rosszul volt, hagyd pihenni! - Henry próbálta a férfit ellökni az ajtótól, de nem bírt vele. - Tűnj innen!
- Nem lophatod el...
- Neked nem kellett, úgyhogy én nem loptam el semmit. - ordított vissza Hunt.
- Az anyád is ellopta a legjobb barátomat! A kölyke meg a nőmet? Hát nem!
- Miről beszélsz?
- Arról a kurva anyádról. - Erre a mondatra Henryből is sikerült kihozni az állatot. Nekirohant a férfinek, legurultak a lépcsőn, a ház előtti járdán verekedtek.
- Héééé! Hagyd Henry! - ért melléjük Amanda, mezítláb és hálóingben próbálta szétszedni őket. - Ne! - kiabált barátjára. Faubel mikor meglátta a lányt, megenyhült. Amanda odalépett hozzá, hogy letörölje a vért a szája széléről.
- Szeretlek kicsim! Ne haragudj! - A férfi hangja most már józanul hangzott. - Ne haragudj, hogy felkeltettelek, de velem kellene lenned! Henry mondta, hogy rosszul vagy,és... - Erre a mondatra tért észhez Amanda, megfordult, hogy megnézze Henryt. A fiú a földön fekve őket nézte, a szeme csalódottságról árulkodott. Odament hozzá, hogy az ő sérüléseit is ellássa, de Hunt elrántotta a fejét.
- Hagyjál! - talpra állt, és szó nélkül bement a lakásba. Összepakolt egy utazótáskába, majd mikor lejött a földszintre, meglepve konstatálta, hogy Amanda még mindig kint van az utcán Faubellel. Hosszú idő óta, végre tisztán látta a helyzetet. Amanda még mindig Hectort szereti, ezt ő talán még saját magának sem vallja be, de tény, ami tény. - Szeretik egymást gyerekük lesz, majd megoldják. Nekem itt semmi keresnivalóm! - gondolta magában Henry. Fogta az útlevelét, a legfontosabb iratokat, a táskájába tette, és kiment.
- Henry! Hova mész? - aggódott Amanda.
- Haza. - válaszolt gyengéden. - Kihoztam a papucsod, mert felfázol. - adta át neki a lábbelit, majd Hectorhoz fordult. - Ha már itt vagy, és állítólag szereted, akkor vigyázz is rá!
- Henry, beszéljük meg! - húzta vissza a lány, de ő enyhén lerázta magáról a kezét.
- Ezen nem kell sok mindent megbeszélni. Látom, hogy szereted. Vigyázz magatokra! - adott neki egy puszit, megsimogatta a hasát, majd gyalog elindult az egyik irányba. Éppen akkor egy taxi húzott el mellette, ő gyorsan leintette, és eltűnt Amanda életéből. Örökre.
Jobb ötlete nem lévén húgához kopogtatott be, elég sokat kellett várnia, mire ajtót nyitottak. Nem kis meglepetésére Greg állt előtte.
- Bocs, zavarok?
- Dehogy zavarsz, a húgod már alszik. Gyere be! Felkeltsem?
- Nem, dehogy. Csak itt aludnék, ha nem baj.
- Ez Zuzu lakása, és szerintem tuti nem baj. Zűr van otthon?
- Milyen otthon? - sóhajtott nagyot Hunt. - Az nem az otthonom volt, csak egy álom...
- Összevesztetek Amivel? De olyan jól megvoltatok. - ült le mellé a férfi.
- Az csak a látszat volt. - legyintett Henry. - A szívem mélyén tudtam.....éreztem, hogy nem szeret. Áh! Apámnak volt igaza!
- Freddienek? Ő sem volt annak idején piskóta szívügyekben. - nevetett Greg. Kiment a konyhába hozott két üveg sört.
- Köszi.
- Szívesen. Na, most pedig mesélj! Időm, mint a tenger.
- Nem lehet ill. nem kell erről sokat beszélni. Én beleestem, neki csak a biztonságot nyújtottam. Kellett egy balek addig, amíg Faubelben felébredtek az atyai érzések.
- Azért te több voltál, mint egy balek.
- Nem hiszem, de mindegy....most már minden mindegy! - kortyolt egy nagyot a sörből. - Csak a babát....annyira beleéltem már maga.... - a mondatot nem tudta befejezni, mert a sírás fojtogatta.
- Elárulok egy titkot, én is beleéltem magam már abba, hogy Zuzu terhes. Annak ellenére, hogy ez korai lett volna, és csak olaj a tűzre, tetszett a dolog. - mosolygott keserűen. - Persze be is pánikoltam, de az más tészta.
- Kemény három hónapig apának érezhettem magam.
- Nézd Henry! Azzal még ráérsz! Komolyan, és lehet saját gyereked.
- Te ezt nem érted, én ezt a gyereket is a sajátomnak éreztem. - törölte le a könnyeit Hunt. Mansell erre már nem tudott, mit mondani. Egy darabig még ültek ott csendben, majd eltették magukat másnapra.
Henry reggel még tartozott húgának is egy beszámolóval, de aztán már sokkal keményebben, és határozottabban nézett a jövőbe.
- Felhívom Brunot. - jelentette ki reggeli közben.
- Minek? - kérdezte Zoé.
- Pár hónapja felajánlott egy tesztelési lehetőséget a GP2-ban a Lalli csapatnál. Belevágok. - jelentette ki határozottan.
- Miért nem jössz bicajozni? - morogta Greg. Régóta edzettek együtt, és véleménye szerint a legidősebb Hunt gyerekben meg volt minden, ami ahhoz kellett, hogy valaki jelentős eredményt érjen el ebben a sportban.
- Az egyelőre marad csak hobbi. De a brit bajnokságon ott leszek. Talán félsz?
- Mitől, tőled? Ugyan már! - ugratták egymást.
Másnap Henry Monzába utazott, hogy részt vegyen a már említett teszten. Arra viszont nem számított, hogy a sajtót nem ő, hanem öccse élete jobban érdekelte. Jamest már érvényes szerződés kötötte a Hunter csapathoz, amelynek tulajdonosa Bob Hunter unokaöccse volt, Gerry.
- Henry! Válthatnánk pár szót? - állította meg a fiút.
- Sietek megbeszélésre, de mondd gyorsan!
- Nem akartok tájékoztatni James állapotáról? Elvégre nálam fog versenyezni – ha ugyan még képes rá – és hát egy drogossal nem szívesen üzletel az ember. - Ettől a nyegle stílustól Henryben percek alatt felment a pumpa.
- James itt lesz, amint rendbe jön. Ő a legjobb, és van más megemlíteni való tulajdonsága azon kívül is, hogy drogos.
- Ugyan már! Nagyon jól tudod, hogy azért vagytok itt mert Bob imádja a szüleidet. Freddie tényleg ász volt, de én speciel anyára nem is emlékszem. Terhes lett, mielőtt elért volna valamit.
- Na ide figyelj te nyálas kis köcsög! Neked van azért csapatot, mert Bob már öreg ahhoz, hogy irányítson! De jól jegyezd meg, hogy sem az öcsém, sem én nem azért vagyunk itt, mert bárkitől is protekcióra lett volna szükségünk! Anyámat pedig többet a szádra ne vedd, mert kettétörlek, mint egy ropit!
- Jól van, jól van! Csigavér fiú! - tárta szét kezeit, miközben már hátrált. - Nálatok mindenki idegbeteg? - kiabált vissza már kellő távolságból.
- Ne is figyelj rá! - karolta át Senna Huntot. - Én tulajdonképpen nem nagyon bírtam kezdetben az apádat.... - utánozta Hunter stílusát röhögve. - De bízom benned, és jó lenne, ha most csak ide koncentrálnál!
- Rendben. Igyekezni fogok. - enyhült meg Henry is.
- Tudom.

 

Tizenhetedik rész

 

Zoé fáradtan, de boldogan ment haza, Freddie kissé morcosan várta az ajtóban.
- Mi történt már megint? - nagyot sóhajtva dobta le a nő a táskáját.
- Semmi.
- Semmi? Attól vágsz ilyen fancsali képet?
- Nem lényeg. - duzzogott továbbra is a családfő.
- Freddie! Légyszi! Nemsokára indulok L.A.-be, és....
- Menj csak! Úgyis mindig az van, amit te akarsz!
- Tessék? Nem bulizni megyek baszd ki! - kapta fel a vizet.
- Ez lesz az új stílus?
- Nem tudom. Ez lesz? Mi a franc bajod van?
- Csak annyi, hogy mostanában semmi szükséged rám! Mostanában mindenben egyedül döntesz! - ordított Freddie. - Te intézkedsz, veszel egy házat, ha úgy tartja kedved. Elviszed az ikreket, és még sorolhatnám! Kellek én még?
- Ne kezd el ezt! Amikor össze-vissza utazgattál versenyekre, akkor valahogy nem volt bajodra, hogy totál egyedül vagyok a gondokkal!
- Ez az! Vágd csak a fejemhez! Ezt nagyon tudod! Amikor nem számítok rá, olyanokat olvasol rám, amiről eddig azt sem tudtam, hogy probléma volt!
- Erre nincs időm!
- Mire? Rám? Soha nem is volt! - duzzogva indult útjára. Zoé hagyta, nem értette pontosan, hogy mi történt vele. Felment az emeletre csomagolni, aztán igyekezett az indulásig minél több időt tölteni az ikrekkel. Fájt, hogy itt kell hagynia őket, de számos ígéretet kapott a családtól, hogy ha kell elviszik hozzá Amerikába pár napra. Tudta, hogy jó kezekben lesznek, ez egy kicsit megnyugtatta. Este Henrytől kapott egy telefont, amiben elmesélte fia az Amanda-sztori újabb fejleményeit. Zoé szíve meghasadt Henryért, de titkon örült is neki, hogy ez még az esküvő előtt derült ki, és nem utána. Zoéról is kapott tájékoztatást, így miatta is megnyugodhatott. Szerette volna ezeket a híreket férjével is megosztani, de ő még mindig duzzogott.
- Holnap este kiviszel a géphez?
- Ki. - Zoé jobbnak látta, ha a hangsúlyt nem kérek ki magának, hízelegni próbált, hátha így segít elpárologtatni férje dühét.
- Hiányozni fogsz. - bújt hozzá. Freddie nem reagált. - Most komolyan mi a bajod?
- Semmi.
- Annál egy kicsit több. - Még szorosabban hozzásimult, adott néhány puszit a férfi nyakára, de ez is reakció nélkül maradt.
- Megyek lefekszem. - állt fel Freddie, miközben lesodorta magáról a nőt. Zoé sértődötten ott maradt a kanapén.
- Szép álmokat! - gúnyolódott.
- Már jó ideje nem álmodozom. - morgott vissza férje. Zoé még órákig gondolkodott az életén. Számot vetett, végigpörgette az agyában az elmúlt hónapok sokk hatásait. Régen Jeffel tanultak egy technikát, ami nem állt nagy varázslatból, de hasznos volt. Egy papírra leírta az összes problémáját, a másik oldalára pedig minden olyan eszközt, ami a rendelkezésére állt a megoldáshoz. Egy hirtelen ötlettől vezérelve most is megcsinálta.
- Na nézzük csak! Henry. Amanda kipipálva, a szíve az összetört, de reméljük majd begyógyítja valaki. Újra versenyzik, ez mindenképpen pozitív. Zoé. Ha akarom, ha nem Greg Mansell rokona leszek. Túlélem. Valahogy tuti. Nem leszek idő előtt nagyi. - ezen kuncogott egyet, majd folytatta. - A karrierje szárnyal. James. - Itt egy időre megtorpant, egy nagy sóhaj után folytatta. - Meggyógyul, biztos vagyok benne. Igen, meg kell gyógyulnod, kicsim. A legjobb kezekben vagy. Pár nap és ott leszek nálad. - A papírlapból már csak homályos foltokat látott, könnyei nem engedték, hogy tovább folytassa az olvasást. Egy darabig még sírdogált, aztán ő is felment a szobájába aludni. Éjjel felriadt egyszer, mert rémálma volt James-szel kapcsolatban, ekkor vette észre, hogy Freddie nincs az ágyában. Már majdnem a keresésére indult, mikor léptek zaját hallotta a lépcsőn. El sem tudta képzelni, hogy a férfinek mi dolga lehetett ilyenkor a földszinten. Maga sem tudta miért, de jobbnak látta, ha alvást színlel, és nem kérdezősködik. Résnyire nyitotta szemét, amit a megdöbbenésről elfelejtett becsukni. Freddie felöltözve próbált a fürdőbe osonni. Zoé gyorsan lámpát kapcsolt.
- Hol a bánatban voltál?
- Csak sétáltam.
- Éjszaka?
- Igen, miért nem szabad? - Freddie még mindig pökhendi volt, gyorsan levetkőzött, és visszafeküdt az ágyba, Zoé orrát ekkor csapta meg az ismerős illat.
- És áruld el, merről fúj a szél?
- Micsoda?
- Ha Channel5 illatot hoz a szél, én is szívesen sétálnék. - kiabált.
- Ne ordíts! Felkelnek a kicsik. - csitította Hunt.
- Megmagyaráznád?
- Aludjunk! - húzta magára a takarót morcosan, de felesége magyarázatot akart azonnal.
- Én eddig aludtam, amíg a fiamról szóló rémálom fel nem ébresztett. Szerettem volna a férjemhez bújni, de szemmel láthatóan az ölében nagy volt ma a forgalom.
- Zoé! Nem tudod, miről beszélsz.
- Arról, hogy éjszaka ellógsz nőzni.
- Te dilis vagy. Hogyan lógnék el? A legközelebbi csehó is kilométerekre van. - vágott vissza Hunt.
- Ez részletkérdés. Te megoldod Hunt! - gúnyolódott Zoé.
- Zuzu higgadj le kérlek!
- Te nekem itt ne „zuzuzz”! - kiabált felesége. - Ez nonszensz!
- Most mit akarsz hallani? - ugrott talpra Hunt.
- Az igazat! - ordított vissza a nő.
- Az igazat? - ordított most már ő is. - Torkig vagyok! Mindennel és mindenkivel! Elegem van! Nem bírom! Apád boldog lehet, becsődöltem, pont ahogy ő megjósolta!
- Hogy jön ide apám?
- Egész életemben neked, jobban mondva nektek akartam megfelelni. Voltak dolgaim, de előbb utóbb úgy csináltam mindent, ahogy szerettétek volna. Nem bírom tovább! Fáradt vagyok! Teljesen mindegy, hogy én mit akarok, semmi nem úgy sül el. A vége pedig mindig az, hogy te vagy Eddie megoldjátok.
- Hogy jön ez ide?
- Mi lett James-szel? Te azt akartad, hogy Jeff kezelje, most ott van. Ki vigyáz rá? Apád. Ki megy utána? Te. Én hol a francban vagyok? Az egész istenverte titok még ki sem derült, de nektek már kész forgatókönyvetek volt arról, hogy hogyan kell kezelni. A drogos és alkoholista Huntok megmentői. Gyönyörű!
- Mondd te hallod magad?
- Mondd, hogy nincs igazam! Mi van a gyerekeknél? Zuzu? Maradhat Greggel. Henry? Elveszi Amandát.
- Ezt a részt kihúzhatod.
- Na hál' Istennek! Ha én egyszer is morgok, vagy felemelem a szavam valami ellen, te tuti, hogy másképp látod. Én vagyok a hülye, aki semmire nem bólint rá, te meg a szuper, mert mindent elnézel. Aztán jön Eddie és az a szent, amit ő mond. Nekem szavam sincs. Ebből van elegem Zoé! De nagyon!
- És mégis mennyire van eleged? Meddig jutottál az önsajnálattal Hunt? Chanel5 jól érezte magát?
- Most erre, mit mondjak? - ült le az ágy szélére háttal Zoénak.
- Tudnom kell, hogy számíthatok-e rád? Vagy le akarsz lépni? Kerestél valakit, aki nem tette ennyire tönkre az életed, mint én meg az apám?
- Én nem azt mondtam, hogy..... - Freddie a kezébe temette az arcát.
- Ismerem?
- Nem volt semmi Zoé.
- Ki az?
- Laura.
- A PR- főnökünk? Szép! Jobbat nem is választhattál volna.
- Nem történt semmi.
- Hunt! Ne hazudj! Ennyit csak megérdemlek még! Soha nem hazudtál nekem. - kiabált rá neje.
- Nem feküdtem le vele.
- Akkor amíg a fiamnál vagyok, te pedig a csapat ügyeit intézed, sort keríthettek erre is. Nem zavarok be. - Zoé fogta magát és átment a vendégszobába. Ezek után már végképp nem tudott elaludni. Kétségbeesett és kiábrándult volt egyszerre. Mi lesz ezzel a világgal, ha már az ő Freddieje is egy átkozott csaló?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vélemény

(AngeGhost, 2011.02.08 13:36)

Húúúhhhaaaa.
Jó kis balhé.
De még milyen jó :D
Hna akkor lássuk ki kinél fog vígasztalódni :D már alig várom!
Szuper lett ahogy mindig, előbújt belőlük a csökönyös szamár :D
Tessék gyorsan folytit írni!
Sok Puszi:Eni

vélemény

(AngeGhost, 2011.02.07 20:46)

Továbbra is olvasok lelkesen, csak a komment maradt, el, hallod ez az Eddie helyretszi jamest valami tuti volt, ahogy a srác kiborulása is.
Henryt sajnálom :(
Greg kedves srác, de kit tudja Bruno nem e hajt rá Zuzura :D
Várom a fejlemlényeket!!!!!!!!
tesék folytit írni!!
Sok Puszi:Eni

szia

(Bogyó, 2011.02.05 21:30)

Hú, ezek nagyon kemény dolgok... de hát valóban nem esik messze az alma a fájától...
kíváncsi vagyok milyen megpróbáltatások jönnek még...
várom a folytatást:)

Hello Mindenkinek

(SM1979, 2011.02.05 02:43)

Köszönöm, hogy olvastok, és pláne azt, hogy véleményeztek.

:) :) :)

(Kira, 2011.01.29 09:25)

Szia Móni!:)
Végre sikerült a végére érnem, de ilyenkor mondom magamnak hol a többi:P :P :P
Nagyon imádom, ahogy írsz:D :D :D
Izgi a fiatalok, de az öregek élete is:P :P
Na Faubel-el megleptél:P
Várom nagyon a folytit:P:D

szió

(Bogyó, 2011.01.25 14:35)

Na végre, sikerült bepótolnom a lemaradásom... csak most még egy kicsit emésztődik a dolog...:)))) jó volt a családi kiruccanás:) de amik a nagyokkal történnek, hááááááááááát... kíváncsian várom mi fog kisülni ebből...:) tetszik, hogy beleszőtted a moto gp-t:)))) csak így tovább!!!!!
nagyon várom a folytit!
pusssszzz

vélemény

(Timmy, 2011.01.22 22:16)

ejha, ez ütött :D bár,én Faubelt lassan Föld körüli pályára állítanám ;)

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.22 21:15)

Hűűűűűű
hűűűűűűű
hűűűhhhaaaaa
Micsoda csavar.....
mély döbbenet......
Király a részed mint mindig, és nagyon várom a folytit pláne egy ilyden kanyar után!
Faubel
hűűűűűű
Puszi: Eni

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.21 23:27)

Szuper lett! Szegény Eddie, mindig van kis istápolni, és pesztrálni.
Hát James meg az unokája le sem tagadhatná az apját meg anagyapját :D
Kár hogy Hunt, és nem Irvine :D
Várom a folytit :D
Puszi: Eni

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.21 21:38)

hna végre szent a béke, ha csak egy ideig :)
Mi lesz a következő balhé oka? Már alig várom
Szuper lett, még még még folytit!
Sok Puszi: Eni

szia :)

(porcsillag, 2011.01.19 16:46)

Örülök,hogy így megihletett a bolondos ötletem Zuzuval és Greggel kapcsolatban. Eddig nagyon tetszik,várom a folytatást :) És abszolút Zuzu párján állok, megértem,hogy belehabarodott Gregbe, én se küldeném haza ;) És itt eszembe jutott az első találkozásunk :D Szóval,csak így tovább, de Leot se hanyagold :D Nagyon várom a folytatást ;) puszi

:D :D :D :D

(Kira, 2011.01.18 21:45)

Móni itt abba hagyni :D Szinte levegőt is elfelejtettem venni... nagyon-nagyon imádom őket <3 Nagyon várom a folytit. :D :D

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.18 21:00)

Tyűha Freddie a régi, Eddie a régi, bajok régiek, szereplők újak.
Eddie soha nem fog megöregedni ha ennyire, sok gond adódik. Úgy látom ő tartja össze a családot, megint :)
Szuper lett a rész, ahogy szokott!
Várom a folytit!
Sok Puszi: Eni

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.17 22:14)

Hűűűhhhaaaa
Nagyon tetszik!
Mi lesz itt még????
Szétesik a család, miért gondolom azt hogy Eddie fogja összerakni megint a családot?:D
Várom a folytit!
Sok Pusszancs, Eni

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.17 21:18)

Micsoda család.
Végül is a lehető legjobb megoldást választották :D
Kocsiba, és gó!
Várom a folytit!
De nagyon!
K... jó lett a rész!
Sok Puszi: Eni

Bogyó

(Szió:), 2011.01.16 21:41)

Nem is indulhatott volna jobban az estém... felmegyek fórumra és mit látok...???!!! Folyti Zuzuéknál!!! Szuper! Őrült egy bagázs, nincs egy perc nyugtuk sem... Imádnivalóak!!! Kíváncsi vagyok mindenre, úh tessék kérem gyorsan írni és folyamatosan hozni a részeket!!!:))))))
Pusz

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.16 21:23)

Eddie és Fredie mint Bűbáj?
Jesszus! :D
Sejtettem, hogy apuci tudni fogja és kiakad!
:D
Várom a nagy balhét, mert nem fog elmaradni :D
Pusszancs!

köszi

(SM1979, 2011.01.16 19:55)

Köszönöm a véleményeket, igyekszem sűrűn részeket hozni. Remélem sikerül.
u.i.: Nem csak pozitív véleményeket várok ám! Hadd tanuljak!

vélemény

(AngeGhost, 2011.01.16 19:38)

Hna hát nagyon szuper lett, ahogy mindig.
Sztem szegény Eddienekmég holtában sem lesz nyugta a lányától, és kis makacs önfejű unnokáktól. De hát volt honnan örölni ugye.:D
Várom a botrány a kis Zuzuval, meg abátyussal, csak arra lennék kiváncsi Greget ki veri majd laposra, James, Freddie, vagy Eddie. érdekes szitu lesz az biztos :D
Amúgy tetszik, hogy olyan jó kis balhés az egész kompánia, nincs ott 5 perc nyugi sem, mindig zajlik az élet :D
Sok Puszi: Eni
U.I. Várom a folytit ahogy mindig!!

:) :) :) :)

(Kira, 2011.01.16 19:35)

Szia Móni!
Annyira tetszik(L)(L) <3
Bele éltem magam és szinte magam előtt láttam az egészet :D
Nagyon várom a folytit :D

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 119609
Hónap: 1589
Nap: 73